Egy időben alapítványi forrásból vásárolt fogamzásgátlókkal látta el az asszonnyá lett lányokat, és számos nyomorban élő családot szembesített azzal, hogy a gyermek érkezése befolyásolható esemény. Átmeneti sikerként könyvelhette el, hogy többtucatnyi, addig sorozatban szülő fiatal anyuka évekkel későbbre halasztotta a következő terhességét - legalább addig, amíg a tőle kapott ingyen-fogamzásgátló tartott.

Aki viszont ma szül Ózdon, azt az ország egyik legmodernebb kórházi osztálya várja. Nemcsak a festés új, a szellem is modern. Az apás szülés mellett például lehetőség van nagymamás, barátnős, vagy akár családos szülésre is, ami a dolgozók szerint nagyrészt Ata Abu Kamar főorvos érdeme. Ózd város kitüntetését mégsem a helyi népesedési viszonyokat felelősséggel befolyásolni próbáló orvosként, hanem a polgárőrség vezetőjeként kapta meg.

Arab nevével (amit ráadásul még az ajtajára sem sikerült úgy kiírni, ahogyan ő használja) Ózdon nem sokat bajlódnak, a kórházi dolgozók, csak úgy mint a páciensei, egyszerűen Ata doktorként emlegetik. Ez egyébként a keresztneve, az Abu Kamar pedig a vezetékneve, így olybá tűnhet, mintha a fél várossal pertuban lenne, de nem bánja. Jordániában, ahol 58 évvel ezelőtt ő született, a közvetlenség és a nyitottság általában jellemző volt az emberekre. Kisgyermekként azt látta, az ajtón kopogtató idegentől először azt kérdezik, kér-e egy pohár vizet, és csak utána azt, mi dolga van errefelé.

Az ország második legnagyobb városában, Zarkában nőtt fel. Az akkori szabályok szerint egyetemre az mehetett, aki kilencven százalék fölött teljesített az érettségi vizsgán, külföldi ösztöndíjra az pályázhatott, aki elérte a kilencvenöt százalékot. Abban az évben Görögországban mérnök-, Németországban fizikus-, Magyarországon orvostanhallgatói helyeket hirdettek meg. Ata Abu Kamar mindháromra beadta a jelentkezését. Már megvolt az athéni repülőjegye, amikor Budapestről is kedvező választ kapott. 1971-ben Magyarországra érkezett.

Az első évet nyelvtanulással töltötte. Az ékezetek megizzasztották, hónapok teltek el, míg a cipő és a cipó közötti nyelvi akadályon sikerült átlépnie. De hiába tett sikeres nyelvvizsgát, a debreceni egyetemen magyarul hallgatott előadásokat sokszor csak társai segítségével tudta értelmezni. Még szerencse - mondja - hogy néhány tantárgyhoz latinra is szükség volt, legalább ott nem került hátrányba. Amikor szobatársai három órát töltöttek a tanulószobán, ő nyolcat. Kitartásának meglett az eredménye: negyedévesen a szülészet-nőgyógyászat professzora már arra próbálta rábeszélni: maradjon az egyetemen tanársegédként. Az egy hónapos gyakorlat azonban eldöntötte a kérdést: a születés, egy baba világra segítése olyan felemelő érzéssel töltötte el, amit azóta sem tud megszokni.

Az egyetemen orvosokra vadászó kórházi vezetők közül az ózdi igazgató tett számára visszautasíthatatlan ajánlatot: a kezdő orvosi fizetésnél másfélszer magasabb ösztöndíjat, lakást, szakmai előmeneteli lehetőséget ígért. A kohászvárosban már a hetvenes években orvoshiánnyal küzdöttek. Pedig 1977-ben, mikor Ata doktor pályakezdőként belépett, még tizenöt orvos dolgozott a szülészeten - ma négy. Ata Abu Kamar Ózdnak még egy másik, a válság előtti arcát ismerte meg. Ahogy visszaemlékszik, a látvány nem volt valami szép, a városközpontban dübörgő kohászat százméteres kéményei sokszor füstbe borították az utcákat. Fiatal orvosként azonban viszonylag hamar felelősségteljes feladatokat kapott, az éjszakai és hétvégi ügyeletek magas számának köszönhetően gyorsan kellő szakmai gyakorlatot is szerzett.

