Tizenkét év alatt összesen 464 milliárd forintot osztott szét az állam a magyarországi települések között területfejlesztési célokra. Az 1996-ban létrehozott támogatási rendszer feltételei - bizonyos hangsúlyeltolódásoktól eltekintve - lényegében az indulástól kezdve változatlanok. Legfeljebb az elvárt önrész mértéke csökkent folyamatosan. Az utóbbi hónapokban pedig a gazdasági válság hatására lazítottak az elvárásokon: a vállalt foglalkoztatási kötelezettségek teljesítésére haladékot kérhettek a pályázók.

Az állami költségvetés öszszesen tíz címen osztott pénzt. A helyi önkormányzatok elsősorban közlekedésfejlesztésre, oktatási, egészségügyi, gazdasági és környezetvédelmi beruházásokra kérhettek és kaptak támogatást. A legjelentősebb tétel a közútépítés volt, a támogatások ötödét fordították erre a helyhatóságok. Hasonló mértékben költöttek óvoda, iskola, illetve egészségügyi intézmények kialakítására, bővítésére, valamint csatornaépítésre, szennyvízkezelő létesítményekre, inkubátorházak létesítésére. Jutott a pénzből tanyák közműrendszereinek európai szabványosítására, illetve településrendezési tervek készítésére.

A támogatási rendszert értékelő Szaló Péter, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium szakállamtitkára a munkahelyteremtést és -megőrzést tartotta a program legfontosabb eredményének. Az állami támogatás révén csaknem 36 ezer új munkahely létesült, a meglévők közül pedig 65 ezret sikerült megtartani a pályázati rendszerrel. A főként az eredményekre fókuszáló minisztériumi értékelés bíráló jellegű elemeként a források szétaprózottságát említette a szakállamtitkár. Kár lett volna tagadnia.

A vizsgált időszakban öszszesen ötvenezer pályázat nyert. A hazai települések 95 százalékán valósult meg olyan fejlesztés, amelyet területfejlesztési előirányzatokból valósítottak meg. Ez jól hangzik, hiszen mindenkinek jutott valamicske az állami pénzekből, csakhogy ennek következményeként az egy projektekre jutó átlagos támogatási érték alig 9,3 millió forint volt, de például a Dél-Dunántúlon még ennél is kevesebb: 3,4-5 millió forint. Mit lehet ebből kihozni? Járdát, kisebb falvak rendezési tervét, szépségflastromokat a faluházra.

A rendszer bírálói úgy vélik, hogy a százmilliárdok foltozgatásra voltak jók. A jövőbeli sikerhez szükséges - új piacokat nyitó, új kötődéseket és tudást teremtő - innovatív rugalmasság kialakítására a támogatások elosztásának ez a módja nem volt alkalmas. Sokan úgy értékelik, hogy a különösen hátrányos helyzetben lévő falvak felzárkóztatására például teljesen feleslegesen osztottak szét 130 milliárdot. A szűkös költségvetésből megvalósuló, gyökértelen, a helyi közösség életére kevéssé ható beruházások településmegtartó hatását várhatóan gyorsan kikezdi a válság. Ha ezt a pénzt célzottan a felemelkedés esélyét magukban hordozó településekre költötték volna, akkor ezeknek most komoly esélyük lenne a megmaradásra. Így viszont végképp alulmaradhatnak a tőkéért és a beruházásokért vívott küzdelemben.

Egyelőre azonban nincs napirenden a településfejlesztési támogatás rendszerének átalakítása.