A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez (PSZÁF) fordult Szénási Róbert, egy szegedi karosszériajavító műhely tulajdonosa, a Karosszériások és Fényezők Egyesületének (KAFE) elnöke. Az egyesület tagjainak tapasztalatai szerint a kárt szenvedett, vétlen autósra hátrányos módon járnak el azok a biztosítók, amelyeknél a kárt okozó járművek tulajdonosai felelősségbiztosítást kötöttek. Ha a biztosító szerint a kár értéke meghaladja a károsult jármű káridőponti értékének 50-60 százalékát, akkor totálkárosnak tekintik, és nem fizetik ki a javítást - akkor sem, ha például 80 százalékból már szakszerű, legális, garanciával ellátott javítást lehetne végezni.

- Tegyük fel, hogy egy gépkocsit egymillió forintra értékelnek, miután valaki nekiment és összetörte - hoz példát Szénási Róbert. - Az összeg természetesen a még ép járműre vonatkozik. A károkozó felelősségbiztosítója azt mondja: gazdasági totálkárosra veszi az összetört autót, kifizet érte 600 ezer forintot, a tulajdonos pedig azt csinál a ronccsal, amit akar. A károsult két dolgot tehet: vagy fölveszi a 600 ezer forintot, és megpróbálja feketén, garancia nélkül megjavíttatni a kocsiját, vagy - rendszerint a biztosító segítségével - meghirdeti valamelyik autóroncsokat árusító hírportálon. Ez utóbbi esetben rendszerint jóval kevesebbet kap a roncsért, mint amennyi a biztosító által számított százalék. Vagyis, a biztosító nem fizeti ki a tényleges kárt, a vétlen károsult pedig vagy feketén, bizonytalan helyeken, bizonytalan eredetű alkatrészekkel javíttatja meg a kocsiját, vagy ha nincs miből kiegészítenie a biztosítótól kapott pénzt, hogy másik kocsit vegyen, autó nélkül marad. Gyakori eset, hogy a károsult hitelbe vette a kocsiját, amelyet mások összetörtek, a biztosító pedig a maga érdekei szerint számította ki a kárértéket, ezért az illetőnek kocsija már nincs, de a hitelt akár még évekig fizetnie kell.

A KAFE beadványa a polgári törvénykönyv 355. szakaszára hivatkozik: a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, akkor a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. A felelősségbiztosítás esetében az okozott kárért a biztosítónak kell helytállnia. Szénási Róbert szerint semmilyen jogszabály nem rendezi, hogy hány százaléktól lehet "gazdasági totálkárosnak" - vagyis a javítást gazdaságilag értelmetlenné tevően megrongálódottnak - minősíteni egy karambolos autót. Évtizedekkel korábban 100 százalékig is lehetett javítani. A karosszériás vállalkozó szerint az utóbbi években egyre csökkent az arány: 80, majd 50-60 százalékra - de van biztosító, amely már ennél is kevesebbet próbál elszámolni. Ezt azonban csak olyan országokban lehet megcsinálni, ahol a biztosítók a hézagos szabályozás miatt jelentős erőfölényben vannak a károsultakkal szemben. Németországban azonban jelenleg is az a gyakorlat, hogy a biztosítók - ha a károsult ezt igényli - a káridőponti érték 110 százalékáig kifizetik az autó javítását.

Kisbenedek Péter, a Magyar Biztosítók Szövetsége (Mabisz) elnöke írásban feltett kérdéseinkre válaszolva közölte: a Mabisznak nincsenek adatai a tagbiztosítók gyakorlatáról. A belső szabályozások nem írnak elő kötelező százalékos értéket, a biztosítók "gazdaságossági számítás" után döntik el, hogy a javítást fizetik-e, vagy totálkárossá minősítik az autót. Az elnök szerint a károsultnak kárenyhítési kötelezettsége van: nem kényszerítheti a károkozót vagy annak biztosítóját a gazdaságtalanabb kárrendezési mód választására. (Azt, hogy melyik mód a gazdaságosabb, a biztosító dönti el.) A Mabisz elnöke szerint nincs a tagbiztosítók között egyeztetés. Ha a gyakorlatuk mégis hasonló egymáshoz, annak az lehet az oka, hogy hasonló adatok alapján döntenek. Ilyen kiindulópont lehet, hogy a roncsbörzén csökken az öszszetört, de részeikben még használható autók ára. Kisbenedek Péter szerint a károsult, ha akarja, helyre is állíttathatja autóját - de a biztosító akkor sem fizet többet, mint amenynyit a roncs tényleges forgalmi értéke alapján kiszámol.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletétől Horváth Henrik főosztályvezető válaszolt a KAFE elnökének. Közölte, hogy a PSZÁF a károsultak, és nem a javítási szolgáltatók érdekeit védi. Arról, hogy a biztosító hol állapítja meg a gazdaságos javíthatóság felső határát, a biztosító dönt. A káridőponti érték meghatározására a biztosítók az Eurotax katalógust veszik figyelembe, a javítási költségek meghatározására pedig az Audatex-kalkulációt. Ezektől azonban a biztosítók "piackutatás alapján" eltérhetnek, a piackutatásról és az eltérés indokoltságáról a biztosító jogosult dönteni.

A KAFE támogatókat keres egy pontosabb, a károsultak érdekeit erőteljesebben védő jogi szabályozáshoz. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara támogatásáról biztosította a karosszériások szervezetét, a PSZÁF óvatosan elzárkózott, a közlekedési hatóság érdemi válasza még várat magára. A KAFE azt szeretné megakadályozni, hogy részletes szabályozás híján rendre a biztosítók erőfölénye érvényesüljön. Dr. Koczka Ákos biztosítási szakjogász, a KAFE jogi képviselője azt mondja: esetenként 180-200 ezer forinttal is kevesebbet kapnak a károsultak, mint amennyit autójuk ér. Természetesen módjuk lenne polgári perben megtámadni a biztosító döntését, de a legtöbben félnek beadni a keresetet.

- Hatvan-százezer forintba kerül egy per megindítása, ennyit kellene megelőlegezni annak reményében, hogy évek múlva visszakapjon a károsult mondjuk úgy kétszázezer forintot - fogalmaz a jogász. - Nagyon sok embernek nincs is ennyi pénze, vagy ha van, inkább arra fordítja, hogy ismét használhassa a kocsiját.