A hét végén száznapos fordulóhoz érkezik a Bajnai Gordon vezette válságkezelő kormány, amely - a miniszterelnök bevallása szerint - már meglépte a legfájdalmasabb intézkedéseket, de számos érdemi és nem kevésbé nehéz döntést kell még meghoznia a költségvetés elfogadásáig.

A kormány a következő hetekben további jelentős átalakításokra és költségcsökkentésre készül - az önkormányzati rendszerben és a közösségi közlekedésben egyaránt. Mint ismert, Bajnai három számot kért "kőbe vésni" a szocialisták legutóbbi kongresszusán: a 3,9 százalékos hiánycélt, a MÁV jövő évi költségvetésének 40 milliárdos megkurtítását és - a korábban már többször említett - 120 milliárdos spórolást az önkormányzati rendszerben. Ez utóbbi kapcsán a miniszterelnökhöz közel álló forrásból úgy értesültünk: Bajnai Gordon nem készült "fűnyíróelvszerű" kiadáscsökkentésre, ahogyan arra sem, hogy átfogó rendszerátalakításokba kezdjen; ez utóbbihoz ugyanis kétharmados parlamenti többség kellene. Az ellenzék álláspontját ismerve ez most sincs meg, ahogyan nem volt a Gyurcsány-kormány regionalizációs törekvései mögött sem.

Értesüléseink szerint Bajnai Gordon a kitűzött 120 milliárd forintot elsősorban az igazgatási, fejlesztési, kulturális, szociális, oktatási és helyi egészségügyi költések megkurtításában látja. Nem egységesen, hanem a helyi szinteket külön-külön megvizsgálva. Számos olyan ágazati - és egyébként feles - törvényt fognak visszavonni, amelyek miatt az önkormányzatok "feje már régóta fáj". Így bizonyos feladatköröket elvonnak, s ezzel humánerő- és pénzügyi forrás is felszabadul. Az igazgatási költségek csökkentését jelzi például az adótörvények bizonyos része: az iparűzési adót és az új vagyonadót például már az APEH és nem az önkormányzat szedi be. Ezzel felszabadul az apparátus egy része, ez szintén költségcsökkentést hozhat. Úgy tudjuk, a kormányfő abban is lehetőséget lát, hogy csökkentsék az "önkormányzati vízfejeket", vagyis kurtítsák a képviselők számát, az önkormányzati cégek vezetőinek, irányítóinak létszámát, és/vagy maximalizálják a fizetésüket, esetleg - ahogyan ezt a kormánytagokkal és az állami cégvezetők esetében megtették - elvonják
a prémiumokat, jutalmakat. Az önkormányzatok döntéshelyzetbe kerülhetnek, hogy milyen beruházásba kezdjenek bele, mekkora önrészszel, és mit halasszanak el.

Úgy tudjuk, hogy a kormány nem kíván "felülről beleszólni" az önkormányzati spórolásba, egyszerűen meghatározza a keretösszeget, amelyet bizonyos területeken felhasználhatnak, s ezzel kényszeríti őket racionális, ésszerű és a pazarlást elhagyó gazdálkodásra. Ez adott esetben - például - iskolabezárásokhoz is vezethet helyi szinten: a költségcsökkentés jegyében ugyanis irracionális lesz fenntartani például olyan kisiskolákat, ahova csak 40-50 gyermek jár. Esetleg több önkormányzat közös fenntartásába kerülnének olyan szolgáltatások (legyen az kultúra, oktatás vagy egészségügy), amely jelen formájában kihasználatlan és pazarló.

Egyelőre szkeptikusan fogadja az elképzeléseket Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára, aki lapunknak nyilatkozva emlékeztetett arra: a feladat-hatásköri törvényt még 1991-ben fogadták el átmeneti jelleggel, és azóta sem sikerült érdemben áttekinteni. Zongor szerint a teljes kérdéskört "asztalra kell pakolni, belecsipkedni nem érdemes". Az önkormányzati oldal kompromisszumkész, de ehhez érdemi tárgyalások kellenek. "Az a játék nem megy, hogy a közszolgáltatások minőségét növeljük papíron, a forrást viszont már nem rendeljük mellé, a konfliktust pedig letoljuk az önkormányzatnak. Nézzük meg, hogy a feladatokat hol lehet a legkorrektebb módon megoldani. Van mit faragni a bürokratikus párhuzamosságokon, a tiszteletdíjakon is lehet négy-ötmilliárdot spórolni. Nem hiszem azonban, hogy ebből január elsejével lennének olyan törvények, amelyek kiszámíthatóan 120 milliárdot megtakarítanának a rendszerben", fogalmazott Zongor.