Hiba volt minden. Az is, amit tavasz óta csináltak. Sokáig ellenpéldaként szolgáltak a balti államok, Szlovákia, de némelykor Románia is. Az apokaliptikus jóslatok alá jól oda lehetett pakolni a visszaélések hol kisstílű, hol arcátlan eseteinek hosszú sorát - így együtt pedig nincs másról szó, mint hogy a hatalom képviselői háborút viselnek saját népük, országuk, nemzetük ellen.

Fölösleges elemezni, konkrétumokról vitatkozni, s a legfölöslegesebb, hogy bárki is megpróbálkozzon Gyurcsány és az őt követő kormány bárminemű megkülönböztetésével. A Fidesz arra készül, hogy Bajnai Gordont éppen olyan közellenséggé tegye, mint a politikai térből kilépő Gyurcsány Ferencet akkor is, ha a helyzet, az új kormányfő habitusa talán szelídebb vagy legalább tárgyszerűbb eszközöket igényelne. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nem számol előre hozott választásokkal. A demokratikus játékszabályok tudomásul vétele ennek csak az egyik oka - a másik: semmi szüksége arra, hogy már most ölébe hulljon a hatalom.

A Fidesz stratégái úgy vélik, hogy a szocialisták belső konfliktusai, bizonyos csoportjainak félelmei, mások ambíciói eléggé szétforgácsolják a híveinek amúgy is sok csalódást okozó pártot ahhoz, hogy velük szemben elegendőek legyenek a már ezredszer ismételt szlogenek, néhány Kövér-kiszólással megfűszerezve. Az erőket Bajnaiék ellen kell összpontosítani, s emellett nem csupán az az érv szól, hogy ők valami olyasmit tesznek, ami legalább körülírhatóvá teszi a krízisből való kilábalás forgatókönyvét. Még csak az sem, hogy ezzel összefüggésben javult az ország nemzetközi megítélése, amely előbb-utóbb átitathatja a hazai közvéleményt is. A szünet nélküli támadások a Jobbik elöl próbálják elvenni a teret, megakadályozva azt, hogy az Orbán Viktort vállára emelő, indulatvezérelte tábor ne hallhasson a szélről olyasmit, amit kedvenceinek nincs merszük, netán ízlésük kimondani. Ehhez persze úgy kell a témákat megválasztani, néhol kettős beszédet alkalmazni, hogy a szalonképesség perifériáján maradjanak a szónokok. A Fidesz vezére a ma még bizonytalan szavazók közül nem számol akkora sereggel, mint amekkora a Jobbik kedvéért netalántán elhagyhatja őt. Ezt a luxust Orbán nem engedheti meg magának. Amikor tehát durva kampányt vár, ez alól saját pártja sem lesz kivétel.

A Bajnai elleni flottafelvonulásnak a Fidesz számára van egy másik célja is. Az amúgy is rossz lelkiállapotban lévő ország "ellátása" újabb és újabb összeomlás-víziókkal szinten tartja az elégedetlenséget, rombolja a pislákoló optimizmust, és megalapozza, hogy bármiféle újjáépítés csak egy kormányváltás után kezdődhessen - ráadásul a vágyak szorítkozzanak csupán erre, meg a számonkérésre, ne a felgyűlt ígérethalomra. Az újjáépítés tulajdonképpen jelentse azt, hogy a jövőben is menni fog a villamos, gyógyítani a kórház, tanítani az iskola. A Fidesztől a választásokig tartó időszakban tehát továbbra sem várható középre húzás, maximum a jobboldal különböző szektorait kielégítő többszólamúság. A visszafogottság egyetlen jóslat esetében azonban kötelező. Az elérhető mandátumszám tippelésekor. Elpilledés kizárva.