Új, többciklusú oktatási rendszerre állt át a magyar felsőoktatás 2006-ban. Ez tömören annyit tesz: az alapfokú diplomát 6-7 szemeszter alatt szerzik meg a hallgatók, majd vagy elkezdenek dolgozni, vagy jelentkeznek a következő fokozatra, a mesterképzésre. Az első kísérleti nyulak most jönnek ki a bolognai rendszer laboratóriumból, de nem nagyon ugrálnak örömükben.

- Egy rosszul összeállított svédasztalhoz hasonlít az egész. Csipegetsz ebből is, abból is, de végül nem tudod, mitől is kellett volna jóllaknod - érzékelteti a három év értelmét egy hasonlattal Czövek Tamás, aki a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakán szerez hamarosan - az előírt gyakorlat után - alapdiplomát. Úgy érzi: nem kapta meg a megfelelő alaptudást, amivel el tudna helyezkedni, ezért egyértelmű számára, hogy tovább fog tanulni.

- A munkaadók azt hiszik, megkaptuk ugyanazt a tudást, mint a korábbi, osztatlan rendszerben tanult hallgatók. De idővel rájönnek, hogy ez nem így van, és inkább a fölöttünk járó, régi képzési rend szerint tanuló negyed- és ötödéveseket alkalmazzák - ecseteli helyzetüket Czövek Tamás. - Volt három jó évünk, de elhelyezkedni úgysem tudunk - véli a fiú, akinek már megvan a B terve. Ha nem veszik fel, elkezd egy tanfolyamot - szakácstól a mérlegképes könyvelőig bármi megfelel -, de utána újra próbálkozik a mesterképzéssel.

Laborczi Dóra, aki az ELTE-n kommunikáció és médiatudományt tanult, beszélgetésünkkor éppen a mesterszak felvételi meghallgatása előtt állt. - Az alapszakos diploma értékét senki sem ismeri még, ezért jobb nem kockáztatni, hogy a munkaerőpiac hogyan reagál rá - indokolja továbbtanulási szándékát.

A lány örül annak, hogy a mesterszakra már nem vesznek fel annyi hallgatót, mint az alapszakra. - Ez a felvételi tulajdonképpen helyettesíti azt a vizsgát, amit most az érettségi vált ki, hiszen személyes elbeszélgetés is van mondja. Szerinte az is pozitívum, hogy ezen a szűrőn lemorzsolódnak azok a csoporttársak, akik például újságíró szakirányon sokszor az alanyt sem képesek egyeztetni az állítmánnyal. A kérdés csak az, hogy velük mi lesz a továbbiakban? - veti föl Laborczi Dóra.

A hallgatók szerint az új rendszer legnagyobb hátránya, hogy kiforratlan, ráadásul maguk a tanárok is ugyanabban a cipőben járnak, mint diákjaik. Nem tudják, mi lesz fél év múlva, mi változik a következő szemeszterre. Ami a bolognai rendszer előnye volna - az egyetemek közötti átjárhatóság az alapszak megszerzése után -, azt igazán nem érzékelik. Az azonos szakokon - például a BCE és az ELTE kommunikáció szakán - a felvételi követelmény eltérő.

A hallgatók úgy látják, a termékeny ötletekre sarkalló egyetemi műhelyekre sincs jó hatással az új rendszer. - Az idősebb barátaim öt év alatt olyan közeget tudtak létrehozni, amelyet nem lehetett szétrobbantani. Jegyzeteket cseréltek, vitatkoztak az egyetemi órák után is. Nekem három év alatt csak egy marék olyan embert sikerült találnom, akikkel jól megértjük egymást - meséli Laborczi Dóra. A hallgatók úgy érzik, magukra hagyták őket, és az erős háttér hiánya nem magabiztosabbá tette őket, hanem épp ellenkezőleg: elbizonytalanodottá.