Ha egy gyerek veszélyeztetett, a szülei elhanyagolják, akkor az utána járó családi pótlék felét természetben kaphatja az érintett család - ez a lényege a gyermekvédelmi törvény idén elfogadott módosításának. A kormány számára ehhez a jogszabályhoz a szociális tárcánál előterjesztést készítettek, ebben adva keretet a végrehajtáshoz. Nem egyértelmű ugyanis, mikor és milyen esetekben vonják el a készpénzt és rendelkeznek a természetbeni juttatásról. Ha a gyermekvédelmi jelzőrendszerben valaki (védőnő, iskolai gyermekvédelmi felelős, pedagógus, családsegítő szociális munkás) úgy látja, hogy a szülők elhanyagolják gyerekeiket, akkor a jegyzőnél kezdeményezheti a gyerek védelembe vételét. Ez valójában egy tárgyalás, ahol a családtagok jelenlétében a velük kapcsolatban álló szakemberek megvitatják, szükség van-e védelemre, s a végszót a jegyző mondja ki. Ha ő úgy dönt, szükséges a védelem - és a szülő nem együttműködő -, ki kell jelölnie egy eseti gondnokot, aki majd eldönti a család helyett, hogy a pótlék összegének feléből mit kellene a gyerek érdekében megvenni. A szóban forgó összeg átlagosan 6-8 ezer forint között van, ennyi ugyanis egy átlagos család egy gyerek után járó támogatásának a fele.

Az előterjesztés az eseti gondnok kijelölését szabályozná. A pénzfelhasználási tervben, amit a gondnoknak ilyenkor majd készítenie kell, meg kell határoznia, mire költi a pénzt. A tárca szerint e feladatra alkalmas lehet a gyerek közeli hozzátartozója, de ha nem találnak ilyen személyt, eseti gondnokká válhat az önkormányzat egyik - nem gyermekvédelmi feladatokat ellátó - ügyintézője, a gyerekjóléti vagy családsegítő szolgálat munkatársa, de akár a falugondnok is. A jegyző dönt arról, mennyi ideig szükséges korlátozni a szülő pénzfelhasználási jogát.

- Városi legenda, hogy a szegények általában nem a gyerekeikre költik a pénzüket - állítja a védelembe vételi eljárást lefolytató jegyzők nevében dr. Bálint József, a Jegyzők Országos Szövetségének (JOSZ) elnöke. Hozzáteszi, kétségtelen, hogy előfordul ilyen is, de egyáltalán nem tartja ezt jellemzőnek. Véleménye szerint annak hangoztatása, hogy a gyereküket elhanyagoló szülők a családi pótlékot káros szenvedélyeikre fordítják, a politikai közbeszéd részévé vált, pedig ritkán van köze a valósághoz. - Ha jól működik a jelzőrendszer, és jól dolgozik a jegyző egy településen, akkor a veszélyeztetett gyerekek már védelemben vannak. Ez azt jelenti, hogy fokozottan figyelnek a családra. Miért kellene tovább bővíteni ezt a kontrollt azzal, hogy eseti gondnok döntsön a családi pótlék felhasználásáról? Ez rendkívül erősen csorbítja a szülők rendelkezési jogát. Ha pedig hatezer forint elköltéséről másnak kell döntenie, akkor felmerül a kérdés: nevelhető-e egyáltalán az a gyerek abban a családban? Ha ennyire alkalmatlan a szülő, akkor abból a családból már kiemelték, vagy ki kell emelni a gyereket.

A JOSZ-tól semmilyen adatot nem kért a szakminisztérium a készülő törvénymódosításhoz, így a jegyzők nem tudták tájékoztatni a jogalkotókat arról, hány családról tudnak, ahol a családi pótlék felhasználása vitatható. Azaz nem tudni, hány gyerek után érkezik majd a pótlék természetben. Így azt sem, mekkora többletmunkát jelent majd az új szabályozás az ügyintézőknek és a jegyzőknek, akik a köztisztviselők bérének csökkenése miatt egyre kevesebb pénzért kénytelenek egyre több feladatot ellátni.

"Társadalmi nyomás, amely kontroll alá akarja vonni azokat a kiszolgáltatott embereket, akik közösségi szolidaritásra szorulnak, más ugyanis nem indokolhatja ezt az értelmetlen és szigorú törvénymódosítást. Miért kellene eseti gondnoknak döntenie mindössze pár ezer forint felhasználásáról?" Ez már a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete elnökének véleménye. Takács Imre hangsúlyozza: akkor kell a gondnok, ha valaki tartós felügyeletre szorul, és emiatt meg kell vonni tőle azt a jogot, hogy a pótlék egy részéről döntsön. Aki viszont más emberek dolgaiba beleszól, annak szakmailag felkészültnek kellene lennie, és ez egy falugondnok vagy egy önkormányzati ügyintéző esetében nem biztos, hogy elmondható.

- És hogyan valósul majd meg a törvény végrehajtása? A falugondnok majd találkozik a Tesco előtt a szülőkkel, és bevásárolnak? Abszurdum - fogalmaz. Takács Imre a törvény legnagyobb problémájának azt tartja, hogy a családok segítségért fordulnak a szociális segítőkhöz, a gyerekjóléti szolgálatosokhoz vagy akár a falugondnokokhoz. És az, hogy közülük bárki eseti gondnok lehet, vagyis hatósági személy, aki a családok felett kontrollt gyakorolhat, szétveri azt az őszinte viszonyt, amely nélkül értelmetlenné válik a szociális munka. - Ez katasztrófa, a segítő intézményből ellenség válhat. Azt gondolom, hogy a törvényalkotó nem akar igazi változást, a társadalmi nyomást érzem a szabályozás mögött, de átgondoltságot nem - összegzi véleményét.

Pataki Éva, a Szociális Szakmai Szövetség nevében szintén tiltakozását fejezi ki a törvénynyel és végrehajtási rendelkezéseivel kapcsolatban. Azt mondja, jogilag nehezen értelmezhető a veszélyeztetettség kategóriája, megjósolható, kikről gondolják majd úgy, hogy elhanyagolják gyerekeiket.

- Ki ismeri a szegény családok gazdálkodását? Az emberek nagy része egy hétig sem jönne ki abból, amiből ők gazdálkodni kénytelenek. Egy önkormányzati ügyintéző ennél többől él, ő mondja majd meg, mi a kisgyerek alapszükséglete? - kérdezi. Szerinte el kell választani, hogy egy szülő elhanyagolja a gyerekét, vagy mérhetetlen nyomorban él, mert ez a kettő összecsúszik a döntéshozók fejében. - És ahol tényleg elhanyagolják a gyereket, ott hat-hétezer forint nem segít, oda folyamatos szociális munka kell - összegzi véleményét.

A családi pótlék felének természetbeni juttatása ellen néhány hónapja a Gyermekszegénység Elleni Programiroda munkatársai is tiltakoztak. A szervezeteknek a kiinduló törvénnyel van gondjuk, s hiányolják a társadalmi és politikai vitát. Úgy vélik, terjed a nézet, hogy bűnös, aki szociális segélyt kap.

Vagy a teljes szociális szakma eláshatja magát, és a szakemberek nem képesek a gyerekek érdekében gondolkodni, vagy a törvény nem a gyerekek érdekében született. Mi ez utóbbit nem feltételezzük, így ezúton keressük azt a szociális-szakmai szervezetet, amelyik kapcsolatban áll szegény családokkal, ismeri problémáikat, és támogatja is ezt a törvénymódosítást. Mi nem találtunk ilyet, és már ki is fogytunk az ötletekből. (Ó. M. D.)