A lista új helyzetet teremtett: először az evangélikusok alakítottak tényfeltáró bizottságot, majd Várszegi Asztrik főapát vezetésével a katolikus egyház is létrehozott egy alapítványt. A református zsinat idén határozta el, hogy nekilát az 1945- 1990 közötti korszak szisztematikus feldolgozásának.

A Szakértő '90 ügynöklista pontatlanságokat és a valóságnak megfelelő közléseket is tartalmaz. Ahhoz, hogy a szaklevéltár kiadja az egyházi vezetőkre vonatkozó adatokat (hogy tehát kiderüljön az igazság), az érintetteknek nyilatkozniuk kellett volna arról, hogy közszereplőnek tekintik magukat. Az Origo által megkeresett egyházi méltóságok közül erre csak a református Bölcskei Gusztáv püspök volt hajlandó: róla kiderült, nem volt hálózati személy. A többiek esetében - Kozák Dániel újságíró jóvoltából - bíróság elé került az ügy.

Annak eldöntése, hogy közszereplők-e az egyházi vezetők, távolról sem annyira egyszerű, mint első pillanatra látszik. Köznapi értelemben aligha vitás, hogy a társadalmi és politikai kérdésekben is rendre állást foglaló egyházi méltóságok ebbe a kategóriába tartoznak. A törvényi definíció azonban más: a vonatkozó jogi meghatározás szerint közszereplőnek az minősül, aki közhatalmat gyakorol (gyakorolt), vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, s az, aki a közvéleményt feladatszerűen alakítja (alakította).

A bíróság kétszer is azt az értelmezést fogadta el, hogy az egyházi vezetők a törvényi definíció értelmében közszereplőnek minősülnek. A Fővárosi Ítélőtábla először új eljárást rendelt el, mert az elsőfokú ítélet nem terjedt ki minden alperesre, majd amikor ismét közszereplőnek minősítették az egyházi személyeket, a tábla úgy döntött: az eredeti kérelmet késéssel terjesztették be, tehát nem lehetett volna elbírálni. Így a tegnap született második ítéletben sem foglaltak állást abban, hogy vajon közszereplőnek tekinthetők-e az egyházi méltóságok. (Cz. G.)