Az elnök, és a kitüntetések öröme
Sólyom László köztársasági elnök tegnap délelőtt ünnepélyes körülmények között magas kitüntetéseket adott át a Parlamentben. A rendszerváltozás huszadik évfordulóján a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozatát) kapta Németh Miklós, volt miniszterelnök és Tölgyessy Péter alkotmányjogász. Mindketten a változásban játszott kiemelkedő szerepük elismeréseként. Előbbivel kapcsolatban az államfő kijelentette, hogy elvei szerint nem szokott kitüntetéseket adni az előző rendszerben szerzett érdemekért, de a volt miniszterelnök esetében kivételt tett. Tölgyessyről szólván szükségesnek látta kijelenteni, hogy politikusként nem érdemelte volna ki e magas kitüntetést, de azzal igen, hogy teljesítménye, az 1989-90-ben meghozott döntései megszabták a magyar alkotmányosság és a Magyar Köztársaság sorsát.
A tisztavatáson az államfő azt mondta: a magyar állam és a magyarság határai soha nem estek egybe, a magyar államnak kezdettől más nemzetek is részei voltak, és részei ma is, a magyarság egy része pedig a magyar állam határain kívül élt. Az államhatár ennek az összetartozó, nyelvében, kultúrájában, történelmi tudatában és azonosságérzetében összetartozó népnek az egységét soha nem törte meg. Ezt a nemzetet megőrizni, gyarapítani, egységét erősíteni Szent István örökségéből adódó kötelesség. Az államfő szerint fel kell lépni az anyanyelv használatát korlátozó szlovák nyelvtörvény ellen, a magyar iskolákat ellehetetlenítő ukrán politika ellen, az erdélyi magyar tisztviselők elbocsátása ellen, s kell támogatnia a Vajdaság autonóm statútumának elfogadását.
Sólyom László úgy véli: Magyarországnak minden alapja megvan arra, hogy szorgalmazza: az EU tűzze napirendre az őshonos nemzeti kisebbségek kérdését, erre a közelgő soros uniós elnökséget is fel kell használni.
Az államfő szerint "ha felmérjük a jelenleg nyolc ország területén őshonosként élő magyar nemzet helyzetét, nem folytatható a trianoni veszteség állandó önmagában vett felemlegetése", ehelyett a tanulságokat levonva a jövő felé kell fordulni. De nem folytatható a nemzeti probléma negligálása sem. Közölte: itthon a cigányok és a többség viszonyában is akarni kell a változást, az integrációban pedig mindkét félnek tennivalói és kötelességei vannak. "A befogadáshoz éppen úgy meg kell változnia a többségben lévőknek, mint a beilleszkedéshez a cigányoknak" - emelte ki. Azt mondta: az utóbbi évek eredménytelen integrációs politikája nem folytatható, de "a mostani drámai helyzetben, amikor Magyarország polgárainak egy csoportját, a cigányokat, gyilkosok tartják rettegésben, akik ártatlan embereket és gyermekeket ölnek, minden mást megelőz az együttérzés és a segítség kinyilvánítása".