Nehezen tudják kezelni a diákok agresszivitását a magyar pedagógusok - erre világított rá az OECD felmérése, amelynek során először készült a pedagógusok munkakörülményeiről nemzetközi összehasonlító vizsgálat. Első körben az alsó középfokon - ez nálunk az általános iskola felső tagozata - oktatókat vonták be a vizsgálatba: 23 részt vevő ország 90 ezer tanárát kérdezték.

A diákok rossz magatartása nem magyar sajátosság, az országok többségében minden negyedik tanár fegyelmezéssel és adminisztrációval tölti a tanítási idő 30 százalékát, s a tanárok kétharmada dolgozik olyan iskolában, ahol a diákok rendzavaró magatartása probléma. Ugyanakkor a többi ország átlagához képest nálunk jóval nagyobb arányban nehezíti a tanítást a diákok viselkedése.

A diákok tanórai rendzavarása a magyar pedagógusok több mint 70 százaléka szerint akadályozza a tanítást; a többi ország pedagógusainak 60 százaléka panaszkodott erre. A diákok káromkodása a magyar tanárok 77 százaléka szerint hátráltatja a tanítást, míg máshol csak 37 százalék látja így. Magyarországon súlyos probléma a rongálás: a pedagógusok több mint fele mondta ezt. Az, hogy a diákok megfélemlítik, bántalmazzák egymást, nagyobb gond a magyar pedagógusok számára, mint a többi ország tanárainak. Az pedig valószínűleg a szülők gyakori agresszív fellépésére is utal, hogy a magyar pedagógusok csaknem 20 százaléka szerint a tanárok vagy az iskolai személyzet megfélemlítése jelentősen nehezíti a mindennapi iskolai munkát.

A vizsgálatból kiderült: azok a tanárok, akik professzionális értékelést kapnak a munkájukról, nagyobb szakmai magabiztosságról adnak számot - Magyarországon is. A pedagógusok kedvezően fogadják munkájuk értékelését: tízből nyolc szerint az segíti őket. Sőt az értékelés hatására gyakran változtatnak is addigi gyakorlatukon. Csakhogy: minden ötödik pedagógus arról számolt be, hogy az elmúlt öt évben senki nem értékelte a munkáját, legfeljebb az igazgató vagy a kollégák. Magyarország ebben a tekintetben kedvezőbb képet mutat - szinte valamennyi iskola átesett valamilyen külső értékelésen az elmúlt öt évben.

A tanári munka értékelésének ráadásul alig van hatása a pedagógusok bérezésére, anyagi jutalmazására: ez a helyzet Magyarországon is. Bulgáriában, Szlovákiában, Litvániában vagy Malajziában a tanárok 20-30 százalékának változott az értékelések hatására a fizetése, az országok többségében azonban mindössze tíz százalék mondhatja ezt el. Nincsenek hatással az értékelések a munkahelyi előrelépési lehetőségekre, a szakmai karrierre sem. Mindezek függvényében nem csoda, ha a vizsgálatban részt vevő országok pedagógusainak a háromnegyede úgy látja, hogy iskolájában nem ismerik el sem anyagi, sem más formában azt, ha fejleszti munkáját, és szintén a háromnegyedük mondja azt, hogy intézményükben nem jutalmazzák a jól teljesítő tanárokat, a rosszul dolgozók fizetését pedig nem csökkentik. Magyarországon ugyanakkor valamivel szorosabb a kapcsolat a tanári munka és annak elismerése között: tíz magyar pedagógus közül négy úgy látja, hogy az iskola vezetése észleli és jutalmazza az eredményes tanárokat.