Mire ideérsz
Tudom, hogy engesztelhetetlen a gyűlöleted. Mindenért engem hibáztatsz, mert ezt hallottad kicsi korod óta. Emlékszel, akkoriban együtt is játszottunk, igaz, csak annyit, hogy ha elkapsz, nagyon elversz. Mögöttem ültél az osztályban (én kicsi, vékony lány, te jól megtermett fiú, láthattad tőlem a táblát). Talán hiba volt kívülről fújnom a leghosszabb verset a világ legszebb nyelvén, amíg te csak dadogtad a sorokat. Az őrsvezető is én lettem, és Felsőtárkányba küldtek úttörőtáborba. Később is hibát hibára halmoztam, például gimnáziumba mentem urizálni.
Hibázhattam még pár helyen az életben, de örökké figyelni nem lehet. Egész életemben erre kellett volna készülnöm? Mi vagy te, egy istenverte terminátor?
Nem lakom már telepen, és nem is a szélső házban. Tudom, ez már nem számít többé. Eljössz a városba, és megtalálsz engem is. Védtelen vagyok én is, mint a többiek.
Ne gyere sötétben, mutasd meg az arcod, a szemedbe akarok nézni. Megteszem majd, ami tőlem telik, még az is lehet, hogy beszélsz velem. Én is elmondom majd, amit akarok. Hát állj ki, és legyél ember! Már nem vagyok az a kislány ott, az előtted lévő padból.