Vendégtányér

Faluhelyen, kertvárosi vagy összeszokott nyaralóparti közösségekben elfogadott szokás, hogy a tányérunk, tálunk, kosarunk, ládánk néhány napig "vendégségbe megy". Úgy kell ezt elképzelni, hogy az ember átnyújt a kerítésen egy tál finom körtét, mert abból sok termett az idén, jut belőle még a második, harmadik szomszédnak is, aztán pár nappal később visszakapja a tálat. Persze nem üresen, udvariatlan gesztus lenne az errefelé, meg is szólnák az embert, ha szégyenszemre "valami" nélkül adná vissza az edényt. Ha csak egy darab alma, vagy egy szelet sütemény kerül bele, akkor is: tál üresen nem érkezik vissza, az bizonyos.

Ezen a nyáron kaptunk már vissza tányért tiszai halászlével, s előfordult, hogy fél zacskó fahéjért cserébe fél tepsi almás pite érkezett. Jött kosárban két kiló uborka helyett négy termetes cukkini, egy tál, szívességből sütött pogácsáért pedig megpucolt vadnyulat kaptunk. Került hozzánk ilyen úton nemrég két, sütésre kész galamb, kosárnyi paprika, paradicsom, de a városból meghozott szigetelőszalagért cserébe kaptunk már - igaz, nem tányérban - vízmelegítőből kiszerelt gázlángsort is, amivel a vastárcsánkat fűtjük fel hússütés előtt.

Hanem a minap különös dolog díszelgett a vendégségbe indult tányérunkon. Előző nap adtuk át a szomszédba, néhány szelet tejszínes szedertortával: sok ott a kisgyerek, mind édesszájú, az anyjuk alig győzi őket pitével, palacsintával, piskótával - hogy széles süteményes repertoárjából csak néhányat említsünk.

Most a négy fiúból a legkisebb - lehet vagy ötéves - kopogott be, kezében a tányérral. Csodálkoztam, mert az anyja mindig a legnagyobbat küldi, arra meri csak rábízni a porcelánt, a többi még futkározós, könnyen megbotolnának vele.

- Ez a tegnapi torta isteni volt - hálálkodott a kicsi, az "isteni" jelzőt jól megnyomva, s látszott a szemén, nem bánná, ha azonnal nekilátnék a következő adagnak. Közben nyújtotta felém a tányért, amin ezúttal nem egy csokor friss petrezselyem, nem is - mint máskor - az udvarukban termett fügék sorakoztak, hanem valami egészen más. Három gumicukor-maci, egy piros, egy kék meg egy zöld feküdt a tálon, egy játék tűzoltóautó társaságában.

- Anya nem tudja, hogy áthoztam a tányért - osztotta meg velem bizalmasan az információt a fiú. - Láttam, hogy mindig tesz rá valamit, amikor visszaküldi, ezért adtam a macikat. A tűzoltóautó is az enyém, szeretem, kicsit játszhatsz vele, aztán legközelebb, ha megint sütsz ilyen tortát, majd a tányérral együtt visszaküldöd azt is - intézte el egy füst alatt az ötévesek magabiztosságával a kisautó, s vele együtt az áhított sütemény sorsát.

Aztán szaladt haza, mielőtt észrevennék, hogy elkóborolt. Egy fürt szőlőt még a kezébe nyomtam. Mire a kapuig ért, már meg is ette, az utolsó szemig.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.