- Vigyázz magadra! Törött autó, halott kuncsaft nekem sok papírmunka! - mondta az arab.

Próbáltam egy kicsit belemenni a részletekbe. Ne hajtsak gyorsan? Az nem jó - csóválta a fejét. Amikor mindenki megy, mint az állat, akkor az óvatoskodó halálos veszélyben van. Fel kell venni a forgalom ritmusát, bármilyen legyen is az! Ne hajtsak át piroson? - kérdeztem. Na, ettől az ötlettől teljesen kiakadt. Még csak az hiányzik, hogy lefékezzek a piros lámpánál! Biztos lehetek benne, hogy tucatnyi autó fog belém rohanni hátulról.

- Törött autó, halott kuncsaft, sok papírmunka! - hangsúlyozta újra.

Már indultam volna, amikor elgondolkodva utánam szólt:

- Tudod mit? Sárgánál vigyázz nagyon! A rendőrség ellenőriz, és büntet!

Magyarázatul hozzátette, hogy egy felmérés szerint a kereszteződésekben sárgánál történik a legtöbb baleset. Ez azért roppant érdekes, mert ebben az országban a közlekedési lámpák tulajdonképpen csak tájékoztató jelleggel bírnak. A piros jelzésen simán áthajt boldog-boldogtalan. Elnézve némely többsávos kereszteződés forgalmát, igazából érthetetlen, hogy miért, de működik a dolog. Nagy, átláthatatlan káosznak tűnik, ahogy a sofőrök nyomják a gázt és a dudát, de a végén mindenki átér valahogy a túlsó oldalra.

A kölcsönző főnöke elmondta a teóriáját, hogy miért pont a sárga a legveszélyesebb: aki pirosban megy, az tudja, hogy szabálytalan, ezért jobban figyel. Aki zöldben megy, az tudja, hogy jönnek a pirosból is, ezért ő is figyel. De akik sárgán mennek, azok azt hiszik, hogy még átslisszolnak, és ezért nem figyelnek eléggé. Lúzerek!

Megtudtam, hogy a helyi rendőrség igyekszik azért humánusan bánni a sárgán áthajtókkal. Választhatnak a bírságok tételei között: egy heti elzárás, vagy tizenöt korbácsütés.

- Hallgass rám, a korbácsot válaszd! - szólt még utánam a pasas, akinek úgy látszik elnyertem a jóindulatát.

Fixa ideám, hogy az emberi gyarlóságon alapuló szabályok egyetemesen alkalmazhatóak. Erre utalhat a magyar rendőrség fellépésének szigorodása a sárga lámpák ügyében. Sőt, tovább megyek: a sárgaszabály az élet más területeire is érvényes lehet.

Vegyük egy a közlekedéshez közel álló cég, a BKV példáját. Korábban sejtettük, de most már tudjuk, hogy éveken, évtizedeken át nagyban ment a piroson történő áthajtás a vállalatnál. Átvitt értelemben persze: az adófizetők pénzéből százmilliók, milliárdok vándoroltak különféle módszerekkel a BKV kasszáján át magánzsebekbe, esetleg onnan tovább pártkasszákba, s ki tudja még hová. A dolog simán működött, egyetlen koccanás nélkül, mígnem jött Szalainé, a humán igazgató, aki beosztásánál fogva egészen közelről figyelhette a kereszteződés forgalmát. És egy nap azt gondolta: ha ennyien hajthatnak át simán, büntetés nélkül a piroson, akkor miért ne próbálhatnék én is átsliszszolni egy sárgán? Mi történhet?

Hogy mi történhet, azt ma már tudjuk. Ekkora karambol rég volt a BKV történetében. A nyugdíj mellé zsebre tett százmilliós végkielégítés, meg a havi millión felüli fizetés - mint utóbb kiderült - nem kiugróan nagy svindli a BKV-s panamák történetében. De Szalainé óvatlan volt, nem biztosította be magát eléggé, azaz nem tartotta be azokat az íratlan szabályokat, amelyek a piroson való áthaladáskor kötelezőek. Ezért lebukott.

Most persze majd vizsgálat vizsgálatot követ, veri a nyálát a politika. De jobb, ha már most hozzászokunk a gondolathoz, hogy ez a balhé is úgy fog elsekélyesedni az idő múlásával, mint a többi hasonló. A kifogásolt szerződéseket ugyanis profi jogászok papírozták le, azokban bíróság nemigen fog hibát találni. Akik piroson mentek át, azok ugyanis nagyon figyeltek.

A politika, amíg érdekei úgy kívánják, elcsámcsog még egy darabig az ügyön, de aztán befejezik a helyszínelést, összeszedik a törmeléket, s előbb-utóbb újraindul a forgalom ebben a kereszteződésben is. Vélhetően a rég bevált szabályok szerint.

Eleinte persze majd egy kicsit mindenki óvatosabb lesz. Különösen sárgánál.