"Nehéz lenne tovább rontani a tantárgy helyzetét. Gyakran 30 vagy a fölötti létszámban, heti két órában nehéz megszerettetni a tárgyat, főleg a tanárok ilyen magas heti kötelező óraszáma mellett" - ezt válaszolta egy kémia szakos tanár az Országos Köznevelési Tanács által összeállított, a természettudományos oktatás helyzetét firtató kérdésekre. Az oktatási tárca döntés-előkészítő testületének internetes kérdőívét 1033 érintett töltötte ki. A fizika- és a kémiatanárok tíz, a biológiatanárok öt százaléka válaszolt a kérdésekre.

A szaktanárok leginkább az alacsony óraszámokat nehezményezik. Az 1978-as tantervhez képest mára a természettudományos tárgyak óraszámai csaknem 40 százalékkal csökkentek. A kérdőív utolsó részéhez megjegyzéseket lehetett fűzni: a lehetőséggel élő 488 pedagógus közül 313 panaszkodott az alacsony óraszámra. "Megalázóan kevés óraszám ne fordulhasson elő. Ha tanítunk egy tárgyat, akkor adjuk meg a lehetőséget a tanárnak és diáknak is az érdemi munkához. Ha nem tudjuk, hát ne tanítsuk a tárgyat", írta egyikük.

Az általános iskolákban többnyire átlagosan heti 1,5, a középiskolákban heti két óra jut egy-egy természettudományos tárgyra. A kérdőívek eredményeit az Újpedagógiai Szemlében összefoglaló Radnóti Katalin, az ELTE-TTK Fizikai Intézetének főiskolai tanára rámutatott: az óraszámok közelítenek az oktatási tárca kerettantervében megadottakhoz. Ennek oka az lehet, hogy bár az iskolák elvileg szabadon dönthetnek az óraszámokról, egy központi dokumentumra hivatkozva kevesebb feszültség keletkezik a tantestületben.

Az alacsony óraszámokból következik, hogy a természettudomány-szakosok nagyon sok diákot tanítanak: átlagosan 25 fős csoportokat, de vannak 30 fő fölötti osztályok is. Ezeket a tárgyakat nem tanítják osztott csoportban, mint például a nyelveket vagy a matematikát - ez is feszültséghez vezet. "Vegyszerekkel dolgoztatni (tanulókísérlet) laboráns vagy asszisztens nélkül 30-36 diákot, nem lehet" - írta egy kémiatanár.

A problémafelvetések másik nagy halmaza ugyanis a kísérletek feltételeinek hiánya. A felmérés szerint 745 pedagógus szaktanteremben tanít, szertára 863-nak van, laboratóriuma csak 111-nak. "Heti egy órában szaktanterem és vizesblokk nélkül, vegyszerhiányban nehéz látványosan és színesen tanítani", vázolja a problémákat az egyik pedagógus. Egy általános iskolai kémiatanár azt írja: "A gyerekeket az elméleti rész nem köti le. A gyakorlati oktatáshoz viszont nem áll rendelkezésünkre a megfelelő felszereltség".

Mindezek függvényében nem meglepő, hogy az órák alig harmadában mutatnak be kísérleteket a tanárok. Semmi sem lehetetlen persze: volt egyetlen egy olyan válaszadó, aki 100 százalékban tanulói kísérletekkel dolgozik. "Mivel a felszerelés meglehetősen lepusztult, az Öveges-módszerrel dolgozom. Gyakorlatilag mindennel tudunk kísérletezni, ami körülvesz bennünket. A tanári kísérletet is a gyerekek végzik el azokkal az eszközökkel, amelyekből csak egy van", írta ez a pedagógus.

A kérdőívekből az is kiderült, hogy az iskolák számítógépes felszereltsége és a pedagógusok informatikához való hozzáállása az utóbbi években sokat javult, a szaktanárok többsége azonban nem a tanórán, hanem az adminisztrációhoz vagy a felkészüléshez használja a számítógépet. A válaszokban tetten érhető az interaktív táblák használatától való idegenkedés is: "Interaktív tábla - szép álom, mikor laboráns nincs, és félévente 600 lapot fénymásolhat egy tanár!".

Komoly probléma az is, hogy a tanításra még mindig leginkább a frontális módszer jellemző - vagyis a tanár kiáll, leadja az anyagot, illetve minden diák azonos feladatot old meg. A pedagógusok ezt a magas csoportlétszámokkal és az alacsony óraszámokkal magyarázzák.

A szöveges válaszok közt gyakran felbukkant az a probléma is, hogy a tananyag túl elméleti. "Figyelnünk kellene arra, hogy a kémia oktatása ne menjen túl elvont irányba. Kapcsolódjon a hétköznapi megfigyelésekhez. A háztartási kémia, a konyhakémia, a környezeti kémia sokkal hangsúlyosabb kellene, hogy legyen", írta egy kémiatanár. Egy fizikatanár pedig úgy fogalmazott: "Feleslegesnek tartom a számításos feladatok túlburjánzását. Ettől utálják és nehéz a fizika! Városunkban az önkormányzat felméri a gyerekek természettudományos ismereteit. Pl. : Mi a forgatónyomaték jele, kiszámítása? Felháborító!!!"

Amerikában taníthatnak a matektanárok

Ma választják ki Debrecenben azokat a természettudományokat tanító pedagógusokat - főként matematikatanárokat -, akik elsőként utazhatnak ki három évre az USA-ba tanítani egy nemzetközi csereprogram keretében. Az idén indult Chicago Public Schools Vendégtanár Program legfőbb célja a tanítási módszerek összevetése, valamint szakmai továbbképzési közösségek kialakítása a csereprogramban részt vevő magyar vendégtanárok és a chicagói állami iskolák tanárai között. (V. A. D.)