Még a macskát is lehozzák a fáról
Ma is majdnem minden tizedik forint hibádzik a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok büdzséjéből, jövőre pedig további elvonásokra kell számítani - nyilatkozta lapunknak Bende Péter fővárosi tűzoltóparancsnok, a Magyar Tűzoltószövetség elnöke. A működőképesség megőrzéséhez a majdnem száz intézményfenntartó helyhatóságnak mélyen a zsebébe kell nyúlnia - csupán a főváros 650 milliót ad -, emellett a tűzoltóságoknak is bevételt kell termelniük, mert a nem egészen 37 milliárdos állami támogatás mellett az idén 3,2 milliárd a hiány. A pénzügyi tárca tervei szerint ez a következő esztendőben már megközelítheti az ötmilliárdot - hangsúlyozta Bende.
A gondot a parancsnok szerint az okozza, hogy a létesítményekre, valamint a járművekre biztosított normatív támogatás jó ideje nem fedezi a tényleges költségeket. Egy-egy laktanya üzemeltetésére és felújítására évente átlagosan még tízmillió forint sem jut, ami nyilvánvalóan kevés - állítja a tábornok. De a kilométerenként 138 forintos átalányból is képtelenség ötven-százmilliós autókat üzemeltetni. E két támogatási címen országosan még kétmilliárdot sem kapnak, miközben legalább ötmilliárdot kellene. Ezt a lyukat helyben próbálják befoltozni - magyarázza Bende.
Az adó- és járulékfizetési szabályok béreket érintő változása miatt a tűzoltóságnál jövőre 1,4 milliárdnyi megtakarítás keletkezik, amit teljes egészében el kívánnak vonni. A szövetség ezt tudomásul is venné, ha az adótörvények más módosításai miatt jelentkező többletkiadásokat kompenzálnák. Ám erről szó sincs, pedig csak az étkezi utalványok megadóztatása miatt hatszázmillióval kell többet fizetni, a kötelezően járó helyi közlekedési bérletek áfa-emelése pedig 240 milliót visz el. Mindez - néhány más, kisebb tétellel együtt - a szövetség számítása szerint összesen egymilliárd forintot tesz ki. Emellett 350 milliót az önkéntes köztestületi tűzoltóságok támogatására csoportosítanának át, így a 3,2 milliárdos hiány jövőre csaknem ötmilliárdra nőhet. A 350 millióra egyébként a hetven, saját működési körzettel rendelkező szervezetnek Bende szerint igen nagy szüksége van, és az ellátatlan területeken dolgozó több száz tűzoltó egyesület is többet érdemelne a százmilliós támogatásnál.
A tűzoltóságok nem képesek további megszorításokra, az alaptevékenységet pedig el kell látni - jelentette ki a parancsnok. Ha emberi életek, illetve vagyontárgyak vannak veszélyben, menniük kell. Ráadásul egyre gyakrabban, mert őket hívják, ha elszabadult egy méhraj, ha az eresz alatt darazsak fészkelnek, ha a tetőről jégcsapok lógnak, ha a túlsúlyos beteget nem tudják lehozni az emeletről e mentők.
„Kérhetnénk pénzt persze mindazoktól, akik vétkesen maguk okozták a bajt" - fogalmaz a tábornok, de kiszámlázná-e valaki a beavatkozás költségeit például a lakását magára robbantó öngyilkos családjának? És annak az idős asszonynak, akinek a macskáját hozzák le a fáról? De Bende szerint azoknak sem kellene elküldeni a számlát, akiknek a pincéjéből egy felhőszakadás után kiszivattyúzzák a vizet, pedig ha nincs veszélyhelyzet, ez sem járna ingyen. Mindez egyébként nem sokat segítene, mert a beavatkozások döntő többségénél a fizetés lehetősége fel sem merülhet.
Így marad a vállalkozói tevékenység: befoltozzák a lyukat a templomtornyon, leverik a málló vakolatot, lefűrészelik a lakókat zavaró faágakat. A fővárosban évente körülbelül százmillió forintot keresnek, csakhogy kérdéses, megéri-e. A tábornok úgy látja, a maszekmunka szükségtelenül terheli az embereket, elhasználódnak a méregdrága berendezések, de egy kisebb tűzoltóságnál akár a mentés is veszélybe kerülhet.
