- Dühös?

- Kicsit haragszom. Minket ugyanis nem az ellenfeleink vertek szét, hanem saját hiszékenységünk. Elhittük és komolyan vettük 2006-ban mindazt, amit a kormányprogramban az egészségügy átalakításáról írtak és mondtak. De az előző kormány nem hozta meg a programjuk megvalósításához szükséges döntéseket, vagy ha mégis, akkor a megvalósítással tértek el azoktól. Sok ígéretet kaptam arra, hogy a 13. havi bért szektorsemlegesen kifizeti az egészségpénztár, az iparűzésiadó-kötelezettséget a közfeladat ellátásához igazítják, és sorolhatnám még. Ezekből semmi nem lett.

- Az egri kórház körüli háborúnak mekkora szerepe volt a bukásban? Most mit gondol, esetleg ha időben elvonulnak a város "falai" alól...

- Akkor csendesebb lenne az elvérzés. A HospInvest gazdaságilag lehetetlenült el, de politikai okokból lett ennyire zajos a történet. A bukást egyértelműen a meg nem hozott politikai döntések okozták. Például ha tényleg szektorsemleges lett volna a finanszírozás, s ezáltal bevételeink úgy alakulnak, ahogyan az üzleti tervünkben reméltük, akkor most van cég, az EBRD-vel a háta mögött.

- Most is úgy tudja, az EBRD nem politikai nyomásra szállt ki?

- Az EBRD-t nem érdekelte a politika. Azt mondták, fejleszteni jöttek, és nem azért, hogy a finanszírozási hiányt pótolják az állam helyett. Ez világos, érthető álláspont. Ami aztán bekövetkezett, törvényszerű az üzleti világban. Az EBRD kiszállásával megrendült a hitelezők bizalma, s ennek következménye, hogy a CIB Bank váratlanul fölmondta hitelkeretünket, és leemelte az OEP-bevételt.

- A bizalomhiány volt az oka, hogynem találtak az EBRD helyett befektetőt?

- Igen. Amikor elkezdtük a keresést, rengeteg jelentkező volt, tízen írtak alá szándéknyilatkozatot. Nekünk nem volt elég időnk az összes részletet tisztázni, ami egy ilyen kapcsolathoz nélkülözhetetlen. Versenyt futottunk az idővel, és az idő nyert. Meggyőződésem, hogy lesz majd külföldi befektető is a HospInvest piacára. Ami miatt nekünk most nem sikerült, az a politikai-gazdasági bizonytalanság. Nem sikerült meggyőzni senkit arról, hogy nem lesz államcsőd Magyarországon.

- Azt mondja, a beváltatlan politikai ígéretek, de mindenképpen a külső körülmények okozták a HospInvest vesztét. Ön nem tehet semmiről? A menedzsment nem hibázott?

- De, biztosan, csak azok önmagukban nem juttatták volna idáig a céget. Személyes felelősségemmel kapcsolatban pedig azért nem tudok mérleget vonni, mivel az utolsó három hónap kivételével csak az igazgatótanács elnökeként dolgoztam. Ez nem operatív, hanem stratégiai funkció. Az volt a dolgom, hogy a HospInvestnek minél több kórháza legyen, a cég napi ügyeivel nem foglalkoztam. Nyilván lehetett volna jobban csinálni, de ennél jobb menedzsment se tudta volna kompenzálni a külső körülményeket. Össze kell hasonlítani a számokat! Csak azzal, hogy a finanszírozásban különbséget tettek a vállalkozások és a költségvetési intézmények közt, legalább 600 millió forintot veszítettünk, a vizitdíj visszavonása további 100 milliós bevételelmaradást okozott, a válság miatti forráskivonás újabb 700 milliót vett el a HospInvest által üzemeltetett intézményektől. Így csak 2008 szaldója a külső körülmények miatt csaknem mínusz 1,5 milliárd... A múlt év végén az EBRD nyomására lecseréltük a menedzsmentet. Új emberek jöttek, akik feltárták a belső tartalékokat, köztük a menedzsmenthibákat, és 2009-re szerveztek egy reorganizációs programot, de végrehajtására már nem került sor a CIB lépése miatt. Ennek a tervnek a maximális hozadéka 200 millió forint lett volna. Ennek alapján is mondom, hogy a külső és a belső hibákból származó veszteségek közt nagyságrendbeli a különbség.

- Ha most állhatna a rajtvonalra, mi az, amit másként tenne?

