Húszéves a rendszer: 2004 a fordulatok éve
Többsége korábbról is ismert, százszorosan megvitatott megoldásokat állít újra előtérbe. De nem az a gond velük, mintha e kérdések ne lennének fontosak, hanem, hogy a kormányzatnak meg kellett volna oldania a vészesen alakuló gazdasági pálya korrekcióját.
A növekedés nem akar lendületet venni, a fizetési mérleg és a költségvetés hiánya egyre aggasztóbb, s az ország eladósodottsága oly mértékben erősödő trend, hogy a Fidesz - az uniós választások előtt - napi/utcai kampánytémává emeli az eladósodás politikai következményeit. A látványos - januári - pénzügyminiszter-csere után e problémákat Draskovics Tibornak kellett menedzselnie, miközben a kormányfő ambíciói egyre inkább valamiféle elnöki szerepkörre emlékeztettek. (A Fidesz a nemzeti petíció elnevezésű társas akcióval foglalja el milliós táborát, ami kampánynak is jó, meg arra is, hogy a kormányon lévőkre szünet nélküli nyomást gyakoroljon.)
Később is sok apró jele lett annak, mintha a ciklusidő második felére a kormányfő önálló politikai pályát rajzolt volna fel magának. Az uniós választásokon a kormányzati oldal nem leplezhető vereséget szenvedett, s a következő hetek a szocialista párton belüli belső vitákkal, kiismerhetetlen felelősségkeresési akciók jegyében telnek el, amit felerősít, hogy Kovács László hamar közli őszi távozási szándékát a pártelnöki székből. Az MSZP-n belüli nyílt hatalmi harccal, a lehetséges utódok szokatlanul intenzív, és a széles nyilvánosság előtt zajló küzdelmével telik el a június közepe augusztus eleje közötti ötven nap. Majd pedig egészen váratlanul fordul mindez a kormányfő ellen.
És szinte mindenki. Medgyessy Péter augusztusban a nyilvánosság előtt is naponta érzékelteti, hogy szeptembertől nem csak személyi összetételében, de szerkezetében, működésében is merőben más kormányzásra készül. Az érintettek viszont leginkább attól idegesek, hogy senki nem tud semmi biztosat. Nemcsak azt nem tudni, hogy kiből milyen miniszter, államtitkár stb. lesz, hanem azt sem, hogy a radikálisnak ígérkező megszorítások mellett az egyes tárcáknak mekkora forrásokkal lehet majd gazdálkodniuk? Augusztus 19-én a kormányfő reggel még úgy kezdi el munkanapját, hogy képes lesz megállapodni a koalíció mindkét pártvezetésével a változtatások legfontosabb részkérdéseiről.
Dél körül viszont Medgyessynek azzal kell szembesülnie, hogy mind a két párt leginkább tőle szeretne megszabadulni. Kora délután megpróbál azzal kényszerhelyzetet teremteni, hogy bejelenti: vagy még aznap estig az SZDSZ biztosítja őt a bizalmáról, vagy egy hét múlva keressenek másik kormányfőt. Egy-két órán belül kiderül, nem kell egy hétig várakozni, mert az MSZP-elnökség karnyújtásnyira van a helyzet megoldásától. Aztán kiderül, hogy mégsem...
Az elnökség meglepően felszínesen ismerte a pártban uralkodó mindennapi hangulatokat, ezért csak némi habozás után törődött bele, hogy az általuk a legkevésbé számításba vett "új fiú", Gyurcsány Ferenc - és talányos csapata - úgyszólván két nap alatt képes volt a párt elsöprő többségét maga mellé állítani. Egy hét múlva a válságos helyzet valóságos győzelmi eufóriává alakult át, mert a szocialisták meg voltak győződve arról, hogy megtalálták Orbán Viktor méltó, 2006-ban kellően verseny- és nyerőképes ellenfelét.
Gyurcsány Ferenc rajtja valóban páratlan sebességűre és intenzitásúra sikeredett. Az új kormányfő hihetetlen erővel lakta be a hazai média egészét, s noha mindezt kisebb-nagyobb baklövésekkel tette, az eredmény hamar látványosan mutatkozott meg. Némi meglepetést keltve ütközni mert a bankokkal, az egyházi vezetőkkel, sőt még a NATO-direktíváival is. Az újkori magyar politikatörténetben senkinek nem adatott meg az, hogy ilyen rövid időn belül ennyire sikeresen mutatkozzon be. Szeptember elejétől november végéig csaknem 2o százalékpontot javított megítélésén, s az ősz végén már az egyik legnépszerűbb politikusnak számított. S a nyári vereség után letargiába zuhant MSZP az év végén azt érzékelte, hogy egykori, korábban hátat fordító híveinek jelentős része őket támogatja.
A kormányfői offenzíva megállításának legbiztosabb módját a Fidesz abban látta, ha látványosan és minden erejével melléáll annak a kezdeményezésnek, amelyet a Magyarok Világszövetsége hónapok óta sikertelenül igyekezett össznépi jelentőségűvé emelni. A kettős állampolgárság ügyében még szeptemberben elrendelt népszavazás támogatásában találta meg az ellenzék a visszavágás páratlan esélyét. Október végén az Alkotmánybíróság döntése az utolsó akadályt is elhárította a népszavazás lebonyolítása elől, s hamarosan elkezdődhetett minden idők legértelmetlenebb kampányküzdelme.
