Azt mondtam Gorbacsovnak, utat tévesztettünk
- A történészek, a politikusok ma is vitatkoznak azon, hogy a civil kezdeményezés ereje kényszerítette-e ki az akkori hatalomtól a keletnémetek átengedését vagy a kormány tervezett lépése volt a határnyitás. Mi az igazság?
- Nem értékelem le a civilek szerepét és erejét, fontosnak gondolom fellépésüket. Az viszont tény, hogy már a páneurópai piknik előtt eldöntötte a kormány a keletnémetek átengedését.
- Ön korábban úgy fogalmazott, hogy a páneurópai pikniken történtekkel a Szovjetunió magatartását, reakcióit tesztelték.
- Igen, és a saját szabad mozgásterünk határait.
- Nem volt veszélyes ez a játék, nem kockáztatták a menekülők életét?
- Nem. Akkorra én már túl voltam egy igen fontos beszélgetésen Mihail Gorbacsovval...
- A keletnémetek átengedéséről tájékoztatta a szovjet pártfőtitkárt?
- A határnyitásról nem tájékoztattam. 1989. március 3-án Moszkvában azt mondtam el neki, hogy nem újítjuk meg, hanem lebontjuk a magyar- osztrák határon húzódó vasfüggönyt. Erről egyébként Franz Vranitzky, akkori osztrák kancellár már előttem beszámolt neki.
- Ez a Gorbacsovval történő találkozó abban erősítette meg, hogy elképzeléseiket súlyosabb következmények nélkül megvalósíthatja?
- Gorbacsov szavaiból arra következtettem, hogy szövetségesre van szüksége Kelet-Közép-Európában. Ebben a tekintetben csak Lengyelország és Magyarország jöhetett szóba. A többiek az ortodox vonalat erősítették a térségben. Gorbacsov ekkor már erős kritikákat kapott a szovjet kommunista párt különböző fórumain, többen szorgalmazták, hogy lépjen fel keményen a változások ellen. Ezért aztán fontos volt neki a mi szövetségünk.
- Hogyan érzékelte, miben kapott szabad kezet Gorbacsovtól?
- Öt nagy témát vetettem fel. Ezek között volt a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, s az atomtöltetű rakéták elszállítása. Erre azt felelte, megértette a kérést, kis türelmet kért, s azt ígérte, rövidesen választ ad a felvetésre.
- Miként lehetséges, hogy egy ilyen nagy horderejű egyeztetésnek sehol nincs nyoma?
- Ne felejtse el, Genfben és Bécsben akkor folytak az Egyesült Államok és a Szovjetunió haderő-csökkentési, fegyverzetkorlátozási tárgyalásai. Gorbacsov azt kérte, ne rontsuk a tárgyalási pozícióit. Én ezt akceptáltam.
- Miként reagált Gorbacsov arra a tájékoztatásra, hogy Magyarországon bevezetik a többpártrendszert?
- Közölte, hogy nem ért vele egyet. Úgy gondolta, hogy a lenini elvekhez kell visszatérnünk. Én azt mondtam: utat tévesztettünk, s nekünk az 1945-48 közötti időszakból kell újra elindulnunk, immár a helyes irányba. A vita során megjegyeztem a főtitkárnak: minden jel arra utal, hogy bennünket ki fognak szavazni a hatalomból. Mit fognak tenni a szovjetek akkor, ha még Magyarországon állomásoznak a csapataik, itt lesznek az atomtöltetű rakéták, de már egy új rendszer kormánya vezeti az országot? Gorbacsov megmarkolta a szék fáját, kissé fölemelte a hangját és kijelentette: amíg ő ebben a székben ül, 1956 nem fog megismétlődni Magyarországon. Ezenkívül azonban minden mondata arra utalt, hogy nem akar beavatkozni a magyar belpolitikai változásokba, s szabad kezet ad.
- Ön látta 1989-ben, hogy ilyen gyorsan összedől a rendszer, egyesül a két Németország, s létrejön a közös Európa?
- Én ezt nem tudtam előre, de szerintem mások sem sejtették, hogy ilyen gyorsan átalakul a világ. 1989. december közepén nálunk járt Kohl kancellár, közös kocsiban mentünk a reptérre, ő Drezdába tartott. Kérdezte: mit mondjak nekik? Akkor még a németek is csak egy hosszabb folyamat eredményeként reménykedtek az egyesülésben. Margaret Thatcher brit kormányfő akkoriban úgy nyilatkozott: annyira kedveli a németeket, hogy szereti őket két országban látni.
- Mennyi fehér folt lehet még a rendszerváltás időszakának magyar történetében?
- A Svájcban élő történész-újságíró Oplatka András remekül megírta ezt a kort. Sokkal többet én is csak akkor tudnék, ha megnyílnának az Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Vatikán irattárai.
- Kérdezhetem a jelenről, illetve az elmúlt húsz év történéseiről?
- Ne haragudjon, de aktuális kérdésekről továbbra sem szeretnék beszélni.