- Ön és kormánya azt a célt tűzte maga elé, hogy a gazdasági válságot menedzselje, ám egyre gyakrabban szembesülnek szociális, társadalmi és külpolitikai válsághelyzetekkel. Melyiket nehezebb kezelni?

- Nem voltak illúzióim már a kezdetekben sem, hiszen - ez történelmi tapasztalat - a gazdasági válságból nagyon gyorsan lehet társadalmi. A nacionalizmus fölerősödése, a válság keltette társadalmi feszültség könnyen fordulhat etnikai vagy nemzetiségi kisebbségek ellen. Sok országban akadnak olyan politikai erők, nálunk is, amelyek erre építenek. Nem kerülhető meg, hogy a kormány foglalkozzon ezekkel a jelenségekkel. Hadd emlékeztessem önöket, hogy a gazdasági válság kezelésén túl, amit fő feladatunknak tekintünk, ezekre a kérdésekre is megpróbáltunk egyértelmű válaszokat adni. Jelentősen csökkent a tömeges társadalmi szétesés kockázata a forint árfolyamának stabilizálásával, a gazdasági bizalom újjáépítésével, illetve azzal, hogy előlegezett bizalmat is kaptunk a nemzetközi pénzpiacoktól, pénzügyi szervezetektől. Ezt a kockázatot tehát, azt gondolom, eddig eredményesen kezeljük.

- Ezt mivel méri? Az IMF folyamatosan kinyilvánított bizalmáról beszél, vagy másról is?

- Nem. A forint árfolyamát, a jegybank alapkamatait nem az IMF határozza meg, és az eurókötvény-kibocsátásunkat sem az IMF jegyezte hatszorosan túl, hanem a piaci befektetők. Egyre nyilvánvalóbb, hogy az ő bizalmuk is kezd újraéledni Magyarország iránt. Igaz ez a reálgazdaságra is. Csupán az a tény, hogy a munkavállalói járulékok öt százalékkal csökkennek és az adóterhek kisebbek, lehetőséget ad arra, hogy erős piaci szereplők ide csoportosítsák át a tevékenységüket. Magyarország ebből a szempontból már versenyképesebb. Ezzel a válságmenedzseléssel tudjuk leginkább segíteni azt is, hogy a társadalmat összetartó keretek ne essenek szét. Ezt szolgálja a munkahelyek és a hitelfelvevők védelme, valamint a krízisalap is: megpróbálunk talpon tartani mindenkit, akit lehet.

- Ha eltekintünk a politikai pályák egyenetlenségeitől, mondhatni, hogy mindez egyszerű volt. Tankönyvszerű közgazdasági tételeket kellett alkalmazni, s empátiával kezelni a válság szociális részét.

- Híres mondás, hogy a politika folyamatos választás a kellemetlen és az elviselhetetlen között. Azt kellett megértetnünk, hogy ha nem a kellemetlen lépéseket választjuk, akkor az elviselhetetlenek jönnek. Nagyon régóta mondják kívülről, hogy Magyarországnak mit kellene csinálnia, de valamiért erre eddig senki nem volt hajlandó. Most azonban - kétség kívül részben a válság kényszere alatt - az ország hosszú távú érdekeinek fontossága győzött a szavazatszerzési kényszer fölött. Magyarország a saját kezébe vette a sorsát, és ennek már érzékelhető eredményei vannak. Mondhatni, a szükségből kovácsoltunk erényt.

- A társadalmi és külpolitikai válság kezelésére viszont nincsenek külső forgatókönyvek.

- Ez pontosan így van. Tudatosan kezdtük azzal, hogy a fájdalmas döntések mellé odatettük a társadalmi szolidaritás lépéseit is, mert a felső tízezernek ilyenkor többet kell vállalnia. Idetartozik a vagyonadó, a miniszterek, államtitkárok fizetésének csökkentése, a jövedelemkorlátozás az állami vállalatok vezetőinek körében.

- Az, hogy a válság egymás ellen fordít társadalmi csoportokat, érvényes nemzetközi szinten is, vagy - például most Szlovákia esetében - mélyebb gyökerű konfliktusokról volna szó?

- A válság meglévő törésvonalakat erősít föl határainkon belül és kívül is. És sajnos, a recesszió okozta politikai kockázatok elkerülésére egyes politikai szereplők - figyelemelterelésként - sokszor fölerősítik a meglévő törésvonalakat. Ezért is tartom nagy eredménynek a szécsényi találkozón elfogadott megállapodást, hiszen ezzel csillapítani lehet a két ország közötti feszültséget. Nagy siker, hogy európai felügyelet alá helyeztük a szlovák államnyelvtörvény módosításának végrehajtását. Sőt ennél is többről van szó, hiszen az EBESZ ajánlása szerint Szlovákiának fel kell erősítenie a kisebbségi nyelvekről szóló törvényét és meg kell fontolnia egy kisebbségi törvény létrehozását is. Ráléptünk az európai megoldáshoz vezető útra. Ez jó a szlovákiai magyaroknak, jó Magyarországnak, de jó Szlovákiának is. Érdemben léptünk előre.

- Visszatérve Magyarországra: a szolidaritás alig érzékelhető a társadalomban. A romák feltételezett gyilkosainak egyikéről szinte mindenki tudta, hogy fajgyűlölő, mégsem tettek semmit. Az sem volt a helyieknek zavaró, hogy falujuk tövében neonáci kiképzőtábort üzemeltetnek.

- Úgy látom, mintha Magyarország elfeledte volna a XX. század tanulságait, azt, hogy milyen pusztítást vittek végbe azok az eszmék, amelyek most egyre harsányabban jelennek meg. Mintha elfelejtettük volna, mennyi veszítenivalónk van. Ezért érdemes mindenkinek tanulmányoznia, hová vezetett bennünket az esztelen nacionalizmus, sovinizmus, fasizmus, akár importáltuk, akár magunk gerjesztettük. Meg kell őrizni a józanság többségét, s ebben a demokratikus közép pártjainak óriási a felelősségük. Egy rendőri vezető elmesélte, hogy egy lőszerboltban a romagyilkosságok kapcsán arról kérdezősködtek, adtak-e el olyan típusú lőszert, mint amit az áldozatok kivégzésére használtak. A boltos azt válaszolta, hogy nem, de ha tudta volna, hogy mire kell, ingyen is odaadja. El tudják képzelni ezt a cinizmust? Hangosan és megrendülten kell szólnunk az ilyen jelenségek ellen, mert a rezignáltság és a közöny a szélsőségek táptalaja. Ki kell mondanunk, nincs magyar felzárkózás a roma közösség integrációja nélkül. Ha nem vagyunk képesek bevonni őket a munkavállalás, az adófizetés, az oktatás világába, akkor Magyarország menthetetlenül leszakad. Aki a szívével ezt nem látja be, lássa be az eszével. A cigányság integrációja a magyar politika következő tíz évének legkomolyabb ügye lesz.

- Elégségesek ehhez az eddigi programok?

- Csak olyan programoknak van értelmük, amelyek évtizedekre szólnak, s egy irányba húznak. Ez egyike a néhány nagy nemzeti sorskérdésnek, amelyben jó volna megegyezni. Az első feladat a nyílt beszéd. A meghatározó politikai erők ezt a kérdést régóta szőnyeg alá söprik, vagy ha mégis beszélnek róla, akkor olyan elvont nyelven, amely az emberek számára nem mond semmit. Ez az egyik oka a Jobbik előretörésének is. Ki kell mondani, hogy alapvető közösségi érdek a romák integrációja, s ebben a folyamatban mindkét oldalnak van felelőssége. A többségi társadalom alapvető kötelessége, hogy támogatást, pénzben is kifejezhető segítséget nyújtson ehhez. Ám azoknak is kötelességük a társadalmi együttélés alapvető szabályainak betartása, akik ezt a segítséget igénybe veszik. S ha kapnak lehetőséget - például munkára -, ezzel kötelező élniük. Végül, ha a csoport tagja - legyen roma vagy nem roma - maga nem is tudna kitörni a reménytelenségből, alapvető kötelessége, hogy azt ne örökítse tovább a gyerekére.

- Mit tesznek ezért?

- Az Egyesült Államok a Ku- Klux-Klantól jutott el Obamáig. Rengeteg konfliktus árán, tudatos, a társadalmi előítéleteket megváltoztató folyamattal. Néhány dolgot mi is megtehetünk. Már most is rengeteg oktatási program fut. Ezek mellett megújítjuk a tanodaprogramot, hogy segítsük azokat gyerekeket, akiknek a normál iskolai oktatáson kívül szükségük van támogatásra a hazulról hozott lemaradások megszüntetése érdekében. Messze nem csak cigányokról van szó e körben. Épp a napokban döntünk róla, hol legyen az a hetven-száz hely, ahol tanodát működtetünk. Alapvető ügy, hogy legyen erős részvétele a közigazgatásban cigány polgártársainknak. Hogy létrejöjjön egy roma tisztviselői kar. Ezért azt tervezzük, hogy januártól csaknem 200 diplomás roma fiatalt veszünk föl a közigazgatás különböző területeire. A bérüket kezdetben uniós programból finanszírozzuk. Nem esélyegyenlőségi szakértőként alkalmazzuk őket, hanem azt szeretnénk, hogy azon a szakterületen dolgozzanak, amelyre a diplomájuk képesíti őket. Továbbá: Magyarország ötszáz cigánytelepe közül száz felszámolását kezdjük meg. Erre eddig is voltak kísérletek, kudarcosak és sikeresek is. Most új alapra helyezzük ezt. Átfogóan változtatjuk meg az életkörülményeket. Az ott élők egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, munkalehetőséghez jutnak, mentorok segítik őket. De ott lesz az elvárás is, hogy tessék munkát vállalni. További fontos lépés, hogy januártól uniós támogatást csak akkor vehet igénybe önkormányzat, ha esélyegyenlőségi terve is van. Főtérfelújításra például csak akkor lehet pénzt elnyerni, ha az társul a szegénynegyed-felszámolási koncepcióval is.

- A szegregált iskolák kialakulása ellen képesek tenni valamit?

- Már alkalmazzák az integrált iskolamodellt több mint 1500 iskolában. Hogy valóban működik-e, majd kiderül. Az eddigi tapasztalatok többsége pozitív. Persze, nehéz nem megérteni azt a szülőt, aki azt szeretné, hogy az ő gyermeke ne szembesüljön azokkal a problémákkal, amelyeket az együttélés oly sokszor törvényszerűen kialakít, ha eltérő társadalmi helyzetben lévő gyermekek érintkeznek. A deszegregált iskola akkor jó, ha a hátránnyal érkezőket emeli föl, és nem az előnnyel jövőket húzza vissza. Ezt kell bemutatnunk, igazolnunk a kétkedőknek.

- Kölcsönös felelősségvállalást említett. A jelenlegi cigány érdek-képviseleti rendszer meny-nyire alkalmas a kölcsönösség termékeny szereplőjévé tenni az általa képviselteket?

- Rendkívül széttagolt ma a roma érdekképviselet rendszere. Szerencsés lenne, ha a kormány megtalálná a valódi, hosszú távú teljesítménnyel és jelentős támogatottsággal bíró szervezeteket. Szét kell választani az ocsút a búzától.

- Említette, hogy a telepfelszámolások során munkalehetőséget is teremtenek. Kik adnak majd munkát?

- Az egyik terület, amelyre a jövő évben több pénz jut, mint idén, az Út a munkához program, amit kiszélesítünk. A sokszor jogos és megfontolandó kritikák ellenére azt hiszem, komoly eredményt értünk el, hiszen ma már 95 ezren dolgoznak e program keretében. Ezt most kibővítjük a produktívabb munka irányába. Az önkormányzatok saját gazdasági társaságaikban is foglalkoztathatnak majd közmunkásként embereket. Szeretnénk központi közmunkaprogramokat is elindítani, amelyek keretében állami társaságok is lehetőséghez juttathatják az érintetteket. Ilyen lehet például a vasút, vagy az állami erdőgazdaságok. Vizsgáljuk annak lehetőségét, hogy magáncégek a közcélú feladataik elvégzéséhez is bevonhassanak közmunkásokat, nyilván szigorú szabályok szerint. Ez már átvezetné a munkanélkülieket a tényleges piaci viszonyok közé. E program nemcsak a közgazdasági tartalmáról szól, s nemcsak arról, hogy tessék dolgozni, hanem arról is, hogy a dologtalanság megüli az ember lelkét, és szétveri a helyi társadalmat. Ezt a folyamatot kell megfordítanunk.

- Új miniszter irányítja a polgári titkosszolgálatokat. Tervez újabb átalakításokat ősszel?

- Ficsor Ádám, akinek munkáját kifejezetten sikeresnek ítélem, maga kérte felmentését, mert az MSZP kampányában való részvételt és a titkosszolgálati miniszterséget nem tartotta összeegyeztethetőnek. Én is úgy látom, hogy a pártpolitikának el kell kerülnie a szolgálatokat. Ezt a feladatot Ficsor Ádám jól megoldotta. Hasonló az elvárás utóda, Juhász Gábor felé is, akitől a rendőrség és a szolgálatok szorosabb együttműködését várom a szervezett bűnözés és szélsőségesek elleni fellépésben. De a kérdésre válaszolva, jelenleg nem látok újabb okot a változtatásra.

- Ön egy év kormányzást vállalt. Azóta is többször kijelentette: nem lesz az MSZP következő miniszterelnök-jelöltje. Egy életre hátat fordít a politikának?

- Amit áprilisban mondtam, nem változott: rendkívüli válságkörülmények között, egy évre vállaltam a feladatot azzal, hogy nekünk nem a következő választásra, hanem az ország következő tíz évére kell koncentrálnunk. Nem aszerint kell döntenünk, hogy hány szavazatot veszít vagy nyer valamelyik párt jövő tavasszal. Ezek a körülmények nem változtak. Eddig azt csináltuk, amit ígértünk. A közepén tartunk annak az útnak, ami jövő tavasszal véget ér. A válaszom egyelőre annyi: tavasztól hoszszabb pihenőre készülök a gyerekeimmel.