A magyar szabályok az adósságok közül kizárólag a lakhatási költségekkel kapcsolatosakat teszik kezelhetővé, a fogyasztási típusúakat nem. Ily módon nem teljesülhet az adósságkezelés talán legfontosabb célja, az eladósodott személy egzisztencia- és lakásvesztésének megelőzése. De megszegjük a másik szabályt is, hiszen jellemzően az önkormányzatok, vagy szervezeteik végzik az adósságkezelési szolgáltatást, miközben az ügyfelek jelentős része éppen az önkormányzattal, vagy cégeikkel szemben adósodott el, amikor hátralékban van a lakbérrel vagy vízdíjjal.

Ez a szabályozás és gyakorlat azért nem megfelelő, mert az első esetben veszélyezteti az adós érdekeit, a második esetben pedig nem nyújt egyenlő esélyeket a hitelezőknek. A tervezett magáncsődtörvény egyik legnagyobb erénye, hogy szakít ezzel a szabályozással és teljes mértékben a nyugat-európai gyakorlatra épít. Ám ami az erénye a koncepciónak, sajnos az a gyengesége is. A tervezet jelenlegi formájában ugyanis egyrészt nem számol azokkal a fontos különbségekkel, amelyek a nyugat-európai és a magyarországi helyzetet jellemzik. Néhány a zavaró különbségek közül: Nyugat-Európában egy sokkal hézagmentesebb és hatékonyabb - elsősorban a lakhatás biztonságát szavatoló - támogatási és szabályozási rendszer működik. Munkavesztés esetén például jellemzően azonnal lakhatási támogatást biztosít, megelőzve így az eladósodást is. További különbség, hogy Nyugat-Európában az adósságoknak csak töredéke a lakhatási típusú adósság.

Magyarországon ugyanakkor az adósságok túlnyomó többsége ilyen. Kulcskérdés lesz tehát, hogyan kezeli majd a magáncsődtörvényünk a lakásvásárlási és -építési kölcsönökkel kapcsolatos adósságokat, különös tekintettel arra, hogy a piaci bérlakások lakbére és a lakáshitelek átlagos havi törlesztése jellemzően megegyezik, így aki a törlesztést nem tudja fizetni, az
a bérlakás költségeit sem igen tudja majd kigazdálkodni.

A csődtörvények általános jellemzője, hogy csak azok számára jelentenek megoldást, akik rendelkeznek elégséges vagyonnal és jövedelemmel. A többieket tehát nem illeti meg az újrakezdés joga sem, amely elvi jog pedig a csődtörvények egyik eszmei alapja.

A szerző a Hajléktalanokért Közalapítvány fejlesztési igazgatója