Nácik el-tüntetve
Antifasiszta blamaként kellene értékelni azt, hogy tömegtüntetésnek aligha nevezhető ellendemonstrációt rendeztek, ahol - csak kis túlzással - több nevet tartalmazott a meghirdető szervezetek listája, mint ahányan elmentek a nácik és mindenféle mai raszszisták ellen tiltakozni?
Legyen most az az érzésünk, mint néhány napja, amikor egy müncheni bíróság életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt egy kilencvenéves volt náci tisztet, aki a második világháború idején négy olasz civil meggyilkolására adott parancsot? Elaggott ügyről lenne tehát szó, amit már büntetni is csak a nehéz vasba öltöztetett, hajlíthatatlan törvény miatt kell, tüntetni ellene pedig fölösleges? Illetve, ha van értelme az annyi, amennyit - és nem csak a jobboldalon - úgy szoktak fogalmazni, hogy a más önmeghatározásra már nem képes baloldal, legalább a fasizálódás ellen védő nemes lovagként kíván mutatkozni, és megajándékozza magát a szükséges alkalmakkal?
A kérdések nem "csináltak", de a legtöbbre mégis nem a válasz.
Meglehet, hogy éppen azért maradt el a náci demonstráció, mert nem mert konfrontálni a megelőző csapás váratlanul széles frontjával. A külföldiek nem szeretik az ilyen direkt "háborús" terepet, a hazai újnácik pedig a jelek szerint nem érezték magukat elég erősnek, és nem kaptak "Kossuth téri" támogatást sem.
Jó, hogy így történt, mert az eddig a barbarizmus szinte korlátlan befogadására alkalmasnak mutatkozó magyar politikai élet most kivajúdott egy határt: a nyílt nácizmust nem viseli el.
Még akkor sem, ha - idézve a konzervatív német Die Welt szombati cikkét - "végre a magát polgárinak nevező néppártnak, a polgári Magyarország jelentős részét valóban képviselő Fidesznek kellene erőteljes tiltakozásra szólítania, hiszen csak a polgárság vethet véget a rasszizmus és az erőszak rémálmának". Részben igaza van a szerzőnek, amennyiben a Fidesz ezúttal is inkább a kormányt támadta, mint a nácikat, részben nincs, hiszen remélhető, hogy a polgárság a Fidesz útmutatása nélkül is képes - másokkal együtt - kikényszeríteni a civilizációs alapnormák betartását.
Nem erőtlen viszont a vád, amely szerint baloldalon gyakran nem célként, hanem az önszervezés eszközének használják az antirasszizmust. Idevág a német szövetségi bíróság friss ítélete, amely szerint a náci jelszavak németül nem, de angol fordításban terjeszthetők. Eredeti - itt nyelvi - környezetükből kiemelve ugyanis elvesztik jelentésük nagy részét. Ha már a tükörfordítás is jelentésváltozást hoz ebben a környezetben, mit gondoljunk arról, ha - mint nálunk az Út a munkában kapcsán - politikai vita szociális intézkedéseket fordít le a rasszizmus nyelvére? Ez történt néhány napja, amikor a Charta, szombaton pedig midőn a baloldali tüntetés vezérszónoka az Út a munkához program segélyfeltételeit - ha van munka, elvégzése a támogatás feltétele - rasszizmusként értelmezi. Keresve találtak ellenséget. Fasizálódás azonban nincsen ártó szándék nélkül. Az Út a munkához azonban szabad ésszel jóindulatúan is értelmezhető. Viszont mutassák meg azt a rasszista fasisztát, akinek tévedéseit barátságosan lehet fogadni! Ha lenne ilyen, nemcsak a tüntető lenne kevés, hanem az ügyükkel rokonszenvezők még mindig emberes nagyságú csapata is.
