"A városi rang megszerzése ma elsősorban presztízskérdés, ťpolitikai ügyŤ a települések számára, adományozásával a mindenkori kormányzat politikai tőkére tud szert tenni" - írta három esztendeje Ez a falu város! címen megjelent tanulmányában Beluszky Pál és Győri Róbert. A két földrajztudós szerint Magyarországon legfeljebb 190-200, valóban városi funkciókat ellátó, a környéken lakók számára közszolgáltatásokat biztosító, körzetközpontként működő település van, így nyilvánvaló, hogy az ezredforduló után már csaknem kivétel nélkül olyan nagyközségeket "léptettek elő", amelyeknek nincs semmilyen térségi szerepük.

Szakmai körökben a várossá nyilvánítás feltételeiről jó ideje folyik a vita, de ez a döntéshozókat nem igen érdekli. Legalábbis erre utal, hogy a rendszerváltozás óta az idén nyerte el a legtöbb nagyközség a városi címet. A tavalyi nyolc után most 22 település ünnepelheti a magasabb rang elnyerését. Ezzel a városok száma 330-ra, 1990-hez képest a duplájára nőtt. Ez azt is jelenti, hogy tovább bővült a "faluvárosok" - városi rangot viselő, de városi funkciók és intézmények nélküli - települések köre.

A cím adományozásának feltételeit a rendszerváltozás óta nem sikerült egzaktul meghatározni, de még a településszervezésről szóló, 1999-es törvény laza szabályait sem veszik komolyan. A szerint ugyanis a mérlegelési szempontok közt van a városi státusra pályázó nagyközségek népességének alakulása, gazdasági fejlettsége, térségi szerepe, településszerkezete, arculata, infrastruktúrája, s az, hogy vannak-e a környező településeket ellátó intézményei. A nyilvánosság kizárásával folyó döntés-előkészítés során azonban nem derül ki, hogy ezeket az ismérveket milyen súllyal értékelik. Az csak fokozza a zavart, amikor a viszonylag fejlett infrastruktúra ellenére sem léphet előbbre a hierarchiában egy nagyközség, miközben egy másik hiányos csatornahálózattal város lehet.

Az átlátható szabályok hiányának következménye, hogy a várossá nyilvánítási eljárást botrányok kísérik. Az idén Budakalász, Kerepes és Sülysáp polgármesterei azért tiltakoztak, mert az önkormányzati miniszter "a szocialista pártpolitika eszközévé silányítva, kénye-kedve szerint törli a számára nem tetsző településeket és megalapozatlanul más, jóval kisebb létszámú, gyengébb adottságokkal bíró nagyközségeket jelöl a városi címre". Balatonkenese első embere a javaslattevő szakminiszternél és a címet formálisan adományozó államfőnél is protestált, mert a települést állítólag - a szakmai zsűri véleménye ellenére - kihagyták az esélyesek listájáról. Végül csak Kerepes - amelynek polgármestere maga minősíti gondozatlannak az útjaikat, elhanyagoltnak a közintézményeiket - és Sülysáp bukott el, miközben a miniszter a szakértők által alkalmasnak tartott pályázatok háromszorosát terjesztette az államfő elé.

- Valóban kérdéses, hogy egy falu mikor váljék várossá - osztja a szakmai dilemmát Ongjerth Richárd, a Magyar Urbanisztikai Tudásközpont Nonprofit Kht. ügyvezető igazgatója. Maga is úgy véli, érdemes lenne lefektetni, hogy erre mely intézmények - középiskola, egészségház, bíróság, ügyészség, rendőrkapitányság - megléte esetén kerülhetne sor, és a címre pályázónak milyen közszolgáltatásokat kell nyújtania. Ezzel szemben a "faluvárosok" egy részében a közintézményeket az óvodát és az iskolát magában foglaló általános művelődési központ jelenti.

Gyakran illúzió marad, hogy a városi cím jelentős változásokat hoz: a közszolgáltatások legfeljebb annyiban javulnak, hogy lesz okmányiroda és a lakosság a helyi hivatalban intézheti az építésigazgatási meg a gyámügyeket, miután ezek kötelező feladattá válnak. De ez többletkiadást jelent, miközben az "előléptetés" egy néhány ezres településnek évente legfeljebb tízmilliós nagyságrendű összeget hoz. A lakosság ellátása szempontjából fontos szolgáltatások megléte pedig nem a település státusán múlik: ahol sokan élnek, ott "maguktól" is megjelennek az üzletek.

Gyakran tehát csak presztízsszempontok vezérlik az önkormányzatokat, amikor a városi címért harcolnak - ez Ongjerth véleménye is. Bár az is igaz, hogy ezzel a közigazgatási hierarchia magasabb fokára lépnek, s településfejlesztési célokra nagyságrendekkel több pénzért, akár milliárdos összegért pályázhatnak - már ha van elég önerejük.

Valaha szigorú feltétel volt a viszonylag magas lakosságszám, illetve a városias jelleg, most viszont akár egy pár ezer lakosú, egyutcás falu - ilyen Borsodnádasd - is várossá válhat. Ám ettől a település arculata egy csapásra nem fog megváltozni. Ez még a fővárosi agglomeráció egykori gigafalvaira is igaz. Bár gomba módra szaporodnak az új házak, a falusias jellegű területek megújulása, a közterületek rendezése, a járdák vagy éppen közparkok kiépítése lassan halad.

Az Ausztriában megszokott egységes településképről meg csak álmodni lehet: az önkormányzat meghatározhat ugyan bizonyos szempontokat, ám abba, hogy az új parcellákon ki milyen házat épít, a városi főépítész sem szólhat bele. Ongjerth Richárd szerint így szinte csak a jó ízlésen múlik, hogy valaki esztétikus, a környezetbe illeszkedő építményt emel-e. Ráadásul az egységes városképre a szakma sem mindig ügyel. Tőlünk nyugatabbra sem más a szabályozás, ám ott a mintakövetés sokkal erősebb - állítja az építész.

A rendszerváltozás után várossá vált települések jó része még csak a kamaszkorú - véli Ongjerth. Ez szerinte nemcsak az épített környezetre igaz, mert - elsősorban a gyorsan növekvő népességű agglomerációban - az eredeti lakosság és a kiköltözők eltérő szokásai, kultúrája, tradíciói máig feszültségeket szülhetnek. Emellett sajátos érdekellentétek alakulhat ki, hiszen előfordulhat, hogy a helybeliek fenntartásokkal fogadják a település átalakulását. De az építész találkozott olyan példával is, amikor éppen a betelepülők igyekeztek gátolni a további "bevándorlást", mert a veszni látszó falusias nyugalomra vágytak. Az idén megjelent egy újabb szempont is: például Budakalászon azért nem felhőtlen az öröm, mert tartanak attól, hogy a várossá nyilvánítással esetleg felértékelődő ingatlanok után jövőre több adót kell fizetni.

Kenesétől Pacsáig

Balatonkenese, Beled, Budakalász, Mágocs, Mélykút, Medgyesháza, Újkígyós, Mezőkeresztes, Sajóbábony, Csanádpalota, Rácalmás, Jászkisér, Rákóczifalva, Tápiószele, Zsámbék, Igal, Nyírmada, Vaja, Gyönk, Nagymányok, Vép, Pacsa.