Ha a kormány is rábólint, októbertől az orvoslás központi finanszírozásában az eddigi teljesítményelvű rendszert felváltja a "havi fix". Az egészségügyi miniszter ezt ajánlja. A változatást a pénzhiány kényszeríti ki, miközben elvben egy pénzügyi korlátot szüntet meg. A cél, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár rendelkezésére álló havi 35 milliárd forintot minél arányosan osszák el az intézmények között. Az egészségügyi kormányzat ezért egy úgynevezett fix finanszírozási rendszert vezetne be, amely lényegében hasonló elven működne, mint a régi, 1993-ban megszüntetett bázisfinanszírozás. Az ellátott betegek számától, és a kezelt betegségek súlyosságától függetlenül az egészségügyi szolgáltatók előre meghatározott összeget kapnak a betegek ellátásért. A teljesítményeket azonban továbbra is jelenteniük kellene az egészségbiztosítónak.

- Még nincs döntés arról, hogyan változik, milyen lesz az új finanszírozási technika - mondta Székely Tamás egészségügyi miniszter. - Három hónapja azt mondtam: amint lehet, értékeljük az áprilisban bevezetett, a gyakorlatban júliustól érzékelhető finanszírozást. Most ez történik - tette hozzá.

A változtatásra túl sok lehetőség nincs, mert mindössze háromféle finanszírozási rendszer van: a bázis, illetve a teljesítményelvű, továbbá a kettő különböző keveréke.

A miniszter elmondta, hogy azt vizsgálják, mi lenne, ha a bázisalapúra térnének át, de nem akarnak mindenáron vegytiszta rendszert. Az ugyanis arról szól, hogy az intézmény garantáltan megkapja minden hónapban ugyanazt a pénzt, így viszont nem érdeke, hogy a minden beteget kezeljen. Ez a rendszer a teljesítmény visszafogására ösztönöz, ezt pedig szeretnék elkerülni. - Az ehhez szükséges finanszírozási technika viszont még nincs meg - mondta Székely Tamás.

Az egészségügyi miniszter megerősítette, hogy a finanszírozási rendszer változtatásáról a kormány még ebben a hónapban dönt, októbertől ugyanis szeretnék, ha már az új technika szerint kapnák a pénzt a kórházak, szakrendelők, a laboratóriumok. Azt a feltételezést, hogy a változtatásra a mostani finanszírozási rendszer kudarca miatt van szükség, a tárca vezetője visszautasította. "Soha nem mondtam azt, hogy ez az optimális rendszer. Amikor bevezettük, akkor mindenki azt mondta: nem jó az akkori teljesítményvolumenkorlát-alapú elszámolás, mert nem fizetünk ki eseteket. Ezt a problémát akartuk akkor kezelni, most kiderült, ez sem tetszik egyes intézményeknek. Az sem lesz meglepetés, ha a várható, újabb rendszerrel szemben is lesznek kifogások."

- A jelenlegi helyzetnél biztosan jobb lesz, mert kiszámíthatóságot jelent, de jónak nem jó, mert visszalépés - igazolta a miniszter szavait Budaházy Emil, a fővárosi Péterfy Sándor utcai kórház főigazgatója, aki a stabilitást úgy értelmezi: "Az ember legalább azt tudhatja, mikor megy a kórháza tönkre."

Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke is szkeptikus, mint mondja: az új technika nem oldja meg a rossz struktúra okozta problémákat. Szerinte előbb a lehetőségekhez kellene igazítani az ellátórendszer méretét - vagyis csökkenteni azt - , és csak azt követően megváltoztatni a finanszírozást.

Idén ez lesz a harmadik finanszírozási rendszer, amelyhez az intézményeknek alkalmazkodniuk kell. Szintén az intézményvezetők nyomására áprilisban az addigi úgynevezett teljesítményvolumen-korlátot váltotta a jelenlegi vegyes szisztéma, amelyben az ellátók a nekik járó összeg 70 százalékát biztosan megkapták, míg a további 30 százalékot teljesítményük arányában osztják szét közöttük. Elvben 150 ezer forint jutna egy egységre, de annyi esetet jelentettek le a kórházak, és oly kevés a pénz, hogy már csak negyvenháromezer forintot ér egy "súlyszám" a fekvőbeteg-ellátásoknál. Ez az összeg májusban még ötven-, áprilisban hatvanezer forint volt. A járóbeteg-ellátásban még kritikusabb a helyzet: a harmincszázalékos sávban az eddigi 1,46 forint helyett már csak egy fillért fizet ki az OEP egy beteg után. Ez a rendszer a betegeknek nem kedvez, hiszen aki csak teheti szabadul a súlyos, ám költséges kezeléssel járó estektől.

A báziselvű finanszírozásnak jó tulajdonsága a kiszámíthatóság, viszont a kórházakat még kevésbé teszi érdekelté abban, hogy minden beteget kezeljenek, éppen ellenkezőleg akkor járnak jól, ha várólistákkal vagy más módokon minimálisra szorítják a betegforgalmat. Ezt megerősíti Sinkó Eszter közgazdász, aki szerint a tervezet változtatással ugyan a politika átmeneti békét köthet az ágazati szereplőkkel, de a rendszer a jelenlegi ösztönző szerepét biztosan elveszíti.