Az első hajléktalan család 2004 augusztusában költözött Tarnabodra. Érkezésük új korszakot nyitott a Heves megyei kistelepülésen. Ahol korábban csak az idős lakók kihalása után üresen maradó házakat számolták, ott az utóbbi években óvodát és iskolát bővítettek, megújult a faluközpont, közmunkaprogram és falubusz indult, harmincfős üzem települt, rendelet írta elő a porták rendben tartását, és játszóházzá lett a korábban bezárt kocsmából.

Öt éve annak, hogy a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai egy életveszélyes pesti épületben rábukkantak egy Tarnabodról elköltözött hajléktalan családra. Kohányi Miklós szociális munkás és Vecsei Miklós ügyvezető alelnök a családot visszaköltöztette az akkor 850 lelkes faluba, de nem hagyták magukra pártfogoltjaikat. Felmérték az infrastruktúrát, megismerték a helyi szükségleteket, majd felvetették Pető Zoltán polgármesternek, mit szólna hozzá, ha több hajléktalan családot is Tarnabodra költöztetnének. Cserébe a falu munkalehetőségeket, infrastrukturális fejlesztést, közfigyelmet kapna. A polgármester házról házra járt, elmagyarázta a helyieknek, miért lenne jó Tarnabodnak, ha vállalná e programot.

A jobb állapotú, üresen álló házakat a szeretetszolgálat kezdte felvásárolni. Az újonnan érkező családok nem ingyen kapták a lehetőséget: gondozniuk kellett a rájuk bízott állatokat, rendben tartaniuk a kertet. A megállapodás alapján tilos volt részegeskedni, és el kellett fogadni a helyben felajánlott munkát. Ez ma sincs másként.

A program indulása óta hárman költöztek vissza Budapestre, mert jobb munkahelyet találtak, egy családnak pedig a családfő alkoholproblémái miatt kellett elhagynia a falut. Őket sem az utcára küldték vissza: az anyát gyermekeivel együtt anyaotthonban helyezték el, a családfőt meg átmeneti szállón. Jelenleg tizenkét házban élnek egykor hajléktalan családok. Az épületek a faluban elszórva találhatók, így az újonnan érkezetteknek be kell illeszkedniük. Ez azonban nem mindig könnyű.

- Azért nem termesztek zöldségeket, hogy ne kelljen kimenni a kertbe - mondja a négy éve érkezett Sápi Mária. - Amikor kimentem a kertbe, a szomszédom folyton kiabált velem, hogy hajléktalanok vagyunk, meg kommunisták, hát én nem hallgatom!

Az asszony hét gyermeket nevel, férje Budapestre jár dolgozni. Csak a ház rezsijét fizetik. A villanyóra kártyás rendszerű, így nem halmoznak fel tartozást. A kártya feltöltését a helyi szociális munkástól igényelhetik.

A befogadófalu-program során három éve elektronikai bontóüzem létesült a faluban. Harminc embernek adnak itt munkát, közülük többen egykor hajléktalanok voltak.

- Itt nem számít, ki érkezett a programban és ki őslakos, csak az, hogy tisztességes munkát adjanak ki a kezükből - magyarázza Tarjányi József üzemvezető.

Mocsár József Attila 2008 novemberében költözött Tarnabodra a családjával. Előtte Budapesten egy átmeneti otthonban élt feleségével és három gyermekével.

- Féltem attól, hogyan fogadnak a faluban. Pestről jöttem, cigány vagyok. De nem volt semmi gondunk. Mindenkivel jól kijövünk, azóta már saját házat vettünk.

A faluba érkezett hajléktalan családok ügyes-bajos dolgaiban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szociális munkása, Cs. Szilágyi Anasztázia segít. Télen a tűzifaszállítást szervezi, néha élelmiszer-adományokat oszt szét a rászorulók között. A program résztvevőinek malacokat és tyúkokat adnak, ha felelősen tartják őket, mindig lesz mit enniük.

A térségben Erken működik még a hajléktalanokat befogadó faluprogram, ahová egyelőre öt családot költöztettek a szeretetszolgálat munkatársai. Kohányi Miklós szerint még számos faluban megvalósítható a program. - Több település is jelentkezett már, hogy részt venne benne. Ebbe a munkába nem lehet pályázati úton bekapcsolódni, viszont a feltételek személyre szabhatók.