Kiszelly Zoltán: Stróman-elnök jöhet.

Szinte mindegy, hogy ki lesz az SZDSZ elnöke, Retkes Attila, Badacsonyi Szabolcs vagy Weinek Leonárd. Ha nincs ott a parlamentben, s nem szólal fel, hogyan ismerik meg a választók? Vannak irányvonalbeli különbségek, Retkes (Demszky Gábor és Fodor Gábor támogatásával) inkább ellenzéki szerepet képvisel, szembemenne a kormányzati válságkezeléssel, Badacsonyi együttműködés párti, Kóka Jánosékhoz kötődik, Weinek pedig az "internacionalista" irányt nemzeti szabadelvűségre cserélné; ez leginkább a Tölgyessy-vonal felelevenítése, s Szent-Iványi Istvánhoz áll közel. De ennek nincs jelentősége, ha a parlamentben Kóka János frakcióvezető szólal fel, megjelenítve az SZDSZ irányvonalát. Mivel egyik elnökjelölt sem integráló személyiség, az SZDSZ-nek nem lesz "még egy Kuncze Gábora". A megválasztott elnök a legkisebb közös többszörös lehet, aki "nem sok vizet zavar". S ha a választásokon nem a pártelnök lesz a listavezető, a miniszterelnök-jelölt, akkor úgynevezett stróman-elnöke lesz az SZDSZ-nek. Erre pedig nem lehet győzelmi stratégiát építeni, maximum túlélőt.

Vasali Zoltán: Kis, Tölgyessy, Magyar vagy Kuncze után...

Most már inkább csak átok a párton az SZDSZ korábbi szerencséje, hogy mindenki ikonszerű elnökökre emlékszik, akiknek a neve egy-egy óriásprojekthez kötődik, Kis János és Tölgyessy Péter esetében ez a rendszerváltás. Szenvedtek is valahol ezektől a "nagyoktól". Badacsonyi vagy Weinek, lehet tehetséges fiatal politikus, de a választásokig szinte lehetetlen felépíteni. Ez a kapkodó utódkeresés ráadásul akkor is átlátszó, ha a liberálisok a kilencvenes évek óta foglalkoztak ezzel. A múlt pedig azért is kísérthet erősen az SZDSZ-ben, mert közismerten szuverén, önálló elképzelésekkel rendelkező politikusok alkotják a pártot, és a nagy elődök tekintélye éppen ennek a közegnek az összetartásához volt nélkülözhetetlen. Ezzel már megszenvedett Magyar Bálint is, de Kuncze Gábornak szintén több kellett a sikerhez, mint szimpla humorérzék. Az ifjú szabaddemokrata titánok egytől egyig ambiciózusak, képesek a logikus érvelésre, de ez a bejutási küszöb alatt stagnáló párt feltámasztásához kevés. Citálhatnánk az MDF túlélési stratégiáját, de Bokros Lajos példája is arról szól, hogy nincs generációváltás a politikában. A feltörekvő LMP csak azért hozhat új és fiatal arcokat, mert ott maga az üzenet és a formáció hozta meg a sikert. Mit lehetne még az SZDSZ-ben kitalálni, amit egy új elnökhöz köthetünk? Talán Gusztos Péter visszalépése bizonyítja a leginkább: ez a hajó már annyira süllyed, hogy lassan a vizet is felesleges kilapátolni belőle.

Török Gábor: B kategóriás elnökválasztás.

Tanulságos, ahogy az SZDSZ az elbukott EP-választás után pillanatok alatt "elkisgazdásodott". Pedig nem volt a csillagokban megírva, hogy a vereséggel vége; ám a párt mégis "önbeteljesít". Miközben a szinte teljesen ismeretlen jelöltek versenye a "ki lesz az SZDSZ utolsó elnöke?" kérdésre keresi a választ, a háttérben még mindig jelentős erők mozdulnak meg - egymás ellen. Az SZDSZ korábbi vezetői egy csapásra eltűntek a színről, pedig bizonyára sokan kíváncsiak lennének arra, hogy a két százalékhoz vezető folyamatban milyen felelősséget viselnek. A reflektorfénybe így olyan súlytalan politikusok kerültek, akiknek semmi esélyük nincs arra, hogy megállítsák a lejtőn a pártot. Ehhez ugyanis első lépésben vissza kellene állítaniuk a párt egységét. Így Retkes, Badacsonyi vagy - a még ebben a szokatlan mezőnyben is esélytelennek tartott - Weinek megválasztása esetén csak arra lehet képes, hogy a még állva maradt két erős ember, Kóka frakcióvezető és Demszky főpolgármester küzdelmében pillanatnyi előnyhöz segítse az egyik szereplőt - de a párt helyzetén érdemben nem változtathat. Az SZDSZ-ben zajló védharc így legfeljebb egyetlen szempontból lehet releváns: a kormány támogatottságát illetően. Bár csütörtökön mindhárom jelölt hitet tett a kormány válságkezelése mellett, azért lehet, hogy ha Retkes nyer, Demszkyék megpróbálják elmozdítani Kókát, s ez akár a költségvetés elutasításának szándékához is vezethet. Könynyen lehet azonban, hogy a Bajnai-támogató liberálisok a parlamentben megtalálnák a módját, hogy megszavazzák a költségvetést. Ha viszont a Kóka János által támogatott Badacsonyi győzne, a parlamenti választásig a kormányfő nyugodt lehetne a liberálisok szavazatát illetően, miközben az SZDSZ egysége így is kétségessé válna. Bárhogyan lesz, az biztosnak látszik, hogy a B kategóriás elnökválasztás már az SZDSZ történetének kisgazda szakaszához sorolható; különösen, ha igazak lesznek azok a jóslatok, amelyek határozatképtelen vagy vitatott legitimitású küldöttgyűlést jósolnak.