A 100 legszegényebb magyar
Azt persze ne gondolja senki, hogy a kötet szerzői valamilyen szempontrendszer alapján toplistát készítettek a legnagyobb nyomorban élőkről, és összegyűjtötték a száz legelesettebb honfitársunkat. A gyűjtőmunka sokkal inkább arra irányult, hogy az elesettség, rászorultság és kirekesztettség legváltozatosabb formáit mutassák be. Így kiderülhet például, hogy egy középosztálybeli család súlyosan autista gyermekét lényegében ugyanaz a szegregáció sújtja, mint a romatelepeken felnövő halmozottan hátrányos helyzetű kortársait, hogy a kerekes székben élők számára egy lift nélküli bérház ugyanazt a szerepet töltheti be, mint az elítélteknek a fogház.
A szeptemberben megjelenő könyv 100 színes fotóval, objektív információkkal és személyes történetekkel, újszerű megközelítésben mutatja be a legszegényebbek mindennapjait. A kötet és a bővebb háttéranyagokat is ismertető internetes honlap ötletgazdája Hajós András (aki 2004-ig a Kurt Lewin Alapítvány kuratóriumának tagja volt) úgy fogalmazta meg a kezdeményezés célját: "Fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról, már tettünk valamit." (R. T.)