- Bizalmatlanabb lennék. De valójában nem tudom, hogy így lenne-e, mert sok minden nem volt előre látható. Épp az volt a legnagyobb menedzsmenthiba, hogy 2006-ban elhittük, lesznek reformok. Az egészségügyi intézmények gazdasági társasággá alakulását a kormány szorgalmazta, majd pénzügyileg azt preferálták, aki nem alakult át. Azokat, akik megtették, büntette a finanszírozás, mert nem juthattak hozzá minden olyan pénzhez, ami az önkormányzati és állami intézményeknek járt. Azt gondolom, három éve még el lehetett hinni, hogy ha az egészségügyben végbemegy egyfajta reorganizáció, azután több forráskivonás nem lesz az egészségügyből. Miért is ne lehetett volna ezt elhinni?

- Érvelésének ellentmond, hogy van számos más kórház-üzemeltető cég, amely még mindig talpon van...

- Hasonló veszteségeik vannak, mint a HospInvestnek. Még ha egyelőre csend is van köröttük, napjaik meg vannak számlálva.

- Mi történik most a kórházakban, mit éreznek majd meg ebből a betegek?

- Ha jól csináljuk, akkor a viszszaadási folyamat a betegek számára észrevétlen marad. Jobb intézményeket hagyunk magunk mögött, mint amilyeneket átvettünk. Kiskunhalason csaknem kétmilliárdos fejlesztést hajtottunk végre, valamennyi kórházban modernizáltuk a diagnosztikát, átalakítottuk a sürgősségi fogadóhelyet. Ha az önkormányzatok megtartják azt a struktúrát, amit összeraktunk, akkor van négy jó kórházuk. Ezekben rend van, racionálisan zajlik az ellátás, válogatott, morálisan is jól összerakott csapatok dolgoznak. Az idő igazolni fogja mindezt.

- Vannak garanciák a rendszerben, amelyek megakadályozzák a visszarendeződést?

- Nincsenek, de az átadás arról is szól, hogy erről meggyőzzük az önkormányzatokat. Ők vannak könnyebb helyzetben, hiszen a HospInvest egy sor olyan lépést meglépett a racionalizálással, amire ők képtelen voltak.

- Előfordulhat, hogy az elszámolás szaldója pozitív lesz, s végül az önkormányzatoknak még fizetniük is kell?

- Ez még nem látható pontosan előre, de úgy véljük: a mi követelésünk lényegesen nagyobb, mint az önkormányzatoké. A lényeg, hogy a felszámoló rendezze az adósságokat. Ha az OEP kifizeti a járandóságainkat, nem lesz baj.

- Mi lesz például az átvállalt műhibaperekkel?

- Még nem tudom, ezek is az átadás megoldandó problémái közé tartoznak, majd menet közben kiderül. Egyelőre azt tudom, hogy 2500 munkavállalónk van, 1500 egyedi munka- és 900 beszállítói szerződést kell az önkormányzatoknak egyenként átvenniük és újratárgyalniuk. Több tucat telephely van, ahol el kell számolni. Ezenfelül vannak hatósági eljárások is a tb-ügyintézéstől az új ÁNTSZ-engedélyek megszerzéséig.

- Mennyi pénzt vitt haza ebből a "buliból"?

- Nem vittem, hanem hoztam. A hazai egészségügyi rendszer működtetéséhez a családi vagyonomból egymilliárdot adtam.

- Elszegényedett?

- Azt nem mondanám, de a veszteség, amit vagy közvetlenül, vagy más vállalkozásomon keresztül befektettem, ennyi. A feleségemnek még meg sem mertem mondani.

- Ha mérleget vonna, mit nyert?

- Nem kevés pénzt cseréltem tapasztalatra. Létrehoztuk azt a kórház-működtetési modellt, amellyel hatékonyabban üzemeltethető az intézményrendszer. Ezt a tudást nyertem, s szeretném látni az ellendrukkereinket akkor, amikor rádöbbennek, hogy nincs más út, mint a HospInvest-modell.

- Húsz éve van a "piacon". Mit gondol, fölösleges időtöltés volt, vagy emelkedőben az árfolyama a tanácsadói szektorban?

- Nem kaptam még ajánlatot, de ha lenne, elhárítanám. Az egészségügyet jó időre befejeztem.

- Mit fog csinálni?

- Egyelőre rengeteg a dolog a HospInvest felszámolása körül, amíg az utolsó per le nem zárul, addig van mit tennem. Ez még hosszú hetekig-hónapokig eltarthat.