Az apátia, a nemtörődömség, a politikával szembeni ellenérzések nem új keletűek hazánkban, de abban, hogy a magyar társadalom jelentős része tudatosan tartja távol magát a politikától, a jelenlegi mérsékelt erőket is felelősség terheli. Bár az elmúlt idők politikai-társadalmi változásai - az őszödi beszédtől a gazdasági válságig - valóban a szélsőséges csoportok térnyerésének kedveztek, ebből még nem következne az ellenoldali szavazóbázis totális passzivitásba menekülése. A felmerült gazdasági és társadalmi problémákra adott primitív, de tetszetős fideszes-jobbikos válaszokkal szemben a liberális erők nem tudtak egységesen fellépni, s önmagukat - gyakran potenciális partnereikkel szemben is - egyedüli alternatívaként tüntették fel.

Nemcsak az MSZP képviselőiből hiányzott a bátorság Gyurcsány Ferenc eredetileg tervezett reformjainak végigviteléhez, de a parlament polgári liberális pártjainak erejéből sem futotta többre eleve vesztes pozícióik bebetonozásánál. Pedig a válság történelmi esélyt kínált arra, hogy a folyton halogató szocialisták és a következetesen reformellenes Fidesz mellett a polgári középerők összefogása reményt adjon a kiábrándult szavazóknak. Ám az SZDSZ és az MDF konszenzusképtelensége egyre közelebb hozta azt a veszélyt, hogy a 2010-es választások után a szavazók csupán két paternalista néppárt felelőtlen, demagóg politikája közül választhassanak. Most már attól kell tartanunk, hogy a jobboldali kormány kétharmados többségével hiteles ellenzék nélkül marad.

A polgári szabadelvű erők érdekérvényesítő képessége jelentősen függ attól, hogy a megboldogult SZDSZ szellemi örökösei és a szintén nehéz helyzetben lévő MDF képviselői megtalálják-e az együttműködés lehetőségét, vagy tovább folytatják harcukat 1-2 százalékos táborukért.

Ahogyan egy korábbi cikkében Magyar Bálint is rámutatott (Polgári közép, vagy bonszai gigászok harca?, május 15.), e küzdelem értelmetlen, hiszen szavazóbázisaik egymástól aligha hódíthatók el. Kutatások szerint a két párt szavazói alig keverednek, de kiegészítik egymást. Szavazóik között a másik párt elfogadottsága magas, a kölcsönös elutasítottság pedig a legkisebb. A bizonytalan választók 42 százaléknyi köréből új program és érdemi együttműködés nélkül nagyon keveseket lehet megnyerni.

A polgári középerők túléléséhez nem összeolvadás, hanem a pártérdekeken való felülemelkedés, következetes, a közös célokat szem előtt tartó együttműködés kellene. A Kuncze Gábor nevével is fémjelzett Szabadelvű Polgári Egyesület - és az abból kinövő lehetséges párt - az együttműködési képesség felmutatásának érdekes, bizonyos értelemben egyedülálló kísérlete lehet.

Az igazi tét persze nem a romokban heverő SZDSZ és MDF megmentése, hanem az, hogy lesz-e 2010 után a polgári középerőknek hiteles országgyűlési képviseletük, vagy - értékeikkel és hibáikkal együtt - mindkét pártjuk eltűnik a süllyesztőben.

A szerző joghallgató