A Népszabadságnak nyilatkozva persze ő sem kerüli el az olyan közkedvelt kijelentéseket, amelyek az integrációban a cigányok felelősségét ugyanúgy hangsúlyozzák, ahogy a többségét. "Kötelező dolgozniuk" vagy "nem örökíthetik tovább reménytelen helyzetüket a gyermekeikre" (értsd: járassák őket iskolába), szögezte le. Természetesen jogos elvárás ez, különösen, ha lenne számukra munka a néhány hónapos alibi köz- vagy az idényjellegű feketemunkán túl, és az iskolák jó része nem szabadulni akarna attól a többletfeladattól, amelyet az esélykiegyenlítő integrált oktatás a napi gyakorlatban jelent. De amiről Bajnai Gordon beszélt, mégis jelentős fordulat ígéretét és további nem kevés konfliktus lehetőségét hordozza abban a nyolcéves kormányzásban, amely a kezdeti fontos integrációs lépésektől lassan eljutott a legkiszolgáltatottabbakat sújtó intézkedésekig.

Az egyik friss bejelentés a közmunkaprogramok kiszélesítéséről szól. És valóban: ha az integráció kiemelt nemzeti ügy, akkor nem lehet a közmunkák végrehajtását kizárólag olyan önkormányzatokra bízni, amelyek néhány hónapos látszatfoglalkoztatáson kívül mást nem képesek nyújtani. A hosszú ideig tartó, értéket teremtő állami nagyberuházásokon eddig alig alkalmaztak segélyen tengődőket. Ha ebben változás lesz, az jó. Ugyanakkor egy ilyen program érdeksérelmekkel is járhat. Ha megvalósulna az a többségi óhaj, hogy a köz pénzén "eltartott" cigányok érdemi munkát végezzenek, akkor az nem cigányok sokaságát szoríthatja ki ugyanezekből a munkákból. Kérdés, nem lesz-e a feszültség még nagyobb akkor, ha a cigányok nem a segélyeket, hanem a munkahelyeket szerzik meg.

A kormányfő talán ennél is nagyobb konfliktust vállal az esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitika kiszélesítésének szándékával. Ezt a módszert néhány éve a közoktatásra szánt uniós pénzek elosztásánál vezették be: addig nincs tornaterem-felújítás, amíg nem készül terv a szegregált iskola felszámolására. Ezt az elvet akarja most kiterjeszteni Bajnai Gordon minden településfejlesztési uniós támogatásra. Nem tudni, felmérte-e, hogy a megvalósításhoz a helyi politika olyan erős embereit kell legyőznie, akiknek ellenállása miatt az oktatási tárca gyakran még saját esélyegyenlőségi főigazgatóságát is magára hagyta. Ezek a polgármesterek valószínűleg előbb szavaznák meg a tizenkettedik havi nyugdíj visszavonását, mint hogy felszámolják szegénygettóikat.

A miniszterelnök a válság miatt a gazdaságpolitikában szabad kezet kapott. Vajon lesz-e támogatottsága a legnehezebben érvényesíthető baloldali értékek megvalósításához is?