'Baloldali' zöldségek (II.)
Ma ebből csak a túlhajtott piacosítás maradt meg emléknek. Ugyanakkor kevesen emlékeznek rá, hogy Mrs. Thatcher filozófiája szerint nemcsak úgy és nem csak akkor piacbarát egy rendszer, ha az értelmetlen és kártékony, pénzelszívó állami és szakszervezeti monopóliumokat megszünteti, hanem - és főként - akkor, ha a piacon rendet tart. Érthető? Rendet. Ő az állam föladataként fogta fel az infláció kézben tartását, a kiszámítható árfolyammozgást, a pénzügyi és a költségvetési egyensúly őrzését, de a "pacta sunt servanda" ("a megállapodásokat teljesíteni kell") elvét is. Ehhez képest a mai Magyarországon, ahol állítólag "neoliberális" rendszer dühöng, zabolátlanul át lehet hágni a fizetési kötelezettségeket, felrúgni és semmibe venni a megkötött szerződéseket, megállapodásokat, s a gazdaság szereplői egy részének a markukba röhögni azzal, hogy "ha nem tetszik, menj bíróságra, meglátod, mire jutsz!"
Nálunk a gátlástalanság nem nagyvonalú pénzügyi spekulációkban manifesztálódik, hanem egyfelől a monopolhelyzetekkel való pofátlan visszaélésekben, korrupcióban, másfelől piti, nyomorúságos csalásokban, álcsődökben, eltüntetett, köztartozások százmillióit hátrahagyó veszteséges vállalatokban. A "baloldaliak" által igényelt fokozott állami szerepvállalásnak egyáltalán nem az állami tulajdonlás kiterjesztése volna az értelme, hanem a piac rendje fölötti hatékony őrködés. A hajdani "neoliberálisoktól" azt is meg lehet tanulni, hogy a közrend, a belbiztonság védelméhez és az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez szükséges forrásokat egyfolytában bővítették. Gondolom, ez Magyarországon ma különösen aktuális. Halkan jegyzem meg: nálunk soha nem módosították úgy a személyi jövedelemadó rendszerét, hogy az, mint mondjuk Reagan és ifjabb Bush Amerikájában, kifejezetten a gazdagoknak kedvezzen. Még úgy se, hogy az öngondoskodásnak erős tere maradjon. Innen nézve teljesen hazug dolog neoliberális köpenybe öltöztetni az elmúlt hét év kormányait.
Végül néhány szót a "baloldali mantra" központi eleméről, a "külföldi tőke mindenhatóságáról". Lehetne ugyan visszaállamosítással kísérletezni, de kicsit drága volna. (Lásd a Fidesz kalandját a Budapest Airporttal.) Bevásárolhatja magát az állam a bank- és termelői szektorba, ahogyan ma Nyugaton történik, de az az állapot kényszerű és ideiglenes: minden, belőle levont "stratégiai következtetés" abszolút hamis premisszán nyugszik. A "neoliberalizmus" alternatívája nem az újraállamosítás, az "erős állam", hanem a piac szabályozott rendjének a helyreállítása.
