Az én gyerekem nem hülye - dühöngött az apa. Anya sírt. A riadt gyerek kezét fogó nagymama egy ideig csendesen emésztette a hallottakat. - Ebből a gyerekből soha nem lesz óriás - felelte az orvosi szakvéleményt lobogtató tanácsi előadónak. A szőke lányka ugyanis hatévesen alig 17 kilogrammot nyomott, és lényegesen alacsonyabb volt kortársainál, emiatt nem mehetett még iskolába. De a család együtt sem közelítette meg a két mázsát, és kosarasnak sem hívták őket soha. A beíratásról döntő hölgy körbepillantott, végül a nagymamán pihent meg a tekintete: higgye el, semmit sem veszít az óvodai plusz-évvel - mondta.

A 70-es években játszódó történetben mindenkinek igaza lett. A gyerek alig egy kilót hízott a következő évben, az óvodai ballagáson készült képen ő volt a "v" alakú sor mélypontja, és mindvégig az utolsó helyen állt az iskolai tornasorban. A tanulmányi versenyeken viszont rendre elöl végzett, és már középiskolásként állami ösztöndíjas volt. Bő 30 évvel később saját gyermekeit sem siettette az iskolába. Mindhárom maradt még egy évet az óvodában.

A budai óvodában akkor már ez senkit sem lepett meg, hiszen ott jóformán egyik gyereket sem íratták be a tankötelesség első évében az iskolába. De a környékbeli tanintézményekben is gyakoribb a hétéves elsős, mint a hatéves. Az országos tendencia azonban ezzel éppen ellentétes. Az óvodában egy évvel tovább maradók száma négy évvel ezelőtt még meghaladta a négyezret, tavaly már alig 3800-an voltak a százezer hatéves elsőssel szemben (igaz, az elsősök száma is évről évre csökken).

A közoktatási törvény értelmében a gyermek legkorábban abban a naptári évben válik tankötelessé, amelyben betölti a hatodik életévét, legkésőbb pedig akkor, ha nyolcadik születésnapján is túl van. A tankötelessé válás azonban nem jelent automatikusan iskolai beíratást. Az augusztus vége előtt születettek a szülő kérésére különösebb indoklás nélkül maradhatnak még egy évet óvodában. A többieknek a nevelési tanácsadó, illetve a szakértői és rehabilitációs bizottság adhat felmentést a szülő kérésére, az óvoda nevelőtestületének egyetértésével.

A döntés alapját a gyerek iskolaérettsége adja, amelynek kevés köze van az intelligenciahányadoshoz, annál több az alkalmazkodóképességhez. Példának okáért a leendő elsősnek legalább négy órán keresztül az iskola szabályai szerint kell viselkednie. Nem ugrálhat fel a padból, nem mehet ki pisilni, és az uzsonnászacskóját sem kezdheti el bontogatni az óra közepén. Tartósan figyelnie kell, válaszolnia a tanító kérdéseire, és ami még inkább gyerekpróbáló feladat: csak akkor szólalhat meg, amikor engedélyt kap rá. Még akkor is, ha Pistike már fél órája képtelen kinyögni azt a választ, amit ő az első perctől tud.

Ez a fajta viselkedési állandóság és belső fegyelem rettentő nagy kihívás minden gyerek számára, a kissé éretlenebbek nek viszont leküzdhetetlen akadály. Az idő előtti iskolába íratás következménye a tanítói által "kezelhetetlennek" bélyegzett gyerek, akinek azután az egész iskolai pályafutása kudarcok sorozata. Ma egyre több az olyan gyerek, akinél már az általános iskola első osztályának megkezdése után egy-két hónappal tanulási vagy magatartási problémák mutatkoznak.

- A szabad iskolaválasztással kiszabadult a szellem a palackból - figyelmeztet az Educatio című folyóiratban megjelent írásában Karczag Judit, aki csaknem két évtizeden át végzett iskolaérettségi vizsgálatokat a Békásmegyeri Nevelési Tanácsadóban. - A szülő odaviszi a gyerekét, ahová akarja: ahol különleges nyelvi-számítógépes programot kínálnak, a csodálatos tanító néni híre bejárja a környéket. A különleges helyen azután gyorsan elhangzik: ez a gyerek nem idevaló.

Iskolaérettségi vizsgálatra többnyire akkor kerül sor, ha a szülő és az óvoda nem tud megegyezni a beiskolázás kérdésében. Például a szülő vinné, az óvoda inkább marasztalná a gyereket. Bár az sem ritka, hogy épp fordítva: az óvoda igyekezne már megszabadulni a nehezen kezelhető csemetétől.

Az iskolaérettségi vizsgálat mindezek ellenére sokkal több rutineljárásnál. A gyermeknek nem kell tökéletesen teljesítenie ahhoz, hogy "érettnek" nyilvánítsák, a részképességek fejlődése nagy szórást mutat. A durva eltérések azonban kiszűrhetők, és még a többszöri iskolaváltást eredményező kudarcsorozat előtt orvosolhatók.

Az elsőben kapott skatulyából viszont később szinte lehetetlen kitörni, ahogy az első idők rossz tapasztalatai is mélyen beleégnek a gyereklélekbe. Éppen ezért nagyon fontos, miként sikerül a kezdet. Ez pedig nagyban függ a gyerek "felkészültségétől". Ebbe a helyzet pontos megértése, a feladattudatosság, a teljesítmény igénye, a mintakövetés és a felidézés készsége legalább annyira beletartozik, mint az indulatok kezelésének képessége, némi önismeret és az újfajta társas kapcsolatok kialakításának igénye.

Ez nem minden gyerekben áll össze hatéves korra. A szülőnek néha úgy tűnik: nem is fog soha. Szerencsére tévednek. Egy év még hosszú idő ebben a korban. Felesleges sietni.

Mit vizsgálnak?

A legfontosabb, hogy tud-e a gyerek hosszú ideig figyelni, nyugton maradni.

Anyjáról, apjáról kialakult-e már stabil képe, hogy mivel foglalkozik.

Tudja-e pontosan, hogy hol lakik, akár cím szerint is.

Képek alapján kell elmondania a történetet, folyamatosan.

A tesztek között szerepelnek: sorminták folytatása, arányok felismerése, lakóterük lerajzolása.

Régi megfigyelések szerint az a gyerek iskolaérett, aki jobb kezével a feje fölött meg tudja fogni a bal fülét, és ugyanezt fordítva. Be tudja kötni a cipőfűzőjét, s miközben köt, beszél is. Kiválóan biciklizik, tehát jó az egyensúlyérzéke.