- Különösebb botrány nélkül ért véget szombaton az idei melegfelvonulás. Ez talán annak köszönhető, hogy a vonulók ezúttal nem voltak "lőtávolban".

- Egyfelől jó, hogy a résztvevőket nem bántalmazták, mert a rendőrség végre tette a dolgát, másrészt sajnos el kellene azon gondolkodni, hogy ez a rendezvény eléri-e a célját a mai Magyarországon, a felvonulók testi épségének védelme miatt hermetikusan elzárva. A mai Magyarországon nácik - nappal - egyedül lévő nőt vernek meg a pólója miatt, melegekre vadásznak az éjszakában. Azt gondolom, hogy jövőre, a jobboldali kormány első évében, a Pride-ot és a felvonulást semmiképpen sem szabad abbahagyni, de el lehetne azon gondolkodni, hogy kicsit másképp kellene csinálni, amíg "Európa ideér". Sajnálom, hogy állítólag az idén kevesebb volt a meleg, mint a szimpatizáns. Remélem, jövőre több meleg és közéleti személyiség vonul majd.

- Szombaton ön sem volt a vonulók között.

- Sajnos részben családi, részben pedig munkahelyi okok miatt nem tudtam hazamenni. Az idén, jelenlegi lakóhelyemen, a "katolikus" Madridban voltam jelen a Meleg Büszkeség felszabadult ünnepén, ami a nyugati fővárosokhoz hasonlóan egy hihetetlen, színpompás karnevál volt, csaknem egymillió emberrel. Nyoma sem volt zavargóknak, rendőrségi rácsoknak, hőbörgőknek, akik és amik között igen szánalmasan éreztem magam tavaly Budapesten - kordonok közt kicsit az egész elveszti az értelmét. De azt gondolom, hogy az elmúlt két év történései, az élettársi törvényben végzett katalizátori szerepem és az, hogy a melegkérdés a politikai közéletben immár nem tabutéma, egyértelművé teszik, hogy hol állok a kérdésben. Még akkor is, ha ez sokak számára nem szimpatikus. Nem baj. Én továbbra is hiszek abban, hogy az ország gazdasági fellendüléséhez az út a társadalmi és a morális fellendülésén át vezet és, hogy nincs ennek egy sajátos, a nyugatitól eltérő, magyar vagy kelet-közép-európai útja. Igenis, Nyugatra kell tekintenünk példákért, hogy ott miként oldották meg a kisebbség problémáit, hogy nőtt a toleranciaszint. Ahhoz, hogy másokat elfogadjunk, vagy legalább ne utáljuk, először saját magunkat kell elfogadnunk és szeretnünk. Ebben a magyar lét sajátosan defektes. Ki kell törnünk a nyavalygásból, az önsorsrontásból, a "balsors, akit régen tép"-életérzéséből.

- A Fidesz egyik képviselője, Ékes Ilona, egyenesen a felvonulás betiltását szorgalmazta. Igaz, a párt később azt nyilatkozta: politikusuk csak a magánvéleményét mondta el.

- Attól, hogy egy kisebbség jogait korlátozza a többség, még nem oldja meg a maga problémáját. A többség sohasem tudja megérteni teljesen a kisebbségi gondokat, és ezt nem is lehet elvárni. Ékes Ilonát egy átlagos nyugati demokráciában nem tartanák szalonképesnek, vagy mosolyognának rajta. Nálunk még sokan hiszik, hogy a homoszexualitás valami felvett hóbort, amit elkap az ember a villamoson, vagy betegség, ami ellen gyógyszert kell bevenni. Ezek bornírt hülyeségek. Kíváncsi lennék, mit csinálna Ékes Ilona, ha a családjában valaki eléállna, és azt mondaná neki: melegnek születtem. Kitiltaná a családból, vagy elmegyógyintézetbe küldené? Másrészt fontos, hogy legyenek biztonságban az együtt élő meleg párok, mert ez mintát is teremt ebben a közösségben, ahol még ma is rengeteg személyes dráma van: családok, ahol kitaszítják a meleg gyerekeket, hátrányos munkahelyi megkülönböztetés, és sorolhatnám. Az új kormány egyik nagy tesztje lesz jövőre, hogy békén hagyja-e az együttélés ezen európai vívmányát, a regisztrált élettársi közösséget.

- A rendőrség közleményben kérte a felvonulás szervezőit, igyekezzenek megakadályozni a közízléssel ellentétes jeleneteket.

- A közízlés nyilván a többség ízlése. De ki definiálhatja azt? Nyilván más Budapesten, mint egy faluban, de ebből kijön egy országos átlag? A Meleg Büszkeség Napján a felvonulás tőlünk nyugatra egy karikatúraszerű karnevál, ennek megfelelően néha túlzásokat is tartalmaz, és nyilván nem a mindennapi életről szól. Csak azt nem tudom, hogy ha már úgyis karámban vonulnak, kit zavar, ha valami sérti azt a bizonyos közízlést.

