Ajánlószelvény vagy kaució?
Megszüntetné az ajánlószelvények mai rendszerét az Országos Választási Bizottság (OVB). Az EP-választás tapasztalatairól az Országgyűlésnek benyújtott beszámolójában leszögezte: szerencsésebbnek tartanák, ha a választásokon indulni kívánó pártok kauciót fizetnének, amit a bejutási küszöb elérése esetén visszakapnának. A testület jobb megoldásnak találná, ha az ajánlások érvényességének hatékonyabb ellenőrizhetőségét lehetővé tevő ajánlóíveket vezetnének be.
A bizottságban korábban az is felvetődött, hogy ne a bejutási küszöbhöz, hanem az egyszázalékos határhoz kössék a letétbe helyezett pénz visszafizetését, illetve a parlamenti pártokat mentesítsék az ajánlószelvény-gyűjtési kötelezettség alól. A nagyobb pártok az ötleteket sohasem támogatták.
Választási szakértők is gyakran felvetik a több államban bevezetett kaució lehetőségét. Nemrégen a Political Capital is hasonló állásfoglalást bocsátott ki. E szerint az ajánlószelvény intézménye az új pártok számára a palamentbe jutás egyik legfőbb akadálya. A cédulákkal való egyre gyakoribb visszaélések és adatvédelmi aggályok ugyancsak a jelenlegi szisztéma újragondolását sürgetik. Az intézet szerint az ajánlószelvények összegyűjtése rengeteg időt, infrastruktúrát, szervezést, tehát pénzt igényel, így a kaució intézménye olcsóbbá és átláthatóbbá tenné a jelöltállítást.
Az ajánlószelvények gyűjtését rendre botrányok kísérik. Számos esetben felmerült a gyanú, hogy politikai szervezetek olyan nyomtatványokat adtak le, amelyeket fénymásolóval vagy nyomtatóval sokszorosítottak. Ez a választás rendje elleni bűncselekménynek minősül. Ilyen visszaélés lehetősége az idén két alkalommal felvetődött: a pártok januárban a ferencvárosi időközi parlamenti választás, majd az EP-választás előtt is azzal vádolták egymást, hogy nem eredeti ajánlószelvényeket nyújtottak be. Az előbbi esetben emiatt több jelölt nem is indulhatott.
Bizonyítani eddig nemigen sikerült, de rendre felvetődik, hogy egyik-másik párt természetbeni juttatásokat - például konzerveket, mélyhűtött termékeket -, esetleg vendéglátást kínál az ajánlószelvényekért. Ugyancsak bűncselekmény, ha szándékosan nem kézbesítik a nyomtatványokat.
Miközben a nagy pártok kifejezetten jónak tartják, hogy az ajánlások gyűjtésekor közvetlenül kapcsolatba kerülhetnek a választókal, sokan nem látják szívesen az aktivistákat. Az sem tűnik szerencsésnek, hogy az ajánlószelvényen személyes adatokat kell megadni. Ezeket a politikai szervezetek elvileg nem használhatják fel, s a be nem nyújtott szelvényeket is meg kell semmisíteni. Mégsem zárható ki, hogy listák készülnek. Ezt valószínűsíti, hogy a pártok a potenciális támogatókról esetenként meglepően részletes nyilvántartással rendelkeznek.
A jelenlegi szabályok szerint a választáson az egyéni választókerületi jelöléshez legalább hétszázötven választópolgárnak az aláírásával hitelesített ajánlása szükséges. A polgár csak abban az egyéni választókerületben ajánlhat, ahol a lakóhelye van. Az európai parlamenti választáson az a párt állíthat listát, amely országosan legalább húszezer ajánlószelvényt szerzett. Az önkormányzati választáson is hasonló rendszer működik, annyi különbséggel, hogy a helyi képviselő-, illetve (fő)polgármester-jelölteknek, illetve a fővárosi és megyei közgyűlési listát állítani kívánó szervezeteknek a település nagysága szerint különböző számú ajánlást kell összegyűjteniük.
