- Valóban az utóbbi évtizedek egyik legveszélyesebb influenza-járványa vár ránk?

- A betegség egyelőre enyhe lefolyásúnak mutatkozik. Az Egészségügyi Világszervezet esetleírásai alapján azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy úgy a lakosság tíz százaléka lesz érintett. Ez lehet ennél több és kevesebb is, attól függően, mikor éri el a járvány az országot. A tervek szerint október elejétől elkezdik az orvosok a lakosságot oltani. Ha a járvány az oltások után ér ide, akkor ez az arány kisebb is lehet.

- Mennyibe kerülhet a költségvetésnek az új influenza?

- Egymillió ember megfertőződésével számolva a táppénz, a gyógyszer, a kezelési költség elérheti a 10-12 milliárd forintot. Ennek nagyobb része része az E-Alap gyógyító-megelőző kasszájának, hiszen a szezonális influenza évente legalább enynyibe kerül. Erre jön rá a térítésmentesen biztosított oltás és az új vírus elleni vakcina költsége, további 4-5 milliárd forint. Az orvosok munkadíjáról még nem tudok részleteket.

- Szükség van négymillió ingyenes védőoltásra?

- Nincs különösebb mérlegelési lehetőség. A kormány az Egészségügyi Világszervezet ajánlásai szerint járt el, annyi oltóanyagot, egyéb védőeszközt szerzett be, amennyit a világszervezet javasolt.

- Jelképes vagy komoly vita, hogy ki fizesse az oltás beadásának költségeit?

- Nem akarok ebbe a vitába belemenni. Van egy jogszabály, amely meghatározza azt az összeget, amennyit egy szakorvos kaphat az oltás beadásáért, ez oltásonként durván száz forint. A háziorvosok ennél többet kapnak, de még zajlik a költségfelmérés, igyekszünk az értékén megfizetni az oltással járó feladataikat. Más a költségigény, ha valakinek nem a térítésmentes adag jár, hanem a kérésére írják fel a gyógyszert. Az orvos ekkor elkérheti a beadásért a vakcina térítési díjának megfelelő összeget.

- Az legkevesebb ezerötszáz forint. Miért tizenötször olcsóbb ugyanaz az orvosi munka, ha azt az OEP-nek kell fizetnie?

- Amikor a háziorvos a kormány által biztosított térítésmentes oltást adja be, az része az OEP által finanszírozott kötelező feladatainak. Más a helyzet, amikor a beteg maga kezdeményez ellátást. Az orvos valamennyi, a közfinanszírozott feladatkörébe nem tartozó ellátásért kérhet díjat, az erről szóló tarifatáblázatot ki kell függesztenie. Az injekciókért és a nem kötelező védőoltásokért legfeljebb annyit kérhetnek el, amennyi a készítmény patikai térítési díja. Tehát, ha valaki nem tartozik az új vírustól kötelezően megvédendők körébe, de szeretné elkerülni a fertőzést, körülbelül 1500-1800 forintért, recept ellenében hozzájuthat az oltóanyaghoz. A beadásáért maximum ugyanennyit kell majd fizetnie.

- A vakcina remélhetőleg hatékony. Az lesz-e az egészségügy-finanszírozási rendszer, amellyel a kormány próbálkozik?

- Mindenki megelégedésére szolgáló rendszert kialakítani nem lehet, ahhoz korlátlan mennyiségű pénz kellene. Jobbat is biztosan lehetne csinálni, mint a mostani, de ahhoz mindenkinek egyet kéne akarnia, ami ugye...

- A szakma szerint a pénzhiány bedönti az intézményeket.

- Nem dőlnek be az intézmények. A kormány a válság ellenére reálértéken tartja a költségvetést, és még az idei többletforrás bevonására is javaslatot tett a kórházaknak. Évek óta tudjuk, hogy szükséges a szerkezetátalakítás. Az ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény lehetőséget is ad a kórházak menedzsmentjének, hogy lépjenek. Többségük nem élt a lehetőséggel, és ez az egyik oka a most mutatkozó finanszírozási nehézségeknek.