- Ha már Európa, milyennek látszik Magyarország Madridból nézve?

- Rá kell jönnünk, hogy a számunkra fontos Nyugat értetlenül és szimpátia nélkül fog ránk tekinteni például a határon túli magyarokkal kapcsolatos, egyébként jogos követeléseink kapcsán, amíg a kisebbségi kérdést házon belül minden szinten elbukjuk. A múlt héten a spanyol El Paísban egész oldalas, gárdás képpel illusztrált cikk jelent meg a Legultrább jobboldal Európában címmel, mindazokról az atrocitásokról, amelyek a magyarországi kisebbségeket érik. Nem véletlen, hogy az államelnök szlovákiai kudarcában is csak két kis marakodó nacionalista ország idejétmúlt konfliktusát látják - ha egyáltalán foglalkoznak vele érdemben. Amíg még a számomra mértékadó és színvonalas hazai jobboldali hetilap is csak a magyar balliberális média külföldi tükröződését látja az ilyen és ehhez hasonló, mértékadó külföldi média írásaiban, addig nem várható, hogy a ma többségben lévő, mérsékelt jobboldali szavazó másként gondolkodjon. Nem mintha a balliberális oldal eredménytelen és leginkább hiteltelen kormányzása nem járatott volna le egy csomó progresszív dolgot. Egy sikeres kormány államtitkáraként nyilván többet érhettem volna el a közigazgatás modernizálásában éppúgy, mint a melegügy nyugati perspektívába helyezésében.

- Annak idején úgy tűnt, mintha sértett emberként távozott volna a kormányból, e szavai is erről árulkodnak. Sajnálja már az államigazgatási kitérőt?

- Nem, dehogyis. Büszke vagyok arra, hogy elvállaltam, még akkor is, ha utólag kissé utópisztikusnak tűnik, amire vállalkoztam: a közigazgatás modernizálására, nyugat-európai normák bevezetésére. Az ilyen szintű rendszerszerű változásokhoz egységes vezetői akarat és elkötelezettség szükséges, ami nyilvánvalóan nem volt meg. Hozzáteszem, hogy az "állásinterjúm" során, 2006 májusában mindent sejtettem, csak azt nem, hogy az ország gazdasági, illetve politikai helyzete olyan, mint ahogy az három-négy hónappal később kiderült. De büszke vagyok arra is, hogy elsőként szálltam ki önként egy olyan kormányzásból, amelynek a rossz kompromisszumok miatt nem lehetett sikere.

- Előfordulhat, hogy újra "visszaszáll"? Az SZDSZ elnökválasztási folyamatában a sajtó az ön nevét is említette, mint lehetséges pártelnökjelöltet.

- Minden jel arra mutat, hogy a jobboldal vezető ereje egyedül jut többséghez, akár kétharmadoshoz is jövőre. Ez történelmi felelősség és lehetőség arra, hogy tegyen is az országban élőkért, stabilitást, gazdasági fellendülést, biztonságot hozva a választóknak. Remélem, hogy értékeikben és tetteikben is az európai centrumpolitika képviselői lesznek. Az ország érdekében ebben bízom, bár erős kétségeim vannak. Ami a liberalizmus jövőjét illeti: a következő időszak csak jót tehet. Akik a szabadelvűségért, az európai liberális vagy liberális szociáldemokrata értékekért aggódnak, most csak türelmesek lehetnek. Nem is értem, hogyan gondolhatják komolyan azok, akik az elmúlt tizenöt évből csaknem tízet a hatalomban töltve nemigen alkottak semmit, hogy most tovább aprózzák a már egyébként is túl kicsit... A liberális szó akkor lesz szitokszó helyett valami - szerintem joggal - pozitív, progresszív és európai, ha hiteles emberek képviselik, és a szavakat tettek követik. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy a következő ciklusban szükségszerűen megerősödik az emberekben az igény a liberális értékekre, a valóban progresszív, liberális szociáldemokrata értékekben hívők által érzett politikai űr majd betöltődik hiteles anyaggal.

- Nem válaszolt még arra: készül-e bármikor is visszatérni a magyar politikai életbe?

- Többen hívtak, hogy vállaljak valamilyen szerepet, de most türelemre van szükség. Értékeim, céljaim, a szabadság és az emberi méltóság tisztelete, az öngondoskodás és a rászorultak támogatása, stabil és erős gazdaság, az állam mint vízfej szerepének visszaszorítása - ezek nem változtak. Akkorra kell készen állni, amikorra a helyzet erre megérik. Ez nyilván nem most van.