Az ellátórendszer fejlesztésére indított programok, a több tízmilliárdos támogatás nem hozta meg a várt eredményt, a sürgősségi betegellátás modernizációja késik - állapítja meg az Állami Számvevőszék ma nyilvánosságra kerülő jelentése.

A feladatot a kórházak, szolgáltatók ma is egymástól eltérően értelmezik, a háziorvosok még mindig szívesen küldik tovább a betegeket, a lakosság nem tudja, mikor indokolt a sürgős segítségkérés. A számvevők lesújtó képet festettek a sürgősségi betegellátó rendszer kialakítására, fejlesztésére fordított pénzeszközök felhasználásának eredményéről. Az öt éve meghirdetett akciótervet nem valósították meg a jelentés szerint.

"Van szolgáltató, ahol három százalék a sürgős esetek aránya, máshol minden beteg sürgős esetnek számított. Azonos jellegű, hasonló feladatokat ellátó kórházak között is óriási az eltérés. Az egyik helyen minden második, másikban minden ötödik beteg esetét dokumentálták sürgős felvételként. Az egy napra jutó sürgősségi esetek száma van, ahol 21, míg akad ahol 128 pácienst minősítettek sürgős esetnek, ugyanakkor a mentővel érkezett betegek 10 százalékánál a kórházak nem sürgős felvételt rögzítettek a nyilvántartásokban" - írják a számvevők az utóbbi évek egyik legfontosabb egészségpolitikai célkitűzésének megvalósítását értékelve.

Tegyük hozzá: nagyon nem mindegy, mi számít sürgősségi esetnek, mert ezek azok, amelyek nem tűrnek halasztást, amelyeket - pénzre vagy bármi más okra való hivatkozás nélkül, ha lehetséges - mindenképpen el kell látni.

Az ÁSZ szerint hiába a jól kidolgozott elv, ha a feltételek a legtöbb helyen nem adottak a megvalósításhoz. Ha a finanszírozás az alapellátásban nem ösztönzi a sürgősségi esetek befejezett ellátását, sokszor éppen a takarékosság miatt küldik tovább a beteget. A szakmai alapelvek is tisztázatlanok.

Az ellenőrzés szerint a struktúraátalakítás a kórházi sürgősségi ágyak számában meglévő területi aránytalanságokat nem szüntette meg. A korszerű informatikai eszközök hiánya gátolja a sürgősségi ellátást nyújtó szolgáltatók közötti kommunikációt, a digitális technika alkalmazását, a diszpécserszolgálat biztonságos működését, valamint az adat- és információközlést. Csak minden hatodik háziorvosi ügyelet rendelkezik informatikai összeköttetéssel a mentőkhöz és a sürgősségi szakellátást nyújtó kórházakhoz, így az ügyeletben dolgozók alig tudnak szakmai segítséget igénybe venni.

A számvevők szerint ugyan a szakmai "akcióterv" elmélete hatékony rendszert eredményezhetne, a korábbinál lényegesen gyorsabban kerülhetnének a betegek a megfelelő helyre, ezt azonban a szakemberek és a diagnosztikai, valamint informatikai háttér hiánya akadályozza.

A változások nem tették jobbá az ellátás rendszerét, viszont lassították az uniós támogatásból tervezett fejlesztések pályázati kiírásait. A sürgősségi ellátás minőségi követéséhez szükséges mutatókat nem vezették be, ami az ellenőrzést lehetetlenné teszi. A pályázatokhoz szükséges indikátorok nem is léteznek, így viszont aligha lehet uniós támogatásokat kapni. A szakfelügyelők jelentései alapján a hazai sürgősségi ellátásról nem alkotható valós kép, a szakterületek adatgyűjtése, értékelési rendszere nem alakult ki.

Az ÁSZ a sürgősségi ellátás hatékonyabb megszervezését szolgáló intézkedéseket tartalmazó feladattervet kér a kormánytól, valamint a finanszírozás átalakítását a sokkal hatékonyabb betegutak szervezéséhez. Az egészségügyi minisztertől az ÁSZ azt kéri, hogy intézkedjen a sürgősségi szakorvos- és szakápolóképzés fejlesztéséről, gondoskodjon szakmai felügyeletének erősítéséről, a minőségügyi követést biztosító mutatók bevezetéséről, rendszeres adatgyűjtésről és értékelésről.