A Fidesz nem csalódott, mert november közepére valóban el lehetett érni, hogy a hazai politikai élet valamennyi tényezője e - rosszul és rosszkor feltett - kérdésben való állásfoglalással hergelje a közhangulatot. S az ellenzék "két igenjére" kormányzati oldalról a "két nemet" vélték a megfelelő válasznak. Magyarország népe korábban talán még soha nem hallhatott ilyen rövid időn belül ennyi őrültséget, ennyi féligazságot ilyen erővel sulykolni, mint e népszavazást megelőző két-három hét során. Sikerült is mindenkit mindenkivel összeveszejteni, ám maga a népszavazás amúgy eredménytelen lett.
Előre lehetett tudni e grandiózus népmozgatás terméketlen, értelmetlen mivoltát, továbbá azt is, hogy a veszteségek aránytalanul nagyobbak lesznek a várható nyereségnél; bármiféle eredmény születik is. Előre lehetet mindezt ugyan tudni, de ezen az őszön egyetlen politikai erő, kulcsintézmény sem tudott felelősen működni és viselkedni. December 5-e a hazai demokratikus berendezkedés közös kudarca lett, olyan konfliktus, amelynek eleve nem is lehette volna győztese, legnagyobb vesztese viszont éppen az a határon túli magyarság lett, amelynek nevében - állítólag ezt az egész szerencsétlen kezdeményezést a kudarcig hajszolták. Ennek a kezdeményezésnek nem lett volna szabad eljutnia a decemberi népszavazásig, de a politikai rendszer egyetlen pontján sem volt megfelelően erőteljes fékezőerő: ennek az évnek ez lett a leginkább lehangoló tanulsága.
A gyurcsányi offenzíva viszont ezzel a pürrhoszi győzelemmel valóban megállíttatott. Ez volt az év utolsó fordulata, csak az éppen az érte fizetett ár bizonyult aránytalanul túlméretezettnek.
Top 10
Február 16. A tavaszi parlamenti ülésszak nyitányán Medgyessy Péter - országértékelő beszédében - a politikai rendszer alapjait érintő javaslatokkal állt elő, jelentősen csökkentett létszámú parlamentet, kétkamarás berendezkedést, közvetlen elnökválasztást, közösen állítandó uniós listát ajánlva.
Március 14. Bezár a Monet és barátai c. kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Negyedmilliós látogatottságával ez lett az eddigi legsikeresebb hazai tárlat, s e sikerrel egy újfajta kiállításszervezési kultúra veszi kezdetét Magyarországon.
Március 27. A Fidesz politikai nagygyűlésén olyan újfajta összefogás körvonalazódik, amelyben a hazai jobboldal valamennyi jelentős árnyalata az Orbán-vezette egységben találja meg a maga helyét. E gyűlésen hirdette meg Orbán Viktor azt a hat követelésből álló "nemzeti petíció" mozgalmat, amelyet a következő hónapokban több mint egymilliónyian fognak aláírásukkal támogatni.
Május 1. Magyarország - tíz új taggal együtt - ettől a naptól kezdve teljes jogú tagja az Európai Uniónak. Országszerte nagyszabású, majálisszerű ünnepségeken emlékeznek meg e történelmi pillanatról.
Június 13. Az európai parlamenti választásokon a magyar szavazók 38,5%-a vesz részt, a Fidesz egyértelmű győzelmet aratva a lehetséges 24 mandátum felét kapja, míg a kormányzó MSZP a 34%-a 9 mandátumot ér. A két kisebbik parlamenti párt (az SZDSZ és az MDF) is sikerként könyvelheti el a mandátumszerzést. Az eredményeket a túlnyomó többség már a 2006-os általános választások tükrében értelmezi.
Augusztus 25. Medgyessy Péter benyújtja lemondását az államfőnek. Előtte egy héttel - a kormányfő meglepetésére - kiderült, hogy nem csak az SZDSZ, de a szocialisták sem támogatják sem kormányátalakítási törekvéseit, sem pedig maradását. Ugyanezen a napon az MSZP rendkívüli kongresszusa elsöprő többséggel (453:166-arányban) Gyurcsány Ferencet választja meg miniszterelnök jelöltnek.
Szeptember 29. A parlament miniszterelnökké választja Gyurcsány Ferencet, aki másnap be is mutatja kormányának tagjait. Hét új miniszter nevét tanulhatja a közvélemény, közülük jó néhány meglepetést keltett.
Október 16. Az MSZP elnökválasztó kongresszusán - az új miniszterelnök politikai szövetségeseként elkönyvelt - Hiller István meggyőző fölénnyel nyer Szekeres Imrével szemben. Az új elnökségi összetétel is az ősszel megváltozott erőviszonyokat tükrözi, e változássorozattal úgy tűnik, hogy a szocialisták felkészültek a jövő évi választások eredményes megvívására.
November 3. 136 év után befejeződik a kötelező katonai szolgálat Magyarországon, ezen a napon szerelt le az utolsó, hagyományos módon besorozott katona.
December 5. Eredménytelen népszavazást tartanak, mert a kiírt kérdések egyikében sem sikerült legalább kétmillió, egybehangzó szavazatot elérni. A népszavazást megelőzően, a "kettős állampolgárság" ügyében folytatott kampány a magyar-magyar kapcsolatokat hosszú időre terhelte meg olyan konfliktusokkal, amelyek feloldására egyhamar nem látszik remény.
Az írás egy olyan sorozat tizenhatodik része, amely kéthetente jelentkezik, s minden darabja az 1988-tól 2008-ig terjedő két évtized egy-egy esztendejének jellegzetes történéseit és különleges helyzeteit idézi fel, illetve elemzi. A képeket Rédei Ferenc válogatta.
