Nem az egyetem sok, hanem a hallgató kevés
- Miután kinevezték a Magyar Rektori Konferencia elnökévé, több lapban azt írták: "főrektor", vagy "a rektorok rektora" lett. Mi a feladata ennek a szervezetnek és az elnökének?
- Nem szeretem az ilyen hangzatos kifejezéseket. A Magyar Rektori Konferencia a 69 magyarországi felsőoktatási intézmény autonóm, nonprofit érdekvédelmi szervezete. Joga van a felsőoktatást érintő kérdésekben véleményt mondani, javaslatot tenni, a döntés-előkészítésben részt venni - de a véleményét nem kötelező figyelembe venni. Az elnökség az igazi döntéshozó szervezet, de megszerveztük, hogy online módon minden rektor minden kérdésről elmondhatja a véleményét, és szavazhat is. Mindegyikünknek mértéktartást és szolidaritást kell gyakorolnia egymás irányában.
- Ez talán nem is olyan könnyű, hiszen a közkeletű vélemény szerint túl sok a felsőoktatási intézmény, és némelyikben alacsony szintű oktatás folyik. Egy részüket be kellene zárni.
- Akik ezt mondják, nem ismerik a valós helyzetet. Az állam csak a saját intézményeit zárhatja be, ha akarja - de a 69-ből csak 29-nek az állam a fenntartója. A többi magán- és egyházi intézmény - ott az lehet kérdés, hogy hozzájárul-e az állam a finanszírozásukhoz. Egyébként az állami intézményekben is egyre kevesebb az állami bevétel: forrásaink 40 százalékát már a piacról szerezzük be. Ma 380 ezer hallgató van a rendszerben, 30 ezer oktató-kutató, és 25 ezer egyéb közalkalmazott dolgozik a szférában. A magyar felsőoktatás körülbelül 500 ezer hallgatót lenne képes oktatni. Azt is mondják sokan, hogy csökkentsük az oktatói létszámot, mert néhol több az oktató, mint a hallgató, de ők sem ismerik a helyzetet. Vannak kisebb szakok, amelyek magas szintű teljesítményéhez igenis kellenek nagy tudású emberek - akkor is, ha ott nem képeznek százával hallgatókat. Nem az intézményeket kellene leépíteni, hanem az ellátható további mintegy 120 ezer helyre külföldi hallgatókat szerezni.
- De a külföldi egyetemek megjelenése purparlét váltott ki.
- Ez két teljesen különböző dolog. A Magyar Rektori Konferencia egységes volt abban, hogy ne engedélyezzék bizonytalan színvonalú külföldi egyetemek megjelenését. Legfeljebb úgy, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság velük szemben is érvényesíti ugyanazokat a követelményeket, amelyeket a magyar felsőoktatás számára előír - máskülönben nem lenne esélyegyenlőség, és ellenőrizetlen módon lehetne diplomákat osztogatni. Mi azt támogatjuk, hogy ahol csak lehet, a magyar egyetemeken induljanak idegen nyelvű kurzusok külföldi hallgatók számára. Szegeden az orvosi, fogorvosi és a gyógyszerészkaron eddig is volt ilyen, de miért ne lehetne a természettudományi, a mérnöki vagy a gazdaságtudományi karon is? Az idegen nyelvi oktatási kultúrának nem mindenütt vannak hagyományai, ezért, legalább kezdetben, oktatókat is kellene külföldről idehívni. Nem azért, hogy kitúrják az ittenieket, hanem hogy segítsenek, mintát adjanak abból, ami másutt már mindennapi gyakorlat.
- Azt mondta, a felsőoktatási intézményeknek szolidárisaknak kell lenniük egymással. De közben konkurensei is egymásnak: nem azonos színvonalú diplomát adnak ki, és a nagyobb halnak az az érdeke, hogy felfalja a kisebbet.
- Nem a Magyar Rektori Konferencia dolga eldönteni, hogy ki milyen értékű diplomát ad ki. Magánvéleménye mindenkinek lehet, de amíg a Magyar Akkreditációs Bizottság a szükséges feltételeket rendben találja, addig senkinek sincs joga megkérdőjelezni mások diplomájának értékét. Más mérőszámok is vannak: a publikációk, az idézettségi indexek, az elnyert kutatási támogatások. A diploma minőségét végső soron a piac dönti el. Ezt is lehet mérni a kibocsátott diplomások elhelyezkedési rátájával.