- Lát esélyt a megegyezésre?

- Bízom benne, hogy meg tudunk egyezni a szakmai szervezetekkel, de ehhez mindkét féltől komoly szándékra és kompromisszumokra van szükség. Még ha az általuk kért irányba is tartunk, a végén valahogy semmit sem találnak jónak. Ha megpróbáljuk a rájuk zúduló betegtömeget a járóbeteg-ellátásba terelni, a szövetség azt mondja: kevés a pénz a fekvőbeteg-finanszírozásra. Vagy, ha azt mondjuk, hogy be kéne zárni néhány kórházat, mert nem felelnek meg a szakmai minimum követelményeinek, esetleg azért, mert nem finanszírozhatók, akkor a kórházszövetség nem azt válaszolja, helyes, a betegek biztonsága érdekében sem szabad olyan helyet működtetni, ahol nincs orvos, eszköz a kezeléshez, hanem azt, hogy jó, de mi lesz ezekkel?

- Mégiscsak ön a miniszter...

- Valóban, de csak ezért nem fogok rámutatni valakikre, hogy titeket bezárunk. Erre a jogszabályok sem adnak felhatalmazást. Ugyanakkor, noha állítólag nagy a baj, túlzottak és szétaprózottak a kapacitások, mindössze 62 változtatási kérelem érkezett a tárcához. Köztük akad néhány jó javaslat, de sok érthetetlen is. Volt aki a heti kétórás munkaidejét két és fél órára akarta módosítatni. Az említett jogszabály szerint van másik lehetőség is a kórházi szerkezet átalakítására: ebben az esetben az egészségpénztár készít javaslatot, hogy hol és milyen gyógyító szolgáltatás fenntartásának nincs értelme, mert a betegek nem mennek oda. Vagy hol van szükség újabb kezelési lehetőségre. Az OEP a napokban élt is e lehetőséggel, így elképzelhető, hogy novembertől e területen lesz változás. A szerkezetátalakítás harmadik eleme az
új minimum-feltételrendszer, amiről még zajlik az egyeztetés. A rendszerváltás óta először lesz példa arra, hogy nem szerződik közfinanszírozott ellátásra az OEP azzal az intézménnyel, amely nem tudja teljesíteni az ellátáshoz szükséges alapvető feltételeket.

- Mindez a szükséges mértékben szűkítheti a rendszert?

- Szűkítheti, de hogy menynyire, arról nem akarok jóslatokba bocsátkozni.

- Az idén harmadszor akarták megváltoztatni az intézményfinanszírozást. Visszamentek volna az 1993 előtti rendszerhez. Ennyire reformképtelen a közeg?

- Nincs szó visszalépésről, hiszen nem azt a bázisfinanszírozást vezetjük be, ami a '93-as reform előtt működött. Ezúttal ugyanis változatlanul megmarad a sok szempontból értéket jelentő teljesítményjelentési rendszer is, de az egészet átmeneti intézkedésnek, legfeljebb hat hónapra terveztük. A bázisfinanszírozás, mint probléma, okafogyottá vált, hiszen annak ellenére, hogy korábban a kórházi szövetségek vetették fel a szükségességét, a bázis számítási alapjában egymással sem tudtak megegyezni.

- Most mi lesz? Újabb változtatás?

- Nem. Körülbelül hat hónap múlva készül el az évek óta zajló költségfelmérés. Az adatok jelentősen módosíthatják a homogén betegségcsoport-pontokra (HBCS) jutó költségeket...

- A ciklus végén akar új finanszírozást bevezetni?

- Újat nem. Visszaállunk a régire. Csak a kampány miatt nem érdemes várni a tízéves elavult HBCS-rendszer megújításával. És ha mindenki elégedetlen a minimum-feltételrendszerrel, változtassunk azon is.

- Egyetért a Fidesszel, amely visszaállamosítaná az intézményrendszert?

- Ez jelentene több évtizedes visszalépést.

- Úgy sem támogatná a központosítás gondolatát, ha ez könynyebbé tehetné az utat a reformok előtt, hiszen a helyi politikai lobbik többé nem olthatnák ki a központi akaratot?

- Egy ilyen elképzelés csak egyfajta parancsuralmi rendszer céljait szolgálhatná. Az önkormányzati rendszer nagy előrelépés volt. A törvény már nem elég korszerű, szükség volna a módosításra, de mindez nem ok az újra-központosításra.

- Önnek viszont a reform bukása utáni helyzetben erőteljes küzdelmeket kell vívnia.

- Ez nem a reform bukásának következménye, hanem a gazdasági válságé. Válság idején eredmény, és nem vereség az egészségügyi közkiadások szinten tartása.

- Irányítható ez a rendszer?

- Igen, de nem direkt eszközökkel.

- Föl lehet lépni az orvosarisztokrácia ellen?

- Nagyon nehéz kérdés. Nem véletlenül kezdtem azzal a miniszterségemet, hogy depolitizáljuk a rendszert, és a gyógyításban próbáljuk meg viszszaállítani a bizalmat. Igyekeztem, de nem vagyok elégedett. Nem vigasztal a tudat, hogy a változás okozta érdeksérelem megtorlása reflexből, átgondolatlanságból is fakadhat. Előbb-utóbb mindenkinek meg kell értenie, hogy az egész társadalom ellátása nem múlhat a szűk szakmai elit érdekein.

- Mit sikerült megvalósítani a kormányzati ciklus elején tervezett reformból?

- Nagyon-nagyon sok ügyet sikerült rendbe tenni, olyanokat, amelyek a rendszerváltás óta "nyomták" a rendszert. A legnagyobb eredmény, hogy ma már pontosan meg lehet mondani, hogy ki az, aki jogosan veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatást, mert biztosított, s ki az, aki nem. Stabilizálta a kormány a gyógyszerkasszát azzal, hogy árversenyre készteti a gyógyszercégeket, és folyamatosan csökkennek a betegterhek is. Az árversenyből adódó megtakarítás, a cégekre kivetett extraadó megteremti a lehetőségét a korszerű termékek támogatására. A daganatos betegek már hozzáférhetnek a legjobb készítményekhez. Siker, hogy az uniós fejlesztésekkel "lefedhetjük" szakrendelőkkel a fehér foltokat, ahonnan az ott élőknek messze kellett utazniuk az ellátásért. A szentesi bázis átadásával a légi mentők elérik az ország teljes területét. Tucatnyi új mentőállomás épült, lecserélődött a mentőautók fele, ingyenessé tette a kormány a két év alattiak pneumococcus oltását, és még hosszan sorolhatnám...

- A szakma azt állítja: nincs vagy nem így volna szükség új járóbeteg-rendelőkre, mert nincs se orvos, se elég beteg.

- Ezt egyszerűen el sem hiszem! Ilyet csak azok mondhatnak, akik félnek, hogy a betegeik vagy orvosaik odamennek gyógyulni vagy gyógyítani... Az a beteg, akinek egy napot kellett eltöltenie várakozással vagy utazással, mire a szakorvos elé került, nyilván oda megy majd, ahol a vizsgálat vagy a terápia legfeljebb egyórányi idejét veszi igénybe.

- Ha most kezdhetné a ciklust, mit tenne még?

- Tovább finomítanám a struktúrát, rendbe tenném az egyes ellátási szinteket. Betartatnám azt, hogy akit háziorvos is elláthat, az ne kószáljon időt és pénzt nem kímélve az ellátórendszerben. Természetesen ennek megvalósítása orvosi ösztönzők nélkül elképzelhetetlen. Szintén van feladat a várólistarendszer kapcsán is, hiszen annak szabályait még mindig nem veszik elég komolyan az intézmények. S amíg ez így van, addig a rendszer igazságtalan, visszaélésekre ad lehetőséget. Megerősíteném az Egészségbiztosítási Felügyelet szerepét, szélesíteném a hatókörét, hiszen jelenleg nincs jogosítványa a nem közfinanszírozott szolgáltatók vizsgálatára.