őket. Ha megjelennek, az már önmagában ellenszegülés, hiszen épp azzal az érvvel tiltotta meg létezésüket a bíróság, hogy a nyilas egyenruhára emlékeztető öltözetben és alakzatba rendezett vonulásaik semmivel sem indokolható félelmet keltenek.

De honnan tudhatná a rendőrség, hogy a bíróság mire gondolt? A bő egy hete született ítéletet még nem írták le. A Fővárosi Ítélőtábla honlapján két és fél sor szerepel e perről. Annyi, hogy a bíróság jóváhagyta az első fokú ítéletet. Csakhogy a másodfokú döntés épp attól igazán fontos, amiben különbözik az elsőfokútól, amelytől ugyanis akár még masírozhatna a gárda ma és mindörökké a város szívében, vagy cigányok lakta falvakban. Csak a másodfok terjesztette ki a feloszlatást az egyesületről a gárdára is.

A rendőrség vezetősége bizonyára azért, hogy segítse emberei tájékozódását, csütörtökön közleményt adott ki, amely szerint a garázdaság megítélése tekintetében eligazító jellegűek "azok a bírósági ítéletek, amelyek egyes magatartásokat félelemkeltőnek minősítettek". Aki látta már leírva az ítéletet, talán értheti, hogy az abban foglaltakra gondolnak. De még senki nem láthatta.

Amíg ezt a verdiktet nem foglalták írásba, elvileg nem szolgálhat eljárás alapjául. Csakhogy a rendőrnek megint döntenie kell. Egy olyan világban, ahol azóta, hogy a tévé épülete előtt majd' meglincselték őket, a politikai helytállás jelképévé vált, hogy rendőrt ütni, vágni, dobni lehet betonnal, vascsővel, kővel, bármivel. Ahol abból építhetett politikai karriert egy jogásznő, hogy a túlkapásokat egyre csak vitte bíróságra, kamerák elé, s tette ő és a szélesen vett jobboldal is szabállyá, hogy kordont s rendőrt dönteni egyaránt nemzetnek tetsző tett, s csak az elmért, durva reakció ocsmány bűncselekmény. Így jutott a helyzet egészen odáig, hogy amikor a múlt szombaton a rendőr a feloszlatni rendelt tüntetésről elvitte Vona Gábort, a Jobbik elnökét, egyben gárdavezetőt, bajtársiasan simogatta a politikus kobakját, s biztató szavakkal illette őt. Persze megeshet, hogy szövetségesek is, hiszen ötezer rendőr tartozik abba a szakszervezetbe, amely az EP-választásokon a szövetségese volt Vona pártjának, a Jobbiknak, amely létrehozta a köztársaság bírósága által feloszlatott gárdát.

E teljes erkölcsi és jogi bizonytalanság közepette a feloszlatott gárda folyamatosan tartja a toborzókat, miközben a még csak nem is az ő közvetlen szellemi hátterüket adó jobboldali médiában - nemrég történetesen a Gondola.hu-n - oly okfejtésekkel találkozni, hogy a cigányság nem átallja a felvehető biztosítási díj reményében baleset áldozatává tenni gyermekeit, amint az Olaszliszkán is történt. A romlás olyan mókuskereke pörög itt, ami a végletekbe kergetheti azokat a gárdistákat is, akiket valamiféle naiv jó szándék vezet. Talán a mai az egyik utolsó lehetőség arra, hogy rendőrök és tüntetők egyaránt bizonyítsák, halálosan komolyan veszik magukat, vagyis a jogállamot - rólunk már nem is beszélve.