A kórházigazgatók kedden bejelentették, hogy akár éhségsztrájkra is hajlandók, ha a kormány nem adja meg a gyógyításhoz minimálisan szükséges pénzt. A minisztérium értetlenül áll a követelés előtt. Az elemzők nem.

- Már akkora a baj az egészségügyi intézményekben, hogy a finanszírozási technikák váltogatása nem old meg semmit - értelmezte lapunknak a legújabb válsághelyzetet Boncz Imre, a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (Meta) elnöke.

A szakembert igazolja, hogy sorra buknak el az újabbnál újabb kórház-finanszírozási reformkísérletek. A legutóbbit - noha szerdáig maguk a kórházi vezetők is a túlélés lehetőségének tartották - már bevezetése előtt össztűz alá vették. Ultimátumot adtak a kormánynak: vagy visszaenged azonnal a rendszerbe 25 milliárd forintot, vagy maguk az intézmények igazítják a szolgáltatásaikat a pénzügyi lehetőségeikhez. Vagyis: nem gyógyítanak. Vagy csak éppen hogy. Felfüggesztik mindazokat a kezeléseket, amelyekre előreláthatólag nem futja az egészségpénztár által rendelkezésre bocsátott pénzből. Tavaly a módszer bejött. A kritikus időszakban a kormány az egészségbiztosítási alap többletéből, amely a gyógyszercégek "extra adójából" jött össze, mintegy 27 milliárd forinttal egészítette ki az ellátóknak jutó összeget. Ezúttal viszont Bajnai Gordon miniszterelnök és Székely Tamás miniszter is jelezte: gazdasági válság van, csökken a foglalkoztatás, apadt a járulékbevétel. Már az év közepére megtízszereződött az E-Alap hiánya, év végéig pedig a tervezett nyolcmilliárdból 150 is lehet. A cégek extra adójára a gyógyszerkaszsza is rászorul.

Szakértők szerint viszont nem alaptalan az intézményvezetők lázadása: az új technikával átlagosan 15 százalékkal kisebb összeghez juthatnának a kórházak és a rendelők, mint amennyit eddig a "pontvadászattal" összegyűjthettek. A számításokat arra a feltételezésre alapozták, hogy az intézmények eddig, amíg minden elvégzett kezelés ellenértékét megkapták, 110 százalékon működtek. Most, amikor az eddigi teljesítményt véve alapul, de már az ellátott esetektől függetlenül kapják meg a járandóságukat, ebből a 110 százalékból kellene kiindulni. A minisztérium szerint elég a korábbi összeg 90 százalékát adni, mert az felel meg a reális 100 százaléknak.

Csakhogy ezúttal a matematika eszközrendszere nem lesz elég a kórházi vezetők megnyugtatására, az ágazati harag csillapítására. Ugyanis nem csak az elosztás módszereivel van gond. A forráskivonás évek óta tart, de közben sem az ellátórendszer nem lett kisebb, sem a feladat nem lett kevesebb - állítja Sinkó Eszter közgazdász, aki hozzáteszi, hogy a gyógyításra elkölthető közpénz reálértéke 2008-ról 2009-re 15 százalékkal csökkent. A két évvel ezelőtti, félbehagyott szerkezeti reform tovább torzította a rendszert. Az összevonásokat, kapacitás-szűkítéseket nem követte a szakmai feladatok és az ahhoz tartozó finanszírozás átrendezése.

A helyzetet jól szemlélteti a Fővárosi Péterfy Sándor Utcai Kórház. Két évvel ezelőtt a struktúramódosítás részeként az Országos Baleseti Intézet beolvadt az intézménybe. Két évvel a papíron és fél évvel a valóságban megtörtént összevonás után felújított műtőkben, mindent igényt kielégítő diagnosztikai és orvosi háttérrel, 344 ágyán a hét minden napján 24 órában fogadhat beteget. Csakhogy a Péterfy nem került a súlyponti intézmények közé, ezért a baleseti központja is csak a területi kórháznak dukáló szűkebb felvevő körzetből láthat el ráfizetés nélkül sérültet. Valójában azonban az ország minden szegletéből jönnek a mentők, tudván, itt van együtt minden ahhoz, hogy a legreménytelenebbül összetört testekből ismét egészséges emberek legyenek. Így kerül ide súlyos koponyatörésével a fővárosi súlyponti kórházhoz tartozó vidéki egyetemista. Vagy a tízéves Anna, akit busz gázolt el, és olyan sérüléseket szenvedett, hogy a megyei súlyponti kórház nem merte vállalni a kezelését. Az apja kocsija alá szorult hároméves kislánnyal a mentő már nem is fordult a megyei súlyponti kórház felé, egyenesen a balesetibe jöttek. Mindez azonban anyagilag ellehetetleníti az intézményt. Budaházy Emil főigazgató szerint a balesetibe érkező havi 1200, zömében nagyon súlyos és költséges eset harmadának ellátását ingyen végzik. A biztosító által megállapított finanszírozási határ itt ér véget. A megoldás az lenne, ha a kórház baleseti központja ismét országos területtel, de legalább regionális ellátási kötelezettséggel és az ahhoz járó finanszírozással működhetne.

Az elmúlt évek reformjai nemhogy enyhítették volna, de újabb és újabb elemekkel bővítették a rendszerproblémákat - erősít rá a főigazgató szavaira Kató Gábor tanácsadó, aki cégével az elmúlt évtizedekben több tucat intézmény csődmenedzselését végezte. Szerinte mára olyan széles körű tulajdonosi, finanszírozási, szolgáltatói válságjelenségek sorozata rakódott az ágazatra, hogy ezt a klasszikus jól bevált finanszírozási technikákkal nem lehet kezelni. Újra kéne "gombolni a kabátot" - mondja -, és megyénként megnézni, pontosan milyen betegségek gyógyítására van szükség, a feladatot pedig visszaosztani arra az intézményrendszerre, amely a szükséges munkát hatékonyan képes elvégezni. Csak ezután lehetne valóban megmondani, hogy a meglévő pénz sok vagy kevés.

HospInvest: Eső után ítélet...

Jogerősen elutasította a Fővárosi Ítélőtábla csütörtöki ítéletében Eger városának azon keresetét, amely arra irányult, hogy nyilvánítsák érvénytelennek a hevesi megyegyűlés, illetve a HospInvest által az egri kórház működtetésére tavaly márciusban kötött szerződést.

Az ítélőtábla ezzel megváltoztatta a Nógrád Megyei Bíróság elsőfokú ítéletét, amely érvénytelenítette a kontraktust. Az ítélet szerint Eger alaptalanul indított pert a megyei önkormányzat ellen, és ezért 1,5 millió forint perköltség megfizetésére kötelezték a várost a Heves Megyei Önkormányzat javára. A bíróság úgy ítélte meg, Egernek nem áll fenn a "kereshetőségi joga", ugyanis a szerződés megsemmisítéséből sem előnye, sem hátránya nem származik. A HospInvest időközben - a cég szerint az ellene indított támadásoktól sem független - anyagi gondokra hivatkozva visszaadta a működtetés jogát.