- Soha nem tiltottam Lackónak a graffitizést, de mindig elleneztem. Tisztában volt vele, hogy nem szeretem. Amíg élt, egyetlen rajzát sem láttam a városban, szándékosan nem is kerestem. Amióta meghalt, nagyjából száz aláírását fedeztem fel a falakon. Ilyenkor valami borzongató, mégis örömteli érzés kerít hatalmába.

Tomsics Lászlóval, az egy évvel ezelőtt 16 évesen elhunyt, mindenki által csak Lackónak hívott gimnazista fiú édesapjával egy hosszú betonfal előtt állunk a dunaújvárosi Duna-parti úton. Alig néhány hete állnak itt a betonlapok, pár méterre attól a helytől, ahol tavaly szeptemberben egy Lada lesodródott az útról, és nekivágódott egy fának. A kocsiban négy fiatal ült, a sofőr és a hátul ülő ifjabb Tomsics László azonnal meghalt, a többiek súlyosan megsérültek.

Pálfi Norbert, Lackó legjobb barátja nem volt a kocsiban.

- A graffitizés hozott össze minket - meséli Norbi. - Együtt kezdtük el 2006-ban, és utána is legtöbbször közösen rajzoltunk. Amikor meghalt, abbahagytam a graffitit. Nélküle már nem volt értelme.

Norbi szerint a falfirkakészítés lényege nem pusztán az alkotás. Legalább ilyen fontos az az adrenalinszint-növekedés, amit a "tiltott gyümölcs" élvezete okoz. Bár Dunaújvárosban van néhány legális graffitisfal is, oda csak ritkán festhetnek a kezdők és az "amatőrök", mivel azokat általában a helyi nagyágyúk foglalják le.

- Van még egy fontos mozzanata a falfirkának: a területfoglalás öröme - mondja Norbi. - Sokszor csak a graffitis aláírásunkat fújtuk fel a falra, jelezve ezzel, hogy mi jártunk itt elsőként. Lackó graffitis neve a Zork volt, ezt írta minden rajza mellé. Általában a boltban záróra előtt vettük meg a palackokat, aztán négyesben mentünk ki a terepre. Ketten őrködtek, mi meg Lackóval fújtunk. Minél forgalmasabb helyen tudtuk elhelyezni az aláírásunkat, annál nagyobb volt a siker.

Tomsics László nem titkolja, ma már másképp tekint a falfirkákra, mint korábban.

- Ha a fiatalok betartják a graffitizés íratlan szabályait, akkor még meg is szépítik a szürke, romos falakat - mondja Tomsics László. - A tisztességes graffitisek nem fújnak frissen festett falakra, családi há-zakra, kirakatokra, autókra, lépcsőházakban, de nem festik le mások rajzát sem.

A falfirkások ténykedése persze megosztja a dunaújvárosiakat. Sokan felháborítónak tartják a falak engedély nélküli festését, ami egyébként a kárértéktől függően szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül. A városban több tucat graffitis működik, ám érdekes módon az elmúlt években egyetlen rendőrségi feljelentés sem érkezett ellenük.

Törköly Lászlótól, a dunaújvárosi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől megtudtuk, hogy utoljára egy rendőrjárőr ért tetten két fiatalkorút, ám a rongálásnak számító falfirkálásért általában az ügyészi megrovás vagy a próbára bocsátás a legsúlyosabb szankció. Törköly szerint manapság a sértettek csak nagyon ritkán fordulnak a rendőrséghez, inkább saját maguk tüntetik el a nemkívánatos "freskókat" a házfalakról.

Az egyetlen gyermekét elveszítő Tomsics házaspár alig néhány héttel Lackó halála után állt elő a meglepő ötlettel: egy olyan emlékhelyet szerettek volna kialakítani, amely egyúttal egy úgynevezett "legálfal" is, azaz a graffitisek által szabadon festhető építmény. Tomsics László nem árulta el, hogy mennyibe került az emlékfal létrehozása, de azt elmondta, hogy a Lackó továbbtanulására félretett pénzből valósították meg.

A dunaújvárosi önkormányzat segítő kezet nyújtott: közgyűlési döntéssel a város öt évre ingyen használatba adta Tomsicséknak a baleset helyszíne melletti Duna-parti erdő egy részét. Az informatikus-ként dolgozó édesapa és a vi-rágboltot vezető édesanya vállalták, hogy kitisztítják és rendben tartják a korábban elhanyagolt területet. A nemrég elkészült "legálfal" néhány hét alatt valóságos zarándokhely lett, nem csupán Lackó barátai és ismerősei, hanem országosan ismert graffitisek - például a Baker néven dolgozó utcai művész - is készített itt már rajzot.

Norbi szerint az sem probléma, hogy az emlékfalnál nem kell izgulniuk a lebukás miatt: a falfirkásokat kárpótolja, hogy ezen a helyen van idő az apró részletességgel, művészi gonddal kidolgozott rajzok elkészítéséhez.

- Nem valamiféle pótcselek-vés volt a részünkről az emlékfal létrehozása - mondja Tomsics Lászlóné, Lackó édesanyja. - Segíteni szerettünk volna a fiunk barátainak, ismerőseinek. Hetente legalább egyszer eljövünk ide a férjemmel, beszélgetünk a fiatalokkal, figyeljük, ahogy dolgoznak. Az arcukon látható öröm tompítja a fájdalmunkat.