A betegség otthon marad
"Végre egy seb, amit kenuzás közben szereztem, nem a klinikán." A szlogen a jövedelemadó egy százalékának felajánlásáért folytatott kampány során tette országosan ismertté a hatvani kezdeményezést. (Az, hogy a kampány mennyire volt eredményes, csak november környékén derül majd ki, amikor az adóhatóság közzéteszi a felajánlások eredményét.)
Egy biztos: a reklámok nem maradtak visszhang nélkül, az alapítvány kedvező visszajelzéseket kapott, amit máris egyfajta elismerésként könyvelhettek el a gyerekekkel idejüket töltő önkéntesek.
A cimborák, vagy cimbik, ahogy az apróbb-nagyobb táborlakók szólítják őket. Az önkéntesek között sok az egyetemista és főiskolás diák, de akad olyan is, aki civilben rendezőasszisztens, HR-igazgató, fotóriporter vagy tűzoltó. Az önkéntesek sorát gyarapítják a gyerekekre felügyelő orvosok is.
- A tábor lényege, hogy a gyerekek legyőzzék félelmüket - mondja Kabai Dóra táborvezető. - Mialatt a magassággal és a mélységgel szembenéznek, bátorságot meríthetnek a betegségükkel való küzdelemhez is.
És valóban: seregnyi gyerek kószál a levegőben, a kilenc méter magasan kifeszített kötélpályán. Még ha fáj is, nem mondják, helyette "bátorkodnak": evezés, lovaglás és íjászkodás közben, fotó- és színjátszó körben. Énekelnek, hangszerekkel ismerkednek a zeneszobában, fémdarabokból és textíliákból készítenek virágot a kézműves-foglalkozáson, vagy épp a "Rejtek Erdőben" kalandoznak. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: egy kis erdőn át vezet az út a "Bátorkodás pályához". A látvány már messziről is ijesztő, a sok kötélpálya, az óriás kötélhinta és a "pelenkaoszlop", amelynek megmászásához valóban erős idegek szükségesek. De a gyerekek, védősapkával a fejükön, biztosítókötéllel a derekukon előbb-utóbb úgy jönnek-mennek a magasban, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Ez a tábor nem a betegségről és nem a korlátokról szól, hanem a gyerekek előtt feltáruló lehetőségekről - összegzi Kun Zsuzsanna, a Bátor Tábor Alapítvány munkatársa.
Kilenc év alatt 1150 daganatos, 800 diabéteszes és 260 ízületi betegségben (JIA) szenvedő gyermek fordult meg a bátorságszigeten. Orvosi ajánlással és lelkes igyekezettel érkeztek. Az ízületi bántalmakkal küzdő gyermekeknek a gyulladások miatt sokszor nehézkés a mozgás. A fiatalkori autoimmun betegség felnőttkorban veszélyforrássá válhat: a porcfelszínen hegesedés, szemgyulladás következtében pedig vakság alakulhat ki, a felnőtté cseperedő gyermek pedig könnyen mozgássérültté is válhat.
- Kerekes székbe kényszerült fiatal is üdült nálunk, hetven kis vendégünk között most éppen nincs mozgáskorlátozott - mondja a Bátor tábor gyógytornásza, Major Nikoletta.
Egy halványkék színű házból zene és énekhang szűrődik ki, beljebb megyünk, de a foglalkozásra csak pár percre leshetünk be. A narancssárga fénybe burkolózott szobában hatalmas színes párnákon ülnek a tinédzserek, kacagnak, tapsolnak, énekelnek. A házban van a médiastúdió is, ahol megtanulnak fényképezőgéppel bánni a gyerekek. A következő szoba valódi kincsestár: teli jelmezzel. Akad itt tündérkosztüm, királylányruha, sőt még a szocialista évekből megörökölt rendőregyenruha is. Esténként a Tiéd a színpad programra öltik magukra a jelmezeket a gyerekek - és a cimborák. Amikor fellépnek a világot jelentő deszkákra, megszűnik a fájdalom, a félelem, a rossz érzés.
Mintha sikerülne otthon hagyni a betegséget, legalább egy kis időre.