A másik rendszer méri a teljesítményt, s minél nagyobbnak találja, annál többet fizet.

Egyik sem lehet jó, mert nincs a világon kórház, orvos, aki annyi pénzt költhetne betegeire, amennyit akar, amennyit lelkiismerete szerint jónak látna. Abba belebetegedne bármely társadalom pénzügyi rendszere. Egyre több betegséget tudnak gyógyítani, egyre hoszszabb ideig képesek harcolni az életért - és egyre drágábban.

Különösen vigasztalanná tud válni a helyzet egy olyan országban, amely előbb a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében, majd a gazdasági világválság hatására az egyébként is kevésből ismételten elvesz. Ennek következtében a Magyarországon az év elején kitalált vegyes rendszer őszre vészterhessé vált. Az ágazat rendelkezésére álló összeg hetven százalékát arányosan elkölthették gyógyításra. A maradék harminc százalékon kellene most a gyógyítási teljesítmény alapján osztozni. Csakhogy ameddig egy egység az első hetven százalék elköltése idején még 150 ezer forintot ért, most ugyanezért már csak negyvenháromezer forintot utalnak. Így a kórházakat kettős és értelmetlen szorításba fogja a rendszer. A többiekkel versenyezve mind több esetet kell produkálniuk, viszont, ha így tesznek, egyre csak szorítják le az egységek árát.

Most eljutottak oda, hogy a járóbeteg-ellátásban bevezették a megszüntetett pénznemet, ugyanis egy beteg kezeléséért átlag egy fillért fizet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.

Az egészségügyi kormányzat nálunk hosszú évek óta vegyes rendszerben próbálta ésszerű keretek között tartani a rendszert. Teljesítmény szerint fizetett, de nem a végtelenségig, nem mindent, hanem csak egy bizonyos mértékig, a teljesítményvolumen korlátjáig. A kórházak sokszor embertelennek minősítették a rendszert, amely egy bizonyos esetszám után már nem fizette ki a munkájukat, oly helyzetbe hozva őket, hogy némelykor választaniuk kellett gyógyítás és ráfizetés között. A közpénz őrzőinek ellenérve: ha nincs fék, az orvosok túlpörgetnek, irreálisan sok beteget, elképzelhetetlenül súlyos esettömeget jelentenek.

A legfeljebb csak kiegyensúlyozható, de el nem dönthető vitában az egészségügyi kormányzat most egy békéltető, nyugtató megoldást javasol: az év hátralévő részében osztozzanak a pénzen kiszámítható és az eddigiekhez arányosított egyenlő mértékben a kórházak, rendelőintézetek. Ha kevés a pénz, legalább számítani lehessen rá.

Úgy tudjuk, kórházi vezetők a jövő hét közepén a miniszterelnökkel tárgyalnak az új rendszerről.