- Mit keresel itt, Andris? - kérdezte Anna néni az iskola előtti fűzfánál ácsorgó kisfiútól. - Az anyukámat várom, mindjárt jön a "közértből" - válaszolta Andris. Az iskolánál öt bolt van, de Anna néni egyikben sem találta az első osztályos kisfiú édesanyját. - Nincs is itt az anyukád, igaz? - kérdezte Andristól. - Nincs - vallotta be a kisfiú. Elmúlt már 11, mégsem mert belépni az iskola épületébe.

Abban a budapesti kertvárosi általános iskolában, ahol Anna néni tanít, a szülők csak a kapuig kísérhetik a gyerekeket. Ezt minden évben a tanévkezdés előtti szülői értekezleten jelentik be. Itt kiosztanak egy listát is arról, mit kell beszerezni az elsősök tanulmányaihoz. Elmondják: milyen szakkörök, ünnepségek lesznek, hogy néz ki az órarend.

- A szülőknek is jól fel kell készülniük - mondja a tanítónő. - Figyelniük kell, hogy ne mutassák ki aggodalmukat. Ha ők rettegnek az iskolától, a gyerek is félni fog. A tanítónő szerint az iskolába is hamar beilleszkedik az a gyerek, amelyik könynyen szokta meg az óvodát. - Ebben a szülő is segíthet azzal, hogy sokat mesél arról, milyen lesz az iskola, a tábla, a szék, hogyan fognak írni a füzetbe. Akár egy apró játékot is be lehet csempészni az iskolatáskába, hogy legyen valami, ami az otthon ismerős érzését kelti az elsősben - sorolja Anna néni.

Martonné Tamás Márta, a Kőbányai Nevelési Tanácsadó vezetője szerint az volna az ideális, ha a pedagógusok minél hamarabb támogatni kezdenék a fejlődésben azokat a diákokat, akik otthonról kevesebb segítséget kapnak. - Elég nagy a szakadék az óvoda és az iskola között. Az óvodában maximum húszperces lehet egy játékos foglalkozás, míg egy iskolai tanóra ennek több mint a duplája. Júniusban még alig fél órát kell kibírnia a gyereknek egy nap, szeptemberben pedig hirtelen négyszer negyvenöt percig kell figyelnie, és még házi feladatot is kap délutánra - mutat rá a szakember. Megjegyezte: ez terhelésben olyan jelentős ugrás, amit nehezen bírnak a gyerekek.

- Az iskola első két évének befogadó jellegűnek kell lennie - fogalmaz Körmöci Katalin, az ELTE Tanító- és Óvóképzőjének nyugalmazott mestertanára, óvodai szakértő. - Az óvoda környezetében, elvárásaiban, módszereiben is eltér az iskolától. Új környezet, új pedagógus, új szokások fogadják a gyermeket, akinek ahhoz, hogy ezeket megszokja, időre volna szüksége - magyarázza. - Az iskola követelménycentrikussága azonban nem kedvez ennek.

A nagyobb intézményekben úgynevezett óvoda-iskolai program keretében összedolgoznak a tanítók és az óvónők. Az óvoda utolsó évében a tanító látogatja a gyerekeket, az iskola első két évében pedig az óvódapedagógus is részt vesz az oktatásban. Ehhez azonban nem minden intézmény tudja megteremteni a feltételeket.

Körmöci Katalin szerint azokat a tanítókat szeretik meg a diákok, akik jól tudnak igazodni ebben az átmeneti időben a tanulók igényeihez, képesek figyelembe venni egyéni sajátosságaikat, és jól használják ki a kíváncsiságukat. - A játékos, változatos, rövid tevékenységekkel összekötött foglalkozások segítenek abban, hogy a gyerekek negyvenöt percen keresztül is tudjanak figyelni. Minden témát lehet úgy alakítani, hogy felkeltse az érdeklődést - vallja a szakember.

- Akkor zökkenőmentes az átmenet óvodából iskolába, ha minden felnőtt figyelembe veszi, milyen igényei vannak a gyermeknek ebben a kiszolgáltatott helyzetben. Andris talán félt bemenni az iskolába: ez sokat mond arról, milyen lehet ott a légkör - mondja Körmöci Katalin. - Az ember jobban felfigyel az ilyen negatív történetekre, mert feladatokat jelölnek ki a pedagógus számára - fogalmaz Körmöci Katalin, hozzátéve: a pozitívumokat is ki kell emelni, mert az elismerésnek varázsereje van.