"Nem szorítottuk ki az itt élőket"

- Pásztor Albert visszahelyezése ellen csak az ön által vezetett szervezet állt ki nyíltan. Vajon miért?

- Mert itt, a Józsefvárosban a cigányok és a nem cigányok együttélésének történelmi tapasztalatai vannak. Nem állítom, hogy a viszony zökkenőmentes, sok a feszültség, de elég pontosan látható, hogy a problémákat komplex módon, társadalmi rehabilitációval meg lehet oldani.

- Legalább nem érheti az a vád, hogy a főváros életidegen magaslatairól osztja az észt.

- Nem. Itt a Rákóczi tér és a Mátyás tér közt félúton beszélgetünk, itt születtem. Ismerem a problémát.

- És mások miért nem?

- A politikában eluralkodott a stratégiai gondolkodás hiánya. Inkább azt nézik, hogy hirtelenjében mi hoz szavazatokat. Tudjuk, hogy az igazán szegények, a romák többsége vagy a hajléktalanok nem mennek szavazni. Sokan mondják a mi pártunkban is, hogy nekünk csak azokra kell koncentrálnunk, akik stabil szavazóink, a nyugdíjasokra, a munkavállalókra, sok esetben az értelmiségre. Holott, és ezt az EP-választások igazolták, hoszszú távon ez rengeteg szavazatba kerül. A legtragikusabb azok helyzete, akik már a sokadik generációs munkanélküliséget élik. Csakhogy ugyanígy rettenetes azoké is, akiknek a termését ellopják a nyomorgók. Egyikőjükhöz sem voltunk igazán szolidárisak.

- Azért próbálkozott válaszokkal az MSZP. Például az Út a munkába programmal.

- Nem fogalmaztunk meg válaszokat. Az Út a munkához program elkésett, és részben rossz válasz, még akkor is, ha számos pozitív elemet tartalmaz. De vannak olyan részei, amelyek nem felelnek meg a kutatási tapasztalatoknak. Az egyik ilyen, hogy az út a valódi munkaerőpiacra - bármily furcsán hangozzék is - nem a közmunkán, hanem a feketemunkán át vezet. És az nem szerencsés, ha a feketemunkához szigorú, lényegében csak a dolgozókat érintő szankciók kötődnek, miközben nincs legális munkalehetőség. Az sem vezet sehova, ha értelmetlen árokásásra kötelezik a munkanélkülieket. Mondok egy példát: a sajókazai asszonykör összeírta, kik akarnak részt venni közmunkában. Háromszáz ember listáját vitték be a polgármesterhez, aki nem tud ennyi embernek közmunkát kitalálni. Abszurd azt büntetni, akinek az önkormányzat nem akar vagy nem tud közmunkát adni, ő pedig keres magának megélhetést, még ha feketén is. A kormánynak voltak hosszú távú elképzelései, de azokból szinte semmi nem lett. A Roma évtized programjából nagyon kevés valósult meg. A telepfelszámolási programból az lett, hogy a 770 cigánytelepből 29-hez nyúltak hozzá, meglehetősen alacsony hatásfokkal. Az állam nem biztosítja az etnikai adatok kezelésének lehetőségét abban az esetben, ha valaki romának vagy bármely más etnikumhoz tartozónak vallja magát. Emiatt nem lehet tudni, hogy a különféle esélyegyenlőségi programokban érintettek közül mennyi a roma, és a létszámarányuknak megfelelően jutnak-e forrásokhoz. Képmutató helyzet: honnan tudjuk, hogy
egy iskola szegregált? Ezen változtatni kell.

- Milyen más, elfogadható, és ugyanakkor a Jobbik visszaszorítását eredményező válaszok lehetnek?

- Kérdés, mit tekintünk a mostanában sokat emlegetett baloldali fordulatnak. Én például semmiképp nem tekinteném annak, hogy az állam osztogasson. Valaha a baloldal tudta, hogy nem a munkanélküli a bűnös, hanem a munkanélküliség a bűn. Komplex programokra lenne szükség, amelyek a munkanélküliség és a foglalkoztatás kérdését az oktatással és a lakáshelyzettel összefüggésben kezelik. Három tény: az aktív korúak foglalkoztatása Magyarországon a legrosszabb az EU-ban. A mienk szinte az egyetlen olyan ország, ahol a közoktatás növeli az induló esélykülönbségeket. A várható élettartam tekintetében is rosszul állunk, s elképesztőek a területi különbségek. Minden intézkedésünknek azt kell szolgálnia, hogy e három területen - az oktatásban, a foglalkoztatásban és a területi egyenlőtlenségekben - elmozdulás történjen, s tudni kell azt is, ez nem egy pillanat műve.

- A Józsefvárosban milyen válaszokat adtak?

- Nálunk a legfontosabb a szociális rehabilitáció. A Corvin sétány program kapcsán le lehet bontani közel nyolcszáz, emberhez nem méltó, szoba-konyhás lakást, amelyek átlagterülete 27 négyzetméter. Helyettük átlagosan 36 négyzetmétereseket kaptak a kiköltözők, fürdőszobával. Ez sem maradéktalanul jó megoldás, de legalább emberi helyzetet teremt. Mi nem szorítottuk ki az itt élőket, és jó lenne, ha máshol sem a problémás családok kitelepítését tekintenék megoldásnak. Nem adtunk nekik épp annyi pénzt, amennyiből egy lerobbant házat lehetett venni egy olyan településen, ahol nincs munka. A tizenkétezer lakosú krízisterületen, a Magdolna-negyedben több éve folyik a szociális rehabilitáció, amelynek a komplexitás a lényege. A Jobbik előretöréséről el szokták mondani, hogy a siker ott a legnagyobb, ahol a cigányok aránya magas. Ez a Józsefvárosban nem így történt, pedig itt él a legtöbb roma Budapesten. És nálunk a demokratikus pártok közt sincs vita az ilyen programok szükségességében, ezért nincs akkora tere a szélsőjobbnak.