Tóth Zoltán: A megoldás a globalizált állam

A globalizált piacon a nemzetállamok nem képesek érdekeik hatékony képviseletére, ezért az állami hatáskörök egy részét mindenképpen át kell adniuk az Európai Unió intézményeinek - nyilatkozta Tóth Zoltán közigazgatási szakértő.

- Augusztus 20-án ezeréves államiságunkat is ünnepeljük. De mintha mindenki mást értene alatta.

- Az államfejlődést magam - némi egyszerűsítéssel - négy szakaszra osztom. A nyílt jogegyenlőtlenség államában a politikai hatalom és az egyes emberek közötti megkülönböztetés alapja a földbirtok, ismeretlen a hatalommegosztás, egyszemélyi vezetés - adott esetben az önkény - érvényesül, az állami funkciók köre igen korlátozott. Az adófizetés szinte egyetlen célt, a hadsereg fenntartását szolgálta, s emellett legfeljebb utakat, várakat építettek, s működött valamilyen jogszolgáltatás. A formális jogegyenlőség állama a XVIII. század közepén nyert teret, és szellemi bölcsője a francia forradalom. Ez a modern állam, amely alapjait tekintve ma is működik, s az alkotmányosság, a hatalommegosztás elve, a polgári szabadságjogok biztosítása, a versenyen alapuló piacgazdaság, a fejlettebb közszolgáltatások jellemzik. Az állam ekkor már a társadalmi-gazdasági viszonyoknak főként csak a kereteit szabja meg. Mégis formális jogegyenlőségről beszélek, mert a hatalom alapja a pénz. Teljesen új megoldásokat keresett a szocialista állam, amely elvileg a munkán alapult. Ám a dolgozó nép helyett minden hatalmat az állampárt gyakorolt. Széles körben érvényesült viszont az állami gondoskodás, csakhogy - más okok mellett - az emelkedő közkiadások és a gazdaság teljesítőképessége közötti ellentmondás miatt bukásra volt ítélve a rendszer.

- Vagyis - az ön terminológiáját használva - jobb híján marad a formális jogegyenlőség állama?

- Szerintem ma inkább az államfejlődés negyedik szakaszában tartunk, amit átmeneti államként írhatunk le. Ez a szocialisztikus elemeket mutató formális jogegyenlőség állama, amely az életviszonyok alakításában is fontos szabályozó szerepet is játszik.

- Ez volna a súlyos válságjegyekkel küzdő szociális piacgazdaság?

- Tulajdonképpen igen. Főként a második világháború után - szerintem nem kis részben a felemás, de létező szocializmus hatására is - egyre több államban jelentek meg a szociális és jóléti rendszerek, az ingyenes vagy kedvezményesen igénybe vehető közszolgáltatások. Vagyis: széles körben érvényesült a korábban csak a szocializmusra jellemző állami gondoskodás. Ezért ma már nem is beszélhetünk a klasszikus, formális jogegyenlőségen alapuló - ha úgy tetszik, kapitalista - államberendezkedésről.

- Csakhogy a jóléti rendszerek finanszírozhatatlanná váltak.

- A politikai vita egyik kulcskérdése, hogy az állam milyen feladatokat vállalhat magára. Ám, miközben a válság a jóléti rendszerek gazdasági alapját megrendítette, az emberekben - különösen a volt szocialista országokban - tovább él az állami gondoskodás iránti igény.

- Hogyan lehet ezt feloldani? Mi legyen az állam feladata?

- Erről politikai vitát kell folytatni, de végül is a következő választásokon dől el, hogy melyik utat követjük. Kisebb vagy nagyobb, paternalista vagy az öngondoskodás elvét valló, aktív gazdaságpolitikai szerepet vállaló, a nemzeti érdekek elsődlegességét valló, vagy a versenyt szabadjára engedő állam legyen? Racionális választ könnyű adni: a gazdasági egyensúly megteremtése - és az elvonások csökkentése - érdekében közszolgáltatások sorát kellene fizetőssé tenni, s átalakításra szorul a szociális ellátórendszer és nyugdíjrendszer is. A megvalósítás viszont sokkal nehezebb, s meg kell jegyezni: a globalizáció kihívásaira azok az országok adtak megfelelő választ, amelyek a hazai gazdasági szereplőknek jelentős állami támoga-tást nyújtottak. Mindez koherens módon viszont egyik párt programjában sem jele-nik meg.

- A globális kihívásokra nem egyfajta globális kormányzás a válasz?

- Szerintem Európában mindenképpen ez a jövő útja. A globalizált piacon a nemzetállamok nem képesek érdekeik hatékony képviseletére, ezért az állami hatáskörök egy részét mindenképpen át kell adniuk az EU intézményeinek. A válság éppen arra figyelmeztet, hogy a globalizált tőke ellenőrzésére csak transznacionális szervezetek képesek. Tehát a megoldást - akár tetszik, akár nem - a globalizálódó állam jelentheti. Nevezhetjük ezt akár Európai Egyesült Államoknak is.

Tóth Zoltán
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.