Magyar hulladék Romániában
Az Erdélyi Riport cikkéből kiderül, hogy Mezőtelkiben, Nagyváradtól úgy 30 kilométerre, a Sebes-Körös völgyében működik egy Pyroinvest Rt. nevű román cég, amely pirolízises eljárással, azaz hőbontással kívánt feldolgozni használt teher- és nehézgépjármű-abroncsokat. A cég engedélyei ugyanakkor csak gumiraktározásra, illetve a feldolgozással kapcsolatos K+F tevékenységre szólnak. Az idén januárban kigyulladt a telep, a tűz miatt az épp arra haladó Kék Nyíl intercityvonat is megállni kényszerült. A 3000 tonnányi gumihulladék oltása másfél nap után is eredménytelen volt, ezért az égő gumimasszát a tűz elfojtása érdekében 6-7 méter mély árkokba tolták, s földdel takarták el. A lángok február 5-én ismét fellángoltak, a gumi azóta is izzik a föld alatt.
Ez azonban nem az egyetlen környezeti kockázat, amit a Pyroinvest a helyieknek okoz. A telep egy része tele van olyan egytonnás, gumiport tartalmazó zsákokkal, amelyek - legalább részben - Magyarországról származnak. A zsákok magyar rendszámú kamionon érkeznek, valószínűleg egy kelet-magyarországi helyszínről. A történetnek van egy másik magyar szála is: a Pyroinvest tulajdonosai közt a cikk szerint ott van Tikos Jenő is, akinek része volt az egyik, dunaharaszti székhelyű hazai pirolízisüzem elindításában (az egész technológia az ő találmánya).
A falu 90 százalékban magyar lakosságú. A helyiek közül 305-en írták alá az üzem ellen tiltakozó, több romániai minisztériumhoz és hatósághoz eljuttatott petíciót, de eddig nem kaptak választ. Az eset Magyarországra is rossz fényt vet, és az erdélyi közvéleményt élénken foglalkoztatja, nagyjából, mint a magyarországit a német hulladékbálák históriája.
A hazai használtgumi-ágazat képviselőitől származó információink szerint a probléma - és a magyar kapcsolat - valós, Magyarországról rendszeresen mennek "lepapírozott", legális gumiporszállítmányok Romániába. Ehhez nincs szükség bonyolult engedélyezésre, a gumipor (nagy kéntartalmú korom) ugyanis csak akkor számít veszélyesnek, ha nem hasznosítják - elvileg ugyanis többféle termék is gyártható belőle. Elvileg. De a Magyarországról Romániába irányuló szállítmányok célja valószínűleg nem a termékgyártás.
A történet megértéséhez ismerni kell a használt gumiabroncsok kezelésére vonatkozó hazai szabályokat. A gumiabroncs termékdíjas hulladék, amelyből évente 36-38 ezer tonna keletkezik. A gyártók és a kereskedők választhatnak, hogy az idehaza eladott mennyiség után termékdíjat fizetnek, vagy licencdíj fizetésével "megváltják" a begyűjtési és hasznosítási kötelezettségüket - többségük ezt teszi. A licencdíjak koordináló szervezetekhez kerülnek, amelyek vállalkozók bevonásával gondoskodnak a hulladék összegyűjtéséről, hasznosításáról. Vagyis, aki bizonyítani tudja, hogy gumihulladékot hasznosít, sok pénzt kereshet - akkor is, ha a hasznosítás csak papíron történik meg.
A használt abroncsok feldolgozásának három fő útja van: a rugalmas térburkoló anyagok készítése, a cementgyári égetés és a pirolízis (hőbontás) - utóbbi magyar specialitás, máshol legfeljebb kísérleteznek vele. Túlságosan nagy ugyanis az energiaigénye, és a bevitt gumi tömegéhez viszonyítva 40 százaléknyi veszélyes hulladéknak számító korom keletkezik, miközben maga az abroncs nem veszélyes hulladék. Informátoraink szerint nagy valószínűséggel a magyar pirolízisből származó gumipor kerül Romániába, méghozzá "termékként". Ha idehaza veszélyes hulladékként leraknák, az kilónként akár 300 forintba is kerülne.
Kocsis Kenéz, a legnagyobb koordinátornak számító Öko-Gum Kht. ügyvezetője lapunknak elmondta: több helyről is van információja az ügyről, ami ellen szerinte a hatóságok nem sokat tehetnek, hiszen a gumipor legálisan utaztatható az EU-ban. Az érdekelt hasznosítóknak azonban érdemes lenne a körmükre nézni, hiszen a támogatások megszerzése érdekében több hulladék begyűjtését és feldolgozását dokumentálják, mint amennyi keletkezik. Az is megesett, hogy Ausztriában képződött gumiabroncs-hulladékért az "élelmes" vállalkozók először odakint vették fel a támogatást, majd az anyag papíron magyarrá változott, és itthon is számláztak érte, majd ezt megismételték Szlovákiában is.
Szintén célszerű lenne, ha a hazai feldolgozóüzemeket elszámoltatnák a náluk keletkező hulladékkal, egyébként a veszélyes anyag továbbra is délkelet felé vándorol majd.
Ez a szemét szokásos útja Európában.