A nehézipar összeomlásakor már megállapodott családos ember volt. Magyar gyermekorvos feleségével egyetemi évei alatt ismerkedett meg, Ózdra már együtt költöztek, és három gyermekük született. Fiatal orvosként dédelgetett álma, hogy egyszer Jordániában lesz keresett és elismert orvos, szertefoszlik, ahogy az otthonteremtéssel és a gyermekneveléssel járó felelősséget megismeri. A gyár bezárásával járó társadalmi sokk elől a fiatal ózdi értelmiség egy része más városba menekül, neki ez eszébe sem jut. Míg belgyógyász és idegorvos kollégáinak az alkoholbetegségek terjedése és az öngyilkossági kísérletek jelezték a válság mélyülését, Ata doktor a szegénysorból érkező egyre fiatalabb anyákra figyelt fel. A születésszabályozásról mit sem tudó, tizenévesen szülővé váló fiatalok egyre magasabb száma aggasztotta. Iskolákba, művelődési házakba járt előadásokat tartani, de az sem volt ritka, hogy a páciensei révén megismert népes családokat otthonukban kereste fel.

- Nem csak a gyerekeket kell felvilágosítani, szüleik tudatlansága és felelőtlensége legalább ugyanekkora gond - mondja. - Volt olyan páciensem, aki tizennyolc évesen már az ötödik gyermekével volt terhes, és az előző négy mind értelmi fogyatékos lett. Arra is akadt példa, hogy az édesanyja behozott egy tizenhat éves lányt, hogy vizsgáljam már meg, mi a baj vele, mert már két éve nem esik teherbe. Miért kellene egy tizenhat éves gyermeknek szülnie? - kérdeztem. Azért, mondták, mert az anyja is tizennégy évesen szülte őt.

A kilencvenes években alapítványi támogatással ingyen fogamzásgátló eszközzel látta el a környék legszegényebb családjainak fiatal lányait. Részsikerként értékelte, hogy a korábban már teherbe esett, esetleg gyermeket szült tizenévesek következő terhessége egy-két évet váratott magára.

1996-ban belépett az addigra csaknem elsorvadt, tíz fővel vegetáló ózdi polgárőrségbe. Azóta nemcsak a kórházból hívják éjszakánként egy-egy megindult szülés miatt, hanem betörésekhez, utcai verekedésekhez is riasztják. Mi tagadás, két alkalommal főorvoshoz méltatlan lökdösődés és pofozkodás szenvedő alanya is volt, de arra is akadt példa, hogy a hetedik emeletről utánuk vágott üveg a közelében robbant ezer darabra. Ezeket a helyzeteket, mondják, méltósággal viselte. 2001-ben a polgárőrség vezetőjeként újraszervezte az önkéntes szolgálatot, ma 49-en járják a város utcáit.

Közben az Ózdról különvált Farkaslyukba költözött, ahol immár a második ciklusban a Fidesz színeiben önkormányzati képviselőként is tevékenykedik. 2006 őszétől az alpolgármesteri tisztséget is elvállalta.

- Egészséges vitákat folytatunk, amelyekben nincs helye üres politikának - mondja róla Gábor Dezső, a település MSZP-s polgármestere. - Ata doktor a faluért dolgozik. Az elmúlt hét évben egyszer sem volt arra példa, hogy ne lett volna ideje a település ügyeire.

Ata Abu Kamar futással lazít. Heti két-három alkalommal tíz-tizenkét kilométeres köröket fut a Farkaslyuk környéki dombokon, de sokszor nem is a távolság az érdekes. Addig fut, míg a feje ki nem tisztul. A lazításra szüksége is van, hiszen az utóbbi években nemcsak orvos, képviselő és polgárőr volt, hanem az egészségügyi középiskolában is tanított. És miután még mindig nem érezte úgy, hogy mindent megtett a tudatos családtervezés elterjesztéséért, szülői klubokat, szülésre felkészítő tanfolyamokat szervezett az első terhességüket viselő fiatal lányok családjainak. Úgy gondolja, az orvos felelőssége nem ér véget abban a pillanatban, amikor az újszülött felsír.