- Mi a titka?

Sértő-Radics István

- Talán az, hogy ismerem az embereket. Ismerem a mindennapjaikat, ismerem a gondjaikat. A kulcsszó szerintem a társadalmi beágyazottság, és ez másként nem képzelhető el. Ez a beágyazottság az, amit az SZDSZ országosan elveszített. Az, hogy legyenek mindig olyan helyi emberek, akik ezt a beágyazottságot fenn tudják tartani. Uszka roma többségű falu. Azt mindenki tudja, a cigányok is, hogy a szabad demokraták kiállnak a kisebbségi jogokért, és ezen belül hangsúlyosan a romák jogaiért. Csakhogy mégsem szavaznak ránk. Méghozzá azért, mert az SZDSZ nincs beágyazódva a romák közé. Viszont sokan szavaznak közülük a Fideszre, méghozzá azért, mert a Fidesszel szövetséges társadalmi szervezet, a Lungo Drom élő szervezet, ott van az emberek mindennapjaiban, ott van a települési önkormányzatokban, a kisebbségi önkormányzatokban, nagy családok tartoznak hozzájuk, és ez meg is hozza a választásokon az eredményeket.

- Az SZDSZ sokszor - és már szinte egyetlenként - áll ki a parlamentben az emberi jogok mellett. Ez kevés?

- Az emberi jogok védelmével ma már nem lehet talpon maradni. Félreértés ne essék, én alapvetőnek tartom, hogy egy liberális párt léte ezen alapuljon, de ez szerintem természetes is. Csakhogy egy kisebbségi csoport tagjai pontosan ugyanazt a politikai skálát fedik le, mint a társadalom nagy része, és oda szavaznak majd, amit a politikai meggyőződésük megkíván. Ugyanez vonatkozik természetesen a romákra is, vannak köztük elkötelezett MSZP-szavazók, Fidesz-szavazók és így tovább. Önmagában a kisebbségi jogok védelmével már nem lehet szavazatokat kaszálni, ezt el kellene felejteni egyszer és mindenkorra. Egy nyugat-európai liberális párt, mondjuk a holland, a német, az angol, azért ér el sikereket, mert jó programja van. A svéd és a dán liberálisoknak például nagyon jó a mezőgazdasági programjuk, a brit liberálisoknak kitűnő a szociális programjuk. Ebből kell az SZDSZ-nek is merítkeznie. Nem szabad rétegpárttá szűkülnünk, nyitni kell a társadalom minden rétege felé. És szerintem a sikeres liberális pártok programjainak hatvan-hetven százaléka adoptálható lenne.

- De mi az, amit ön tud, és az SZDSZ pártként nem?

- Az utóbbi négy-öt évben, amióta Brüsszelben is alkalmam nyílik dolgozni, sokkal inkább magamévá teszem a mainstream liberális elveket, mint az SZDSZ hivatalos politikáját. És én ezeket az elveket alkalmazom helyben. Mondok egyetlen példát. Kevesen tudják mondjuk azt, hogy a román nemzeti liberális pártot többségükben elkötelezett keresztények alkotják. Vagyis a liberalizmus sokszínű, és nem feltétlenül kell fekete-fehér-igen-nemekre szűkíteni, ahogy azt az SZDSZ teszi.

- Azért a Jobbik térnyerése mégiscsak megítélhető ilyen módon.

- Annyiban mindenképpen, hogy a Jobbik megoldási javaslatai tetszetősnek tűnnek, de valójában vállalhatatlanok. Annyiban azonban mégsem, hogy a Jobbik attól tudott megerősödni, mert a vidéki emberek jobbára csak tőlük kapnak megoldási javaslatot - legyenek azok bármennyire drasztikusak is - a mindennapos problémáikra. Mondok konkrét példát, és szándékosan nem a közbiztonság terén, ahol szerintem egy liberális pártnak igenis lenne tennivalója. Évekkel ezelőtt alakították ki az okmányirodák rendszerét, ami komoly változás volt, és természetesen sok okos, elfogadható indokkal magyarázható. Addig például az útlevél-ügyintézés mindenütt a helyi polgármesteri hivatalhoz tartozott, az emberek rászántak fél órát, és pár hét múlva postázták az okmányukat. Mi a helyzet most? 36 kilométerrel távolabb van az okmányiroda, tehát buszra kell szállni, az 1200 forint oda és ugyanannyi vissza, sorszámot kell húzni, de mire odaér, addigra már vagy elfogynak a sorszámok, vagy csak nagyon későn jutnak az ügyintézőhöz, már ha épp szerencsével járnak, mert nincs mindennap ügyintézés, tehát rámegy egy, rossz esetben két nap is arra, ami korábban egy fél óráig tartott. Ez így nem jó. Én annak idején az SZDSZ egyik fórumán ezt szóvá is tettem, de megmosolyogtak. Pedig nagyon fontos lenne, hogy ne söpörjük le apró-cseprő ügyként az ilyen problémákat.

- De azért ne kerüljük meg a közbiztonság kérdését!

- Az, aki zöldséget-gyümölcsöt termel, és azt látja, hogy amiért dolgozott, nap mint nap ellopják, ugyanolyan kárt szenved, mint például az író, akitől erőszakkal elveszik új regénye kéziratát. Ezt kell megérteni. És nagyon örülök annak, hogy most a tervek szerint már nem csak szabálysértés lesz, ha 20 ezer forint alatti lopáskár ér valakit. Mert eddig legfeljebb csak a jegyzők járhattak volna el ilyen ügyekben, és mindenki tegye őszintén a szívére a kezét, vajon mit tehettek volna, még ha akartak is, nyomozati jogkör nélkül? Az SZDSZ-nek is választ kell adnia a kisembereknek legfeljebb csak kicsinynek tűnő, de valójában nagy problémáira. Máskülönben még rosszabb eredményre számíthatunk.

- És vannak elfogadható válaszok?

- Már hogyne lennének! Végig kell gondolni mindennek a hatását. Tudom, ez nagyon egyszerűnek hangzik, de tényleg így van. Mielőtt az ember beadna egy törvényjavaslatot, érdemes például megvalósíthatósági tanulmányt készítenie. Meg kellett volna csinálni például az okmányirodák bevezetésénél is. Jó, értem, mondok hát másik példát. Egyre gyakoribb, hogy bemennek az iskolákba a szülők, és megfenyegetik a pedagógust. Kérdem én nagy tisztelettel, van bármiféle olyan szabályozás, amely segítene a pedagógusnak, hogy mit kellene ilyen esetben tennie? Én Angliában is dolgozom háziorvosként. Egyszer egy vidéki településen este nyolckor vettem át az ügyeletet, egy kórház udvarának távoli szegletében lévő pavilonban. A kezembe nyomtak egy sípot. Minek ez, kérdeztem. Azt mondták, hogy azért, hogy ha bármiféle baj lenne, mondjuk, rám támadna egy beteg vagy hozzátartozó, fújjam meg, és a szomszédos sürgősségi osztályról rögtön ott terem majd egy csomó ember. Ráadásul mindezt még egy kis füzetben is rögzítették, hogy tanulmányozzam, mit kell tennem, ha baj van. Ez nagyon egyszerű dolog, mégis az ember így nem érzi kiszolgáltatottnak magát. Nem kommandós rendőrhadosztályok kellenek, hanem egyszerű, könnyen megvalósítható rendszabályok. És ezek kialakítása a politikusok dolga lenne. És ilyen dolgokon kéne töprengenie az SZDSZ-nek is.