A Daily Telegraph repítette világgá a minap a tudományos szenzációt, miszerint a Brit Királyi Kertészeti Társaság kutatásaiból kiderül, hogy gyorsabban nőnek a növények, ha beszélnek hozzájuk. Az Inforádió közvetítésével hozzánk eljutott hír szerint a nők hangja serkentőbben hat a palánták fejlődésére, mint a férfiaké. Azok a paradicsompalánták például, amelyeknek Charles Darwin ükunokája, Sarah Darwin olvasta fel híres ősének a fajok eredetéről írott művét, gyorsabban, és mintegy másfél centivel magasabbra nőttek, mint azok, amelyeknek egy férfihang a shakespeare-i Szentivánéji álom szövegét duruzsolta. A csendben tartott kontrollpalánták pedig végképp visszamaradtak a fejlődésben.

A hír hatására erős kétségeim támadtak, hogy vajon nem hamarkodtuk-e el annak idején a királyság megdöntését. Jó, jó, tudom, ez egy történelmileg erősen meghaladt, feudális hagyományokat melengető államforma. De gondoljunk bele: most, amikor a tőzsde naponta pánikol, évszázados hagyományú bankházak dőlnek halomra, öröknek hitt világmárkák tűnnek el egyik napról a másikra a sülylyesztőben, s a világ egyre sötétebb káoszba és kétségbeesésbe hull, addig a királyi kertészek meleg, és párás üvegházaiban paradicsomi béke uralkodik. Mert az uralkodó fontosnak tartja, hogy képzett biológusok tartsák szóval kedves palántáit. Tök király!

Persze, kétségtelen, egyelőre még csak a kísérletek elején tartunk. Tudjuk már, hogy a bársonyosan búgó női hang serkentőleg hat a paradicsomra. De mi a helyzet a répával? Fontos kérdés! Mi van az egyszikűekkel, a kétszikűekkel, s egyáltalán érdemes-e évelődni az évelőkkel? Hányszor kell ugyanazt elmondani egy százszorszépnek? És hogy lehet ezeket a tudományos eredményeket átültetni a gyakorlatba? Ismerek például egy zöldségest, aki már eddig is ösztönösen ráérzett a növénykommunikáció hihetetlen lehetőségeire. Képes kibeszélni a retekből a pudvát, a körtéből a kukacot, a dinnyéből a Lőrincet. Újabb kutatásokkal mindezt tudományosan is meg lehetne alapozni.

Ahogy az lenni szokott, a vizsgálatok előrehaladtával nyilvánvalóan még több érdekes részletet fogunk megtudni. Ki fog derülni valószínűleg: nem csak az a fontos a növényeknek, hogy ki beszél hozzájuk, hanem az is, hogy mit. Még az is kiderülhet, hogy nem is a női hang miatt serkent fel a paradicsom, hanem azért mert lévén kevésbé humán beállítódottságú, jobban érdekelte a fajok eredete, mint a Szentivánéji álom. (De az is lehet, hogy a Szentivánéji álmot már látta egyszer valami csapnivaló előadásban.)

Egyébként én is elvégeztem otthon egy gyors, de tudományos igényű kísérletet. Az ablakpárkányon álló cserép muskátlinknak felolvastam az aznapi Magyar Hírlapot. Az eredményben nem vagyok teljesen biztos, azt nyilvánvalóan tudományos alapon tovább kell majd elemezni, de úgy tűnt, mintha a virág még jobban elvörösödött volna. Ha ez nem is száz százalék, de egy biztos: a cserép eltörött.