Amilyen biztos dramaturgiájú az István és Koppány küzdelméről szóló, rockopera, olyan bizonytalan az esemény részleteit illetően a történettudomány. Mint Szabados György, a fiatal történészgeneráció egyik tagja a Koppány - a megismerhetetlen Árpád-házi nagyúr című, májusban megjelent tanulmányában összefoglalta, tulajdonképpen olyan alapkérdésekre sem tudunk pontosan válaszolni, hogy ki volt Koppány, vagy hogy mikor és hol zajlott le az ütközet közte és az államalapító királyunk között.

Két évszázada születnek erről elméletek. Az eddigieket összevetve a kutató a következőkre jut. Koppány Árpád valamelyik fiának leszármazottja, de nem lehet megmondani, melyik fiú sarja. Biztos azonban, hogy nem a legkisebb Árpád-gyermek, Zolta ágából való, mint István, hanem valamelyik idősebb fiúéból. A krónikák egyike említi, hogy apját Tar Zerindnek hívták, de ez a személy nem azonosítható a máshonnan ismert Árpád-családfa egyetlen tagjával sem, bár lehet, hogy a családfán valamilyen más névváltozatban szerepel. Ennek ellenére Zerind és fia, Koppány Árpádtól való eredete biztos, hisz különben nem léphetett volna fel jogos trónkövetelőként. Csak érdekességként említjük meg, hogy volt olyan kutató, aki Géza fejedelem testvérével, Mihállyal azonosította Zerindet, s volt, aki meg egyenesen Koppányt sejtette benne (eszerint Mihály lett volna Koppány keresztségben felvett neve - mert mint sokan feltételezik, pogány szokásai ellenére a bizánci típusú keresztséget Koppány is fölvehette).

Géza fejedelem 997-ben halt meg (nem tudjuk pontosan, hogy az év melyik felében: Győrffy György, az István király és műve című híres könyvében őszre teszi ezt, Szabados György viszont inkább év elejére), István királyt pedig 1000 karácsonyán koronázzák meg. Csak annyi biztos, hogy e két dátum között eltelt három esztendőben zajlott le valamikor az összecsapás a somogyi nagyúr és a leendő király között. A kutatók ma abban látszanak megegyezni, hogy még 997-ben.

Koppány a hagyományos, pogány öröklésrend szerint (valószínűleg, mint az Árpád-utódok közül a legidősebb) követelte jussaként a nagyfejedelemséget és Géza özvegyét (István anyját), Saroltot is feleségül. Sarolt Veszprém várába vonult és ellenállt. (Született olyan elmélet is, mely szerint kedvére lett volna az új házasság, s épp ezt akadályozta meg István, aki egyébként később anyja családjával, az erdélyi gyulákkal is leszámolt). A nagyasszony kezére pályázó Koppány seregét István hada a krónikák szerint Veszprémnél verte meg (Győrffy szerint Veszprém és Várpalota között), de van olyan hagyomány is, hogy Somogyban. Szabados György mindkettőt lehetségesnek tartja: talán lehetett egy ütközet Veszprém közelében, de a végső összecsapás és leszámolás helyszíne ettől függetlenül Somogy lehetett. A kutató szerint így azt is meg lehet magyarázni, hogy a felnégyelt Koppány maradványaiból miért kellett "küldeni" Veszprémbe, hiszen erre nem került volna sor, ha a csata itt lett volna.

Koppány a döntő ütközetben elesik, mégpedig az István seregét vezető német lovag, Vecelin kardja által, mint a krónikák írják. Testét a hagyomány szerint felnégyelik. Ez pedig nem igazán vall a győztes jó keresztényi hozzáállására. Sokak szerint a véres indulatú Sarolt tanácsára cselekedte ezt István. Szabados György tanulmánya szerint azonban mind István szigorú törvénykönyve, mind Vazul későbbi megvakíttatása és megsüketíttetése elegendő ahhoz, hogy belássuk: "első királyunktól nem volt idegen a kegyetlenségig fokozott szigor. A pogány és a keresztény világ határán élve sokszor a megtagadni kívánt múlt eszköztárából való elemekkel építette jövőjét".

Koppány ellenében István valószínűleg nem is mint a keresztény hit védelmezője lépett föl, s az ütközet nem is volt országos belháború: sokkal inkább szimpla, gyors lefolyású hatalmi harc, melynek során egyikük sem válogatott az eszközökben.

"Nem igazolható az a tétel, hogy Koppány győzelme mindenképpen a magyar állam és a magyar nép megsemmisüléséhez vezetett volna. Logikai lehetőségként fennállt az is, hogy ő, vagy egy feltehető leszármazottja politikai és/vagy hitbeli megfontolásból még a XI. században felveszi a kereszténységet" - fogalmaz Szabados és hasonló véleményen van Zsoldos Attila, az MTA Történettudományi Intézete középkori osztályának vezetője is. Mint mondja, néhány évtizeddel később látunk példát arra, hogy egy uralkodó, I. András a pogányság programját hirdetve kerül trónra, majd mikor király lesz, leszámol vele. Mindenesetre a németbarát István győzelme meggyorsította az ország "nemzetközi elismerését", azaz nem mondhatjuk, hogy történelmünk ekkor szerencsétlenül alakult, sőt.

István, a király - csak 1995 után a Zikkuraté