- Számos intézményben nem is gyűjtenek ilyen adatokat.
- Felállt egy központi program, amely a felsőoktatás egészére megteremti a pályakövetési rendszer egységes műszaki feltételeit. Ez még nem mindenütt működik jól, de a nem túl távoli jövőben már nem az intézmények kényére-kedvére lesz bízva, hogy fel tudnak-e mutatni pályakövetési adatokat. Ez akkor fog megbízhatóan működni, ha kimondják, hogy csak az kapja meg a működési támogatást, akinek van ilyen adatsora. Onnantól kezdve mindenkinek lesz.
- Gyakran mondják: az egyetemi képzés köszönő viszonyban sincs a munkaerő-piaci igényekkel. Több informatikus kéne s kevesebb jogász. Kevesebb diplomás, több kőműves.
- Ki mondja meg a gyereknek, hogy a te képességeiddel inkább kőműves legyél, ne jogász, mert boldogtalan és sikertelen leszel egy öldöklő versenyben? Ilyen beavatkozás csak a szülő joga lehet.
- Hogyan tájékozódnak a szülők? Az számít, mi a gyerek álma, vagy mire van szükség a munkaerőpiacon?
- A szülő attól függően választ, hol lakik. A szegedi szülő csak akkor viszi el máshová a gyerekét, ha itt nincs olyan szak, amit választott. Vannak dinasztiák: például az orvos családokban a gyerekek rendszerint követik a szüleiket. Vannak bizonyos ikonok: hosszú ideje jó hírű egyetemek, amelyekben akkor is megbíznak, ha túl sok konkrétumot nem tudnak róluk.
- Idén végeznek először a bolognai rendszer szerinti 3 éves alapképzésben részt vett hallgatók. Sokak szerint ezzel a diplomával nem lehet elhelyezkedni, és egyes országokban már elismerik a modell kudarcát.
- Meggyőződéssel cáfolom, hogy az alapdiplomának ne lenne értéke. Az egykori Szegedi Élelmiszer-ipari Főiskolán, amely most az egyetem mérnökkara, három és fél év alatt képeztünk ki élelmiszeripari üzemmérnököket - használható tudást adtunk nekik. A műszaki vagy az agrárpályákon egyértelmű, hogy használható ez a diploma. Tudomásul kell venni, hogy ma már az alapdiploma lesz egyenértékű a korábbi érettségivel, és ha majd az új klinikánkon sok lesz a külföldi beteg, akkor több nyelvet tudó, művelt, bölcsészdiplomás recepciósok fogadják őket kedvesen. Az új rendszer a munkáltatóktól is együttműködést követel. Nyitott gondolkodású, képezhető embereket kapnak tőlünk: formálják őket olyanra, amilyenre szükségük van!
- A fejkvótarendszer miatt az alkalmatlan hallgatók is előbb-utóbb diplomát kapnak.
- A normatív finanszírozás mindenkit rákényszerít, hogy benntartsa a hallgatókat. Régóta mondom, hogy teljesítményorientált finanszírozásra van szükség. A normatíva helyett - vagy mellette - extra támogatást, netán kutatóegyetemi státust kellene adni a jól teljesítő intézményeknek. Nem néhány milliárdot, hanem hoszszú távon biztos támogatást.
- Azt hallani, az IMF előírta a kutatás-fejlesztésre fordítható állami támogatás visszafogását.
- Elképzelhető, hogy a valutaalappal kötött megállapodásban van ilyen klauzula. Az szomorú lenne. Valószínűleg nem véletlen, hogy titokban ki akarták venni a költségvetésből az állam által folyósított innovációs hozzájárulást - ezt végül az Innovációs Szövetséggel és az MTA-val együtt sikerült megakadályoznunk. A szegedi egyetem bevételei között közel egymilliárd forint az innovációs járulék és 600 millió a szakképzési hozzájárulás. Teljesen átlátható módon arra költjük, amire szánják - de ezek nélkül nagyon nehéz helyzetbe kerülnénk.
- Többek között az MRK elnökségének - melynek ön alakulása óta tagja - a közbenjárására módosították a felsőoktatási törvényt: a korábbiakkal ellentétben a harmadik ciklusban is indulhat a rektorválasztáson. Enynyire megszerette?
- Furcsa volt az eddigi helyzet: az egyetemi főtitkár, főigazgató akármeddig maradhat a posztján. De az Alkotmánybíróság elnökét többször is újraválaszthatják, egy polgármester vagy miniszterelnök is akárhányszor újraválasztható - csak a rektor, a rektorhelyettes és a dékán nem. Megkérdeztünk alkotmánybírákat, s szerintük sem volt akadálya, hogy a törvényt úgy módosítsák: harmadik ciklust is vállalhasson egy rektor, ha megválasztják. Az MRK elnöksége által javasolt szigorítással fogadták el a törvénymódosítást: a harmadik ciklushoz - ellentétben az első kettővel - már a szenátus kétharmadának a támogató szavazata szükséges. Két ciklus alatt nagy rutint lehet szerezni. Ez egyrészt jó, másrészt figyelni kell arra, hogy aki csak rutinból dolgozik, annak csökken a teljesítménye. Már 2003-ban, amikor először megválasztottak, azt mondtam: főállású rektornak tekintem magam, noha azóta megírtam a nagydoktorimat is.
- Azt írták önről, Magyar Bálint barátja, SZDSZ-es, képviselőjelöltként is indult a párt színeiben.
- Meg azt is sugallták: én irányítom Sándor Klárát, az egyetem oktatóját, hogy verje szét a magyar felsőoktatást. Azt miért nem írták, hogy én irányítottam Balogh Elemér professzor társamat, volt fideszes polgármesterjelöltet, aki simán elvesztette a választást, viszont később az AB tagja lett? Vagy más, itt oktató parlamenti képviselőket minden politikai oldalról? Valóban hagytam magam rábeszélni 1998-ban, hogy képviselőjelölt legyek, mert visszalépett valaki, és úgy nézett ki, hogy nem tud országos listát állítani az SZDSZ. Mindenki tudta, hogy egy csepp esélyem sincs. A pártnak sem voltam soha tagja. Magyar Bálint pedig már évek óta haragszik rám, mert nem egyeztem bele, hogy PPP-konstrukcióban Szegeden is építsenek 200 kollégiumi férőhelyet. Minisztersége idején ugyanannyi dologban értettem egyet és vitáztam vele, mint más rektortársaim. Barátság nem alakult ki közöttünk.
- Ha a politikában hatalomváltás lesz, zökkenőmentes lehet-e az átmenet a felsőoktatásban, vagy valamiképpen védelmezni kell a felsőoktatás autonómiáját?
- Hogy zökkenőmentes lesz, az talán túlzóan optimista megfogalmazás. De a rektori konferencia már eddig is összetartó szervezetnek mutatkozott. Elnökként súlyt helyezek rá, hogy a függetlenség és az autonómia ne csak eseti nyilatkozatokban, hanem proaktív tevékenységben, a játékszabályok változásának előzetes befolyásolásában is megjelenjen. Abban a kezdeményezésben például mindannyian egyetértünk, hogy 200 pont legyen a felvételi alsó határa - az alatt ne vegyenek föl senkit felsőoktatási intézménybe. Egy következő nagy kérdés az lenne, fenntartható-e a kétszintű érettségi a jelenlegi formájában. Nem biztos, hogy sikerül egységre jutnunk.
- Önnek mi a véleménye?
- Én az egyszintű érettségi híve vagyok, de az legyen kemény próbatétel. Ha valaki kiállja, méltósággal lehessen azt mondani: érettnek nyilváníttatott. De a mai rendszert nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni, mert a középiskolásoknak két évvel korábban dönteniük kell, hogy az emelt vagy a középszintű érettségit választják. Problémának tartom, hogy az egyes szakmák nem tudnak megegyezni: a Műegyetem például elhatározta, hogy jövőre minden szakára csak emelt szintű érettségivel lehet bejutni, miközben a Miskolci Egyetem vagy a műszaki főiskolák elfogadják a középszintűt is. Szerintem meg kell szüntetni az egymásra mutogatást, hogy keveset tudnak a gyerekek, mert rosszak a tanárok. Amire a szokásos válasz: azért rosszak a tanárok, mert rosszul tanítja őket az egyetem. És szeretném, ha ki lehetne szűrni, melyik tanár nem szereti a gyerekeket. Sok probléma van a rendszerben, amelyeket mind együtt végig kell gondolni a jövőben. Egy biztos: nem hagyható, hogy ennek azok igyák meg a levét, akik nem okolhatók érte. A rosszul működő oktatási rendszerekkel a gyerekek veszítenek a legtöbbet - pedig ők nem hibásak semmiért.
