"Füstölt a trágya, mer' esett az eső, és a ganajra dobták a meztelen gyerekeket. Még meleg vót az a kis halott, ahogy kidobták. Ráesett az eső, ősz volt, szabályosan gőzölgött. A másfél éves húgom is ott halt meg. Valamilyen betegséget kapott szegény. Istenem, kidobták azt is, biztos, mint a többit, a trágyára." Megrázó mondatok egy cigány túlélő, Kolompár Matild visszaemlékezéséből, ami annak idején a Porrajmos című kötetben látott napvilágot. (A porrajmos - vagy pharrajimos - a holokauszt kifejezés cigány megfelelője. A könyv a Roma Sajtóközpont kiadásában jelent meg.)

Hosszú évtizedeken át kevesen tudtak arról, hogy a második világháború idején a magyarországi cigányok is üldöztetést szenvedtek el. A Roma Polgárjogi Alapítványnak jelentős érdemei vannak abban, hogy tájékozottabb lett a közvélemény: Horváth Aladár és társai először 1997-ben szerveztek virrasztást az áldozatok emlékére. A rendezvényt azóta minden évben megtartják.

Az egymással amúgy kemény vitákat folytató Bársony János és Karsai László sokat tett azért, hogy a romák üldöztetése minél inkább a magyar történelem és a kollektív emlékezet részévé váljon. Varga Ágota filmrendező jóvoltából dokumentumfilm készült, és Szita Szabolcs történész szerkesztésében oktatási segédkönyv is megjelent a cigány holokausztról. Ismereteink azonban még mindig erősen hiányosak. Nem mindenki ért egyet az állítással, hogy a "német nemzetiszocialisták kizárólag a zsidókat szánták teljes megsemmisítésre": ellenvélemények szerint idővel, ha a nácik hatalmon maradnak, a romákra is ez a sors várt volna.

A szakértők között nem alakult ki konszenzus a magyarországi cigány áldozatok megközelítőleg pontos számáról sem. "A közeljövő feladata, hogy a nagy eltérésű, ötezer és ötvenezer közötti, inkább becsült veszteségadatokat a további tudományos kutatás szűkebb határok közé vonja" - írta 2001-ben Szita Szabolcs. A kérdés megválaszolásához azóta sem sikerült sokkal közelebb kerülni. Tegyük hozzá: külföldön sem. Módfelett eltérő adatokat (200 ezertől egészen a másfél millióig) lehet olvasni arról, hogy Európában hány roma veszett oda a náci népirtásban.

A cigány holokauszt emléknapja nem a megfelelő alkalom arra, hogy az áldozatok számáról polemizáljunk. A Cigány Világszövetség 1971-ben nyilvánította augusztus 2-át a romák háborús üldöztetésének nemzetközi gyásznapjává. A dátum arra emlékeztet, hogy 1944-ben, augusztus 2-áról 3-ára virradóra a fajgyűlölő politika nevében cigányok ezreit pusztították el az auschwitz-birkenaui haláltáborban.

Az emlékezés - rendezvények, kiállítások, műalkotások és kiadványok mellett - többfelé tárgyiasult formákat öltöttek. A megölt romáknak emlékművük van Nagykanizsán, Nyíregyházán, emlékhelyük Székesfehérváron, emléktáblájuk a Vas megyei Toronyban.

A közelmúltig kellett várni arra, hogy a cigány áldozatok a fővárosban is méltó emlékművet kapjanak. Kezdetben a pénzhiány, majd technikai problémák akadályozták a munkát: a mintegy három méter magas, fekete gránitoszlopot végül 2006-ban adták át a IX. kerületben, a Duna-parton lévő Nehru parkban.