Amikor a 60-as években egy amerikai orvos állatkísérletekkel egyértelművé tette, hogy a finomított répacukor fogyasztása és a fogszuvasodás között szoros öszefüggés van, a világraszóló eredmény úgyszólván visszhangtalan maradt. Arra az egyszerű tényre, hogy ha az emberek ezentúl nem esznek kristálycukrot, kevesebb dolguk lesz a fogorvosoknak, nehéz hangzatos tudományos elméleteket és üzleti terveket építeni.

- Ha azt találtad volna meg, hogy melyik gyógyszer küszöböli ki a cukor foglyukasztó hatását, ma milliomos lennél, és az egész világ ünnepelne - magyarázta a jelenséget a csalódott doktornak egyik, az élet dolgaiban jobban eligazodó kollégája. Hasonló a helyzet a új influenzával is: a hatékony megelőzés eszközei túlságosan egyszerűek, nincs bennük üzlet, így aztán a média nem sokat törődik velük.

A WHO ajánlásai szerint az emberről emberre, cseppfertőzzéssel, belégzéssel vagy testi kontaktussal terjedő A(H1N1) elkapását a legbiztosabban olyan megoldásokkal lehet elkerülni, amelyek nem kerülnek semmibe. A legfontosabb a kézmosások gyakoriságának és intenzitásának növelése. Naponta többször, akár óránként, meleg szappanos vízzel (alkalmanként legalább 20 másodpercet a szappanozásra és az öblítésre szánva) kell kezet mosni, és az alapos szárazra törlés is elengedhetetlen.

Ez utóbbihoz (hacsak nem otthon vagyunk) inkább papírtörülközőt használjunk, a papír egyúttal a csap elzárásához is bevethető. Mindenképpen iktassunk be egy kézmosást, mielőtt a szemünkhöz, az orrunkhoz vagy a szánkhoz nyúlunk. (Ugyanis itt, a nyálkahátyáinkon a legkönnyebb bejuttatni szervezetünkbe a vírust.)

A második számú óvintézkedés a köhögéssel és tüsszentéssel kapcsolatos: járvány idején ne csak a kezünket, hanem lehetőség szerint egy zsebkendőt, kendőt vagy egyéb "óvszert" tegyünk ilyenkor az arcunk elé, és figyelmeztessük ugyanerre a környezetünkben lévőket is. (A mostanában felkapott könyökhajlatba való tüsszentésnek is az az értelme, hogy így az ember a tenyeréről nem hordja rögtön tovább, nem teríti szét a váladékcseppekben úszó vírusokat.)

A harmadik szabály még triviálisabb: a járvány előrehaladtával egyre inkább kerülni érdemes a társas összejöveteleket, és az olyan szituációkat, amikor sok ember van összezárva (liftben, buszon, moziban, meccsen, koncerten). Társaságban ügyeljünk a távolságtartásra: egy méter körül van az a biztonsági zóna, ami már nagy valószínűséggel megvéd. Aki teheti, dolgozzon (vagy tanuljon) otthonról, aki pedig beteg, az maradjon otthon. Ha megoldható a felügyelet, a járvány csúcsidőszaka idején az óvodás, bölcsődés gyerekek otthon tartását mindenképpen érdemes megfontolni.

Az óvintézkedéseket természetesen lehet még cizellálni, de a fenti három előírás betartásával a megfertőződés, illetve a betegség továbbadásának kockázata a töredékére csökkenthető. Ugyancsak mérsékli a veszélyt, ha sikerül elkerülni a közösen használt tárgyak és felületek (kilincs, kapaszkodó, korlát, vezetékes telefon) érintését, illetve - jobb híján - ha gondoskodni tudunk ezek rendszeres tisztántartásáról. A metrófogantyúhoz hasonló veszélyességű egyébként a kézfogás és a puszi is, tanácsos tehát ezeket is a minimumra redukálni. Ha pedig zárt helyre kényszerülünk, szellőztessünk gyakran.

Az egyéni megelőzési stratégiákhoz tartozik az otthoni készletek feltöltése is. Ez is többszintű tevékenység: a lázmérő, a lázcsillapító, a megfázásos tüneteket enyhítő gyógyszer, az ásványvíz, és esetleg a szájmaszk (a megbetegedett hozzátartozók ápolásához) tartozik az első körbe, és a készletezés folytatható a tartósan elálló élelmiszerekkel, az aszalt gyümölcsökkel, és minden olyasmivel, ami lehetővé teszi, hogy ritkábban mozduljunk ki otthonról.

Az újabb ajánlásokban már a szervezet felkészítéséről, vagyis az általános egészségi állapot karbantartásáról és az immunrendszer felerősítéséről is szó esik. Ide tartozik (még a járvány elharapódzása előtt) az esetleges beteg fogak megcsináltatása, a rendszeres testmozgás és a vitamindús étkezés beiktatása. Mozgás címén az aerobikcsoport vagy a konditerem helyett most az otthoni torna, esetleg a terepfutás vagy -kerékpározás javasolható. Az uszoda viszont kevéssé, a víz és a párás levegő ugyanis közvetítő közeg lehet.

A káros szenvedélyeket (mindenekelőtt a dohányzást és a rendszeres, nagymértékű alkoholfogyasztást) mindenképpen takarékra kell állítani, amivel máris nagymértékben tehermentesítjük az immunrendszert. Kerüljünk minden olyan helyzetet, ami növeli a megfázás veszélyét, a nátha (az intenzív szénanátha is) kaput nyithat a súlyosabb légúti megbetegedés előtt.

Ha úgy ítéljük meg, hogy a megbetegedés kikerülhetetlen, és ehhez igazítjuk az egyéni stratégiát, érdemes a betegségen minél előbb túl esni.