Az önálló magyar határőrség 2007. december 1-jével szűnt meg, illetve olvadt be a rendőrségbe. A hátrahagyott határőrizeti ingatlanok között találhatók laktanyák, bódék, határsávi földterületek is. A hasznosítás során az volt az általános alapelv, hogy a határőrség jogutódja, az Országos Rendőr-főkapitányság a közbiztonsághoz kapcsolódó feladatok ellátásának infrastrukturális feltételeit javítsa velük.

Ezért aztán több laktanyába a rendőrség költöztette különböző osztályait, részlegeit. Így történt ez Szombathelyen, Győrött, Körmenden és Őriszentpéteren is.

Sopronban úgynevezett projektingatlanként értékesítik az ottani határőrlaktanyát, s a befolyt pénzből akarnak új rendőrségi kapitányságot kialakítani.

Kapuváron a külterületi laktanya állapota folyamatosan romlik, udvarát benövi a gaz. A helyi önkormányzat szeretné ingyen megkapni a tulajdonjogot, hogy a létesítményt szociális vagy kulturális célokra hasznosítsa.

Van példa arra, hogy egy város megkapta az államtól a határőrök ingatlanát. Ez pedig az 1956-os mosonmagyaróvári laktanya, amely előtt az október 26-i sortűz során száznál több ember lelte halálát. Valamennyiük emlékét kopjafa őrzi az épület előtti gyásztéren. Szabó Miklós polgármester lapunk kérdésére elmondta: a történelmet felidéző, bemutató múzeumot szeretnének kialakítani a laktanyában, ehhez azonban pályázati pénzekre vagy más anyagi forrásokra lesz szükségük. Ugyancsak emlékhely lett a Vas megyei Apátistvánfalván a határőringatlanból. Kőszegen viszont 40 lakást alakítottak ki a határőrök egykori szálláshelyén. Sok településen egyelőre tisztázatlan az épületek jogi helyzete. A Kőszegi-hegységben, a Hétforrásnál lévő ingatlant például turisztikai célokra akarták hasznosítani, de az jelenleg per alatt áll.

A megyei rendőr-főkapitányságok javaslatára a jogutód országos szervezet a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek ajánlja hasznosításra azokat a nem vitatott tulajdonú épületeket, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Ez történt, vagy történik Zala megye szinte mindegyik ingatlanával.

A vagyonkezelőtől kapott általános tájékoztatás szerint ők első körben mindenekelőtt azt vizsgálják, hogy az adott volt határőringatlan egyáltalán használható-e, és "szükséges-e más központi költségvetési szerv feladatellátásához".

Ha nem, akkor az ingatlan értékesítésére tesznek javaslatot. Arra a kérdésünkre, hogy melyik sorsáról és mikor hoznak döntést, nem kaptunk érdemi választ. Valódi gazda és funkció nélkül pedig egyelőre több épület sorsa is az enyészeté.

Magánmúzeum Fertőrákoson

Magánmúzeumot nyitott Fertőrákoson - a Páneurópai Piknik 20. évfordulójára - Csapó Imre nyugdíjas határőr tiszthelyettes. Kertjében a vasfüggöny 15 méteres szakasza található: a jelződrót, amely egykor a kiskatonákat riasztotta az őrsön, ha valaki hozzáért a berendezéshez, ma is működőképes. Egy kisebb határőr-figyelőtorony is a ház portáján magasodik, a rocsó, egy Trabant, s egy lovasszán szomszédságában. A benti vitrinekben tablók, kiképzési tervek, ruházatok, híradóseszközök, hatástalanított kézigránátok és gránátvetők láthatók.

Csapó Imre 1969-ben vonult be katonának, három évig sorkatonaként szolgált, majd 1974-től 1978-ig hivatásosként őrizte a határt, a Fertő tavon járőrözött. Ezen a vízen környékbeli magyarok, majd később mindenekelőtt a keletnémetek próbálkoztak átjutni illegálisan Ausztriába, a "szabad világba". Csapó Imre szerint ez könnyű vállalkozásnak tűnt a sekély vízben, ám rendkívül nehéz próbatételnek bizonyult. A nyugdíjas tiszthelyettes úgy fogalmaz: aki "meglábalta" a nádat, az iszapot, az meg is érdemelte volna, hogy kijusson Nyugat-Európába.

Mielőtt a nyílt vízbe értek ugyanis a menekülők, több kilométeren át a nádasban, az iszapban kellett botladozniuk. Sokan eltévedtek, a hideg októberben-novemberben napokig bujkáltak, nem egyszer lebukásuk mentette meg az életüket. A nyolcvanas évek elején-közepén már könnyebb volt az útjuk a keletnémeteknek, hiszen magyar és osztrák segítőik is akadtak. Az NDK-sok Trabanttal elautóztak a környékre, ott valamelyik panzióban pár napra meghúzták magukat, aztán otthagyták a kocsijukat, s gyalog, nejlonszatyrokkal gázoltak a vízbe, iszapba.

Mint a HVG írja, az országban ezer körülire becsülik szakemberek a fertőrákosihoz hasonló, katonai és rendészeti gyűjtemények